Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
„Egyik ember formálja a másikat." (Péld 27:17)Ha emberi kapcsolatainkat – akár a házasságunkat, akár más kapcsolatainkat – végiggondoljuk, ritkán gondoljuk azt, hogy nekem kellene valamin változtatni, hogy én lehetnék türelmesebb, figyelmesebb a másikhoz. Általában a másikra mutogatunk, hogy ő ilyen, olyan, meg amolyan. Időnként nem árt tükörbe nézni, meg önmagunkba és megkérdezni, hogy tényleg érzik a mellettem élők, hogy szeretem őket? Miből látják ezt? Elég időt töltök velük? Kikapcsolom a tévét, ha beszélgetünk? Nem a telefonomat nyomkodom, amikor egy számomra egyébként sokat jelentő ember beszél hozzám?Ha már az elvárásokról volt szó az előbb, akkor ez a téma minden kapcsolatunkra igaz, még a gyülekezeti életre is.Mint gyülekezeti tagok, milyen elvárásokkal a szívünkben élünk? Gyakori, hogy ott van bennünk az elvárás, hogy lehetne ez, az, meg amaz, és már soroljuk is. S közben, akiben ott az elvárás, a legtöbb esetben nem önmaga felé fogalmaz meg elvárásokat, hanem a lelkész, vagy más gyülekezeti tagok felé.Egyszer egy lelkésztársam mesélte, hogy odament hozzá valaki a gyülekezetből, és mondta neki: „Tiszteletes úr! Olyan jó lenne, ha lenne gyülekezeti újságunk!" Mire a lelkész ezt mondta: „Én is támogatom, jó az ötlet! Maga lesz a főszerkesztő." „Nem úgy, hogy én!" – ijedt meg a javaslattévő.„A fogjuk meg és vigyétek, nem jó hozzáállás" – mondta a lelkész. S való igaz: ez nem működik sehol.Amikor, mint gyülekezeti tag látjuk önmagunkat, akkor fontos, hogy arra gondoljunk: velem, általam, mivel több a közösség? Mert van elvárásom önmagammal szemben, tehát eljárok rendszeresen az istentiszteletekre, adakozom, imádkozom… A feladatunk folyamatosan az, hogy az Úr akaratára figyelve keresem azt, hogy nálam mit helyezett el az Úr, és én azt a gyülekezet közösségének szolgálatába állítom. Nem önmegvalósítok, hanem Megváltó Uram akaratát keresem és igyekszem megvalósítani, s ezáltal is több lesz a közösség, melynek tagja vagyok. (Katona Béla)A nap gondolata:Egyéni hitéleted sivárságát az Úr tudja élettel megtölteni. Gyülekezeti életünk siralmas állapotán is ő tud változtatni. Ami széttört, azt ő tudja újra eggyé tenni: a csontot a hússal; a testet a lélekkel, Júdát Izráellel... a gyülekezeteket Krisztussal.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!