Ne erőlködj egyedül!„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” (Zakariás 4:6)

Zerubbábel a templom újjáépítésére kapott elhívást. Ez hatalmas feladat volt, ezért Isten azt mondta neki: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura. Ki vagy te, nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt!” (Zakariás 4:6–7). Amikor Isten elhív, tudnod kell, hogy:

1) Lehet, hogy egyedül kell járnod ezt az utat. Amikor Isten használ, az emberek talán azt gondolják, hogy erős vagy, és nincs szükséged semmire. Nem értik, hogy te is csak egy átlagos ember vagy, néha félholtra rémülve, és hogy te mindenki másnál jobban meg vagy lepődve a sikereden. Márpedig ha senki sem áll melletted, és senki nem segít neked, akkor sebezhetővé válsz, és könnyen elcsüggedsz.

2) Isten segítségére van szükséged, különben bajban vagy. Sámson is rádöbbent erre:„felébredt álmából, és azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! – mert még nem tudta, hogy elhagyta őt az Úr. De a filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték Gázába.” (Bírák 16:20–21). Isten egy lépést hátralépett, és engedte, hogy Sámson meglássa: amit addig tett, az az Úr erejéből volt, nem az övéből. Ezért mindig tudatában kell lenned, hogy Istentől függsz.

3) Nem a te erőd, hanem Isten ereje hoz változást. Ha arra vársz, hogy Isten rendkívüli fegyverzettel lásson el, mielőtt a harcba indulsz, akkor soha nem tapasztalod meg a győzelmet. Isten ereje „erőtlenség által ér célhoz” (2Korinthus 12:9). Abból tudod, hogy igazán isteni elhívás szerint jársz, ha Isten kézbe veszi az átlagon aluli felszerelést, és természetfeletti dolgokat visz végbe vele. Ez pedig csak olyankor történik, ha azt mondod: „Uram, nem tudom, hogyan tudnád ezt elvégezni általam, de bízom benned.” Ilyenkor cselekszik Isten!