KENNETH COPELAND

Ne hagyd, hogy a viszálykodás elfojtsa a növekedésedet

Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint szellemieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. Tejnek italával tápláltalak titeket, és nem kemény eledellel, mert még nem viselhettétek volna el, sőt még most sem viselhetitek el. Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és viszály  van köztetek.

- 1 Korinthus 3:1-3

Az irigykedés, versengés és viszálykodás a korai korinthusi gyülekezetet abba a természetes vagy testi állapotba rántotta vissza, amiben az újjászületésük előtt voltak. Annyira elfojtotta a szellemi növekedésüket, hogy nem értették azokat a dolgokat, amiket Pál apostol akart nekik tanítani.

A sátán ugyanezt a szellemet, a viszálykodás szellemét küldte közénk manapság is. Tudja, hogy az önmagával meghasonlott ház összeomlik. Azt is tudja, hogy ha a hit egységében vagyunk, akkor eljutunk "a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére" (Efézus 4:13). Ezért a viszálykodás szellemét használja a személyes életünkben, a gyülekezetben, a társadalmi és családi életünkben egyaránt. Ugyanaz a célja, ami Korinthusban volt: hogy az irigykedés, versengés és viszálykodás elfojtsa a szellemi növekedésünket.

De nem kell engednünk ennek a szellemnek. Hanem, ahogy Pál mondja, "az igazságot szólván szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban."

Hasonlítsd össze a két dolgot: "az igazságot szólván szeretetben" és "irigykedés, versengés és viszálykodás". Homlokegyenest ellenkező fogalmak, nem? Nem megy mindkettő egyszerre. Ha az igazságot szólod szeretetben, akkor növekedni fogsz. Ha irigykedsz, akadékoskodsz, és viszályt szítasz, akkor a csecsemőkorba kerülsz vissza.

Ne hagyd, hogy a sátán megakadályozza a szellemi növekedésedet azáltal, hogy engedsz a viszálykodás szellemének, hanem szóld az igazságot szeretetben, és "mindenestől fogva növekedjél Őbenne!"

Igei olvasmány:  Jakab 4:1-11