Siralomházból is van lehetőség, szabadulásra: Róma. 1, 7.

Bevezetésképen olvassuk el, a címben szereplő igevers második felét: ,,Kegyelem néktek és békesség, Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól" Földünkön élő nemzetek sorában, a legtöbb nemzetben, a büntető törvény legszigorúbb pontja, az életfogytiglani szabadságvesztés. De több országban, a törvény szigora, halálos büntetést szab ki, az elítéltre. Ritkán előfordulnak kivételes esetek is, amikor az államfő, úgy látja, hogy kegyelmet adhat, a halálraítélt rabnak. A halálraítélt rabot, a siralomházba kísérik, ott tölti el, élete utolsó éjszakáját, lélekben: felkészülhessen, a másnapi kivégzésre, amikor még idő előtt oltják ki, földi élete gyertyáját. Ezt csak azért írtam le elöljáróban, hogy utalhassak egy másik, egy sokkal nagyobb siralomházra, mely nem más, mint a bűnnel megfertőzött földünk! A Biblia első lapjain, nem ok nélkül hangzott el egykor, és hangzik még ma is, Isten drága intő és figyelmeztető szava: a jó és gonosz tudás fájával kapcsolatban: ,,Amely napon eszel arról, bizony meghalsz" Bizonyos, hogy Isten az embert életre, és nem halálra alkotta meg. Isten ezt a földet, szép és meleg otthonunkká alkotta meg. Mi emberek azonban, engedve a kísértő csábításának, gyönyörű földünket, siralomházzá változtattuk. Ezért Isten, visszavonta Szentlelkét tőlünk, azóta pedig, - lelki vonatkozásban - valamennyien, halálraítélt emberek vagyunk! Azóta, ebben a hatalmas siralomházban születünk, élünk és miután kilépünk belőle, az örök halál, a kárhozat vár ránk. Döbbenetes azonban az, hogy a legtöbb ember, mégis úgy él, mintha semmilyen következménye nem lenne, annak az önző, önimádó és bűnt kedvelő életnek, az Isten, segítségére nem szoruló, életnek. De sokan vannak olyanok is, akik Jézust, Jézuskának, Istent, istenkének nevezik. A világot teremtő dicsőséges Urat! Ezáltal, Isten fölé emelve magukat, gőgjükben, büszkeségükben. Ha pedig megszólal vádoló lelkiismeretük, azzal némítják el, hogy Isten, szerető jóságos Atya, és jóságosan elnézi, gyermekei kisebb - nagyobb botlásait. Bizonyára, a bűnnel szembeni lelki vakság miatt van az, hogy a legtöbb ember, képtelen felismerni, hogy a bűn miatt, halálra ítéltek siralomházában él, de arra még csak nem is gondol, ha kilép abból, akkor a halálraítéltek örök hona, a kárhozat rettenete vár rá. Óh, milyen csodálatos kegyelem az, mely által, Isten már jól előre gondoskodott arról, hogy a siralomház lakóinak legyen lehetősége, az örök életre is eljutni! De ez a kegyelmi döntés, Istennek mérhetetlenül nagy áldozatába került! Midőn egyetlen szent Fiát, Jézus Krisztust küldte le közénk, ebbe a nagy siralomházba. Aki rövid időre, lemondott, mennyei dicsőségéről, és Ő, a világteremtő dicsőséges Úr, emberi testünkbe öltözve, leült közénk bűnösök közé, a vádlottak szégyenpadjára, és a halálra ítéltek iránti mély szánalomból, és lélekmentő szerelemből, kész volt életet cserélni velünk, bűnösökkel! Kész volt magára ölteni, a mi bűzös, szennyes, rongyos ruhánkat, ezzel pedig magára vállalta, a ránk kiszabott, halálos büntetést is! Urunk nem mérlegelt: megéri - nem éri? Mert jól tudta: csak bűntelen drága vére és élete feláldozása árán, menthet meg bennünket, siralomházban élőket, az örök kárhozattól! Ez a véres égőáldozat pedig már régen végbement a Golgota halmán, a kínkereszten! De nem csak azért, mert saját népe, nem ismerte fel benne, szabadítóját, üdvözítőjét, és kierőszakolta keresztre