Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ha tizenéves gyermekeidnek nincs ínyükre, hogy megmondod nekik, mit csináljanak: nyugodj meg, ez teljesen normális náluk. Ráadásul nem csupán a serdülőkorra jellemző, már sokkal hamarabb elkezdődik. Egy pszichológus beszámol egy anyáról és annak négyéves kislányáról, aki igencsak szeretett a saját feje után menni. Az anya ezt mondta: „Én vagyok a főnököd, az én felelősségem, hogy irányítsalak, és én pontosan ezt is fogom tenni!” A kis Jenny elgondolkodott egy percre anyja szavain, majd ezt kérdezte: „És meddig fog ez tartani?” Még csak négy éves volt, de már azt a napot várta, amikor senki sem mondja meg neki, hogy mit csináljon! Ez olyan ösztön, amit Isten épített belénk. Az egyik első dolog, amit Isten Ádámnak és Évának parancsolt, hogy hajtsák uralmuk alá a földet. Szülőként az a feladatod, hogy kezedben tartsd a gyeplőt, amíg gyermekeid kicsik, aztán fokozatosan engedd nekik a függetlenedést az érettségük függvényében. Ez az egyik legkényesebb kérdés és legnagyobb felelősség a nevelésben. Túl hamar hatalmat adni ostobaság, de ha túl későn adjuk meg, az lázadáshoz vezet. Bölcsesség kell ahhoz, hogy tudjuk, mikor és mennyit engedjünk a száron, és Isten az, aki meg tudja adni ehhez a bölcsességet (ld. Jakab 1:5). Imádsággal, alapos megfigyeléssel és figyelmes hallgatással fel fogod ismerni gyermeked életében a meghatározó mérföldköveket. Pál azt írja: „Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel” (Efezus 6:4). Szülőként ez a legjobb tanács, amit csak kaphatsz.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Napi Ige és Gondolat
Napi Ige és Gondolat
Napi Ige és Gondolat
Napi Ige és Gondolat