2015. december 15. kedd

Összetartozunk!
„Ti Isten temploma vagytok.” (1Korinthus 3:16 NLT)

Egy kisfiú odakint játszott, amikor a szomszéd megkérdezte tőle, hol van a testvére. „Bent a házban” – volt a felelet. „Négykezest játszottunk a zongorán, de én fejeztem be hamarabb!” Isten terve nem ez volt, amikor együttmunkálkodásra hívott minket! Ez nem verseny. A bibliai időkben a római katonák pajzsa úgy volt kialakítva, hogy szoros alakzatban harcolva minden oldalról és felülről is védeni tudták egymást. Minden ember úgy küzdött, hogy tudta, tőle függtek a mellette állók is. Pál felsorolja azokat, akikkel ilyen vállvetve küzdött, akiket munkatársainak nevezett (ld. Róma 16:3). A gyülekezetről ezt írta: „… ti együtt Isten temploma vagytok… minden a tietek, ti viszont a Krisztuséi vagytok” (1Korinthus 3:16,22–23 NLT).

Figyeld meg a következőket:
1) Csak közösségben élhetjük meg, hogy megvan mindenünk, amire szükségünk van.
2) A lényeg az, hogy kihez tartozunk, nem az, hogy mit birtoklunk.

A szakértők szerint mielőtt valami rögzül bennünk, legalább hétszer kell azt hallanunk. Ez különösen is igaz, ha a jellemhibáinkról vagy terveink hiányosságairól van szó. Dr. John Maxwell írta: „Miután egy ideig frusztrációval küszködtem, legyőztem a büszkeségemet, és tanácsot kértem másoktól. Olyan dolgokat mondtak, amiket nem akartam hallani. Meg kellett tanulnom hallgatni. Meg kellett tanulnom azt is, hogy odafigyeljek dolgokra, melyek érzékeny húrokat pendítettek meg bennem; ez gyakran annak a jele volt, hogy valamiben fejlődnöm kell. Általában azok a dolgok zaklattak fel legjobban, és azokat volt legnehezebb elismerni, melyeken leginkább kellett dolgoznom. Ha elegendő időt hagytam magamnak, hogy végiggondoljam, amit hallottam, és valóban törekedtem fejlődni, akkor a változás drámai volt.” Ne légy örökösen védekező, tanulj a környezetedben lévő emberektől!