Ne engedd belopódzni a panaszkodást! (2)„… az Úr… meghallotta, hogy zúgolódtok az Úr ellen.” (2Mózes 16:7)

Isten személyes sértésnek veszi a panaszkodást, mivel ez azt mutatja, hogy nem hiszed el, amit Igéje állít: „tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róma 8:28). A Bibliában ezt olvassuk: „Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok országa felé vezette őket, bár arra közelebb lett volna. Isten ugyanis azt gondolta: Nehogy megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatérjen Egyiptomba! Ezért kerülő úton vezette Isten a népet, a Vörös-tenger felé a pusztán át.” (2Mózes 13:17–18). Isten már a kezdeteknél látja a véget is, és előfordul, hogy kerülőúton vezet. Ha ezt elfogadod, akkor abbahagyhatod a panaszkodást. Amikor Izráel zúgolódott, „fölgyulladt ellenük az Úr tüze, és belekapott a tábor szélébe” (4Mózes 11:1). Dr. Dale A. Robbins írja: „Nem bíztak abban, hogy Isten gondoskodik rólunk, megvédi őket, és irányt mutat életüknek… A keresztyénség lényege, hogy Jézus lesz a „főnök” minden körülmények között. Az ő kezében vagyunk. Ha a hívők panaszkodnak, azzal azt az Urat vádolják, akire rábízták az életüket, és ő hallja, ha ellene zúgolódunk (ld. 2Mózes 16:8).” Amikor nehéz időkön mégy át, ne a panaszkodásban keresd a megoldást. Dicsőítsd Istent, bármi is történik. „Mindenben hálákat adjatok” (1Thesszalonika 5:18 Károli). A hálaadás a panaszkodás ellenkezője, kifejezi, hogy értékeljük mindazt, amit Isten tett értünk, és amit ígér, hogy tenni fog, és azt mutatja, hogy bízunk abban, hogy ő kézben tartja a dolgokat. A zsoltáros ezt mondta: „Hálaadásodat áldozd az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsoltárok 50:14–15). A hála – nem a zúgolódás – készteti Istent arra, hogy cselekedjen az érdekedben.