Senki nem választhat el minket, Isten szeretetétől: Róma. 8, 38-39.

Istené legyen a hála és köszönet, hogy hozzánk intézett mennyei levelében, a Bibliában, meg örökítette számunkra, Pál apostol, szívbéli vallomását, Isten mérhetetlen szeretetéről. Amikor leírta a Római levél 8-ik fejezet 38-39-ik versét, a Római gyülekezet tagjai számára, akkor már hívő életének sok szép és sok súlyos tapasztalatával rendelkezett. És valamennyiben, Isten mérhetetlen szeretetét tapasztalta meg. Így olvassuk Pál apostol szívbéli vallomását, Isten szeretetéről. „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok sem, fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” Lám ilyen hatalmas és széttéphetetlen kapcsolata lehet, bűnei rabságából szabadult, újjászületett embernek, Istennel, egyszülött fia Jézus krisztus által. Aki a megtért és újjászületett emberek barátjának is nevezte magát. Pál apostol szeretetkapcsolata is, ilyen erős és széttéphetetlen kapcsolat volt Istennel, Jézus Krisztus által! Pál apostolnak, az Úr Jézussal való csodálatos szeretetkapcsolata pedig, a Damaszkuszi út porában kezdődött, midőn látomásban találkozott Jézussal! Ez a szeretetkapcsolat pedig folytatódott Pál apostol egész földi élete folyamán, és beletorkolt az örökkévalóságba! Ha valaki, akkor Pál apostol volt az, aki hívő és Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétele miatt, oly sok üldöztetést, bántalmaztatást, nélkülözést szenvedett el, és ezek során, minden alkalommal, Isten mérhetetlen szeretetrét tapasztalhatta meg. A Biblia, hitelesen írja le, ezeket a szívszorító eseményeket, melyek Pál apostol bizonyságtevő hívő életét fémjelezték. Ezekről az eseményekről, Pál apostol legtöbb levelében ad hírt, a gyülekezeteknek. Csak csodálni lehet, hogy ez a beteg, törékeny ember, milyen nagy teherbírással rendelkezett, és szolgált Istennek, a Szentlélek vezetése alatt! Bizonyos, hogy ő, nem kedvtelésből végezte ezt az apostoli szolgálatot, hanem olyan hiteles emberként, akit maga Jézus Krisztus hívott el, apostoli szolgálatra! Ne felejtsük el, hogy az apostolok korában, Jézus követése, nem volt veszélytelen? Mint ahogy ma sem az! A vallásos zsidó vezetők és a világ, kíméletlen haraggal és dühösen támadta, üldözte, Jézus Krisztus hűséges követőit. Aki Jézust akarta hűségesen követni, az nem csak üldöztetést szenvedett, de az életével is játszott! Jézus követése, életet, vagy halált jelentett. Jézus tanítványai közül is, csak János apostol halt meg természetes módon. A többi tanítvány, az áruló Júdás kivételével, vértanúhalált szenvedett Jézusért! Ha valaki tanulmányozni szeretné a vallási irodalmat, kezdettől fogva, napjainkig, akkor megdöbbenve olvasná, hogy az Úr Jézus követésének áldott keskeny útja, a vértanúk vérétől piroslik. Még mai nemzedékünkben is, sokfelé halálra üldözik, Jézust követő drága hívő testvéreinket! De miben rejlik, ez az Úr Jézusért vállalt önkéntes vér és élet áldozat? Kérdezhetné valaki. Bizonyára, abban a mérhetetlen önfeláldozó szeretetben, és áldozatban, melyet a bűnösöket szerető Isten, a Golgota halmán mutatott be, egyetlen Fiában, Jézus Krisztusban, aki bűntelen és ártatlan vérének és életének feláldozása által tudta csak megváltani, kiváltani, bűnre csábított gyermekeit, a Sátán kegyetlen rabságából! Ez a mérhetetlen szeretet pedig, Isten szeretetének a csúcsa volt! Bűnösöket szeretni, ennél jobban már nem lehetett! Úgy vélem, ebben rejlik, Istennek irántunk való szeretete. Mellyel a bűnbánó és újjászületett embert, egybekapcsolja önmagával! Minden hívő ember, csak önmaga felől mondhatja el, hogy milyen szilárd, az Istennel való szeretet kapcsolata. Magam is, csak magam felől mondhatom el, milyen szilárd, Istennel való szeretetkapcsolatom. Ha visszatekintek arra a néhány évtizedre, melyben némi kihagyással, naponta térdet hajtok, mennyei Atyám előtt. Sokszor tapasztaltam meg, féltő, szerető gondviselését, sok betegség, baleset, iránta való engedetlenség fémjelzi, alkonyba hajló, földi vándorpályámat. Többször álltam már halál révén, de Isten, mind máig, nem engedte meg hogy a halál, pallosával lesújtson rám! Isten kegyelméből, mély alázattal hihetem és vallhatom én is, azokat a szavakat, melyeket Pál apostol intézett, a Római gyülekezethez. Az én szívemnek is az a mélységes vágya, hogy Istennel való szeretetkapcsolatom, egyre jobban erősödjön, hogy soha senki és semmi, el ne szakíthasson engem, Isten mérhetetlen szeretetétől, sem magasság, sem mélység, és ez az Istennel való szeretetkapcsolat folytatódhasson, az örökkévalóságban is! Hála legyen Istennek, hogy a vele való szeretetkapcsolatot, mindenki elnyerheti, az Úr Jézus Krisztusban való hit által! Ő az összekötő kapocs, a szent Isten és a bűnös ember között. Ismét szeretném leszögezni, hogy Krisztus követése, nem veszélytelen! Aki követni akarja őt, annak számolnia kell, külső és belső ellenséggel! Főképpen a Sátán és a világ fiai részéről. Hiszen a világ fiai, gyűlölik Istent, mivel gyakran áthúzza számításaikat. És önmaguk tehetetlensége vagy nyomorúsága miatt, Istent vádolják. Pedig ő azért lép közbe, hogy a balga ember, vakon, ne menjen fejjel a falnak. Jó volna mélyen a szívünkbe vésni, hogy Isten, irántunk való szeretetétől, senki sem szakíthat el minket, sem égen, sem földön! Ha bár ős ellenségünk a Sátán, arra törekszik, hogy bennünket elválasszon, Isten szeretetétől. De aki már egyszer ki szabadulhatott bűneinek, szenvedélyeinek börtönéből, bizonyos, hogy többé már nem kívánkozik abba vissza. Mert nincs szebb és nemesebb élet, ebben az elmúló világban, mint Isten, megváltott gyermekeinek élete. Még akkor sem, ha próbák és szenvedések szegélyezik, élete keskeny útját. Hiszen azok mind, ideig valók és végesek. És össze sem hasonlíthatók, azzal a végtelen szeretettel, örömmel és boldogsággal, melyben megváltott gyermekeinek része lesz, Isten, örökkévaló dicsőséges országában.

Írta: Pecznyík Pál 2013-ban.