Napi Ige és gondolat

Isten Igéjének rövid, gyakorlati magyarázata naponta, kiegészülve egy bölcs gondolattal és egy imádsággal.

„Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztó kemence, de a szívek vizsgálója az ÚR.” (Péld 17,3)

Az aranyötvözetek tisztaságát karátban mérik. Ki gondolná, hogy még a „karát” szó is előfordul a Bibliában? Egyetlen egyszer. A vályúban. A tékozló fiú történetében olvassuk, hogy miután nincstelenné vált, „… szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.” (Lk 15,16) A moslékban lévő „eleség” a szentjánoskenyérfa hüvelyes termése (κεράτιον) volt. Az ebből eredő „karát” akkor értékmérő volt. A rabbik azt mondták: „Ha az izráeliták szentjánoskenyérre („karátra”) fanyalodnak, akkor megtérnek.” A tékozló fiú megtért. Megette volna a moslékból a disznóknak odavetett állateledelt, a „karátot”. Az állateledel szintjét éppen hogy megütő étel-ötvözetet. Aztán magába fordult és visszatért az atyai házba.

Milyen karát-szintre kell az embernek lesüllyednie ahhoz, hogy visszatérjen Istenhez, az Atyához, aki – mint a tékozló fiú történetében – elé szalad, átöleli, felöltözteti és olyan 24 karátos lakomát rendez neki, aminek az étlapjára nem a szentjánoskenyér termése (a karát) kerül oda, hanem a hízott borjú?

Isten megállapítja hány karátosak vagyunk. Ő megteheti. Egyedül neki van joga hozzá. Jézus, elérhető célként a 100%-os tisztaságot jelölte meg: „Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5,48)

„Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az Úr.”Mit vizsgál Isten a szívben? Mit próbál meg? Mit ellenőriz? Vizsga, próba, ellenőrzés. (Ennyi mindent jelent ez a szép héber szó: „בָּחַן” /báhan/) Nos, azt, hogy amikor Jézus újra eljön, méltónak bizonyulunk-e majd a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre? Így írta le Péter apostol: „a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre.” (1Pét 1,7) (Kereskényi Sándor)

***