Jóáb kegyelmet szerez Absