„Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet." (Jel 7,14-17)

1. Meglátni magad szennyesnek, tisztátalannak, ahogy Isten lát téged. Minden ember igyekszik, hogy a bűnei ne jöjjenek világosságra. Ha te tényleg el akarsz indulni, akkor ezt a nyomorúságot meg kell tapasztalnod.
2. Le kell mondani a szégyen takargatásáról. Mutasd magad olyannak, amilyen valójában vagy. Itt nemcsak azokról a bűnökről van szó, amelyek nyilvánvalóak, hanem a titkos bűneidről. Amiket úgy szorítasz magadhoz, melyeket még nem szolgáltattál ki. Elő kell jönni ezekkel is a világosságra. Különben csak leplezed tovább. Erre a nyomorúságra szükséged van. Jól gondold meg, életednek olyannak kell lenni, mint a nyitott könyv, hogy mások olvassanak abból. Kiönteni a szennyesládát!
3. A keskeny út engedelmességet kíván. Ebben az első lépés a döntő. Egy engedelmes lépés és megvilágosodik a következő. És elkezd fényleni, ragyogni az életed. Tedd meg, amit Jézus már oly régen vár tőled, amiről biztosan tudod, hogy Istentől való.
4. A széles úton magam szabtam meg a dolgaimat. A keskeny úton pedig Isten sokszor a legalkalmatlanabb, a legkellemetlenebb emberhez küld. Ha ezen az úton jársz, nem törődhetsz azzal, mi jó és mi nem, mert Isten a te életedet is használni akarja, Isten nagy szolgálatokat akar rád is bízni. A keskeny úton mutat olyan szolgálatokat, melyek nem mutatósak. Nem szabhatják meg egyéni indulataid, hogy most szolgálhatsz-e az Úrnak vagy nem.