2015. november 2. hétfő

Nézz szembe félelmeiddel! (1)
„Ne félj, mert én veled vagyok” (Ézsaiás 41:10)

A félelemnek különböző fajtái vannak. Van olyan, ami figyelmeztet, hogy vigyázz a tűzzel. Aztán van olyan is, amely az Istennek járó tisztelet megadására késztet (ld. Zsoltárok 2:11). Oswald Chambers mondta: „Ha féled Istent, nem kell félned semmi mástól.” Van olyan félelem is, ami miatt tehetetlennek érzed magad; ez néha szülői bírálatból vagy terrorizáló iskolatárs/munkatárs fenyegetéseiből ered, és bár megalapozatlan, mégis kísért. Van a kudarctól való félelem, amivel ha nem szállsz szembe, valóban elhozza a bukást. Jób azt mondta: „Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám” (Jób 3:25). Van az ismeretlentől való félelem, amikor képzeletünk ámokfutásba kezd. „Mi van, ha sosem találom meg a megfelelő társat, mi lesz, ha elveszítem az állásom, vagy ha a szövettani vizsgálat rosszindulatú daganatot mutat ki?” Isten újra és újra mondja Igéjében: „Ne félj, mert én veled vagyok!” Paul Turnier megjegyzi: „Az élet és a hit mindig azt akarja, hogy továbblépjek – de nem tudok továbblépni anélkül, hogy hátra ne hagynék valamit. A légtornásznak a megfelelő pillanatban el kell engednie a lengőtrapézt, és bele kell vetnie magát a semmibe, mielőtt elkapná a másik trapézt. A hit arra hív, hogy kilépjünk komfortzónánkból, hogy új készségeket tanuljunk, hogy különböző új módokon szolgáljunk.” Mi azonban feszültek vagyunk, aggodalmaskodunk. Azt gondoljuk: „Mi van, ha Isten olyasmire kér, amit nem tudok megtenni?” vagy: „Ehhez nincs kellő erőm, bölcsességem vagy hitem.” Nagy bajban lennél, ha saját forrásaidra kellene támaszkodnod. Valójában azonban Isten jól ismer, és ő választott ki (ld. 1Péter 1:1–2). Minden alkalommal, amikor új kihívással találkozol, ő megerősít, és nem csupán ellát a szükséges eszközökkel, de a végeredményért is ő felel.