feszítését. Hanem sokkal inkább azért, mivel halhatatlan lelkünk megmentésére, nem adatott más lehetőség! Hát nem egy csodálatos lélekmentő szeretet volt az, a kegyelmes Isten részéről, hogy az örök élet fényével sugározta be, a siralomház sötétségét? Hogy a bűn mély sötétségébe, Jézus Krisztus által, beragyogott az örök élet fénye, világossága! Emberi vonatkozásban, a halálraítélt embernek, egyetlen lehetősége maradt, ha az államfő, kegyelemben részesíti őt. Évekkel ezelőtt, olvastam egy halálraítélt emberről, akinek egy bizonyos útszakaszon, színig vízzel telt edénnyel kellet átvonulnia, azzal a súlyos kikötéssel, ha a tálból egy csepp víz a földre hull, abban a pillanatban, lesújt rá a hóhér halálos bárdja. Nos, ez a halálra ítélt rab, a saját életét vitte a tálban, annyira vigyázott rá, hogy se jobbra, se balra, nem tekinthetett, mert az élete forgott kockán. Hála és dicsőség legyen mennyei Atyánknak, aki nem csak igazságos, nem csak bűngyűlölő, hanem sokkal inkább, jóságos, szerető Atya, aki ,,Nem akarja a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen" A bennünket szerető Jézus Krisztus, 33 évig, szemmel látható és kézzel tapintható módon élt köztünk, kárhozatra méltó bűnösök között, ebben a nagy földi siralomházban. Ő az életet hozta, a halálraítélteknek azáltal, hogy halálos ítéletünket, Ő szenvedte el, önként, helyettünk! Mivel az igazságos Isten a bűnt, nem hagyhatta büntetés nélkül! Még akkor sem, ha ezt a halálos büntetést, a saját Fián kellett végrehajtania! A bűn miatti kemény büntetés, a Golgotán, végbe ment. A bűnösöket szerető Isten, immáron lehetővé tette, minden bűnbánó és bűneit elhagyó ember számára, az örök életben maradást! És akik elhiszik, hogy az Úr Jézus, ó emberüket is, bűneikkel együtt, véglegesen odaszegezte a keresztfára, kegyelemből, üdvösséget, örök életet nyertek! Nem tudom, ki hogyan van vele, de valahányszor hallom, a szószékről a kegyelemhirdetést: ,,kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi mennyei atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól" mindig mélyen meghajtom a fejem, és úgy érzem magam, mint aki méltán ül a vádlottak szégyenpadján, és hallhatom a kegyelemre változott ítéletet! Szomorú, hogy ezt a kegyelmi ítéletet, csak kevesen hallják meg. Bizonyára ez azért van, mert a legtöbb vallásos ember, bűntelennek, tisztességes életűnek vallja magát. És elbizakodva, azt gondolja önmaga felől, hogy ha majd kilép ebből az elmúló földi világból, angyalok sorfala között, ünnepélyesen vonul be, Isten dicsőséges országába. Azonban, Jézus Krisztus megkerülésével, ez semmiképpen sem lesz lehetséges! Mert Jézus Krisztus, az egyetlen út, az Atyához! Hála legyen mennyei Atyánknak, hogy van lehetőség arra, hogy a nagy földi siralomházból, az üdvösségre is van kivezető út, Jézus Krisztus, váltsága által, mind azoknak, akik elhiszik, hogy értük halt meg a Golgotán, és értük támadt fel a halálból! Isten pedig kegyelemből, örök élettel, ajándékozza meg őket. De akik mit sem törődnek, halhatatlan lelkük örökkévaló helyzetével, és megelégednek rövid földi életük örömeivel, gyönyöreivel, Majd akkor ébrednek rá, súlyos nagy tévedésükre, amikor már késő lesz! Lelkiismeretük pedig, egy örökkévalóságon át, fogja vádolni, kínozni őket. Hála legyen az Úrnak, most még van lehetőség, a siralomházból való szabadulásra, örök életre, a Jézus Krisztusban való szilárd hit által! Boldogok, kik élnek is vele.

Írta: Pecznyík Pál 2015-ben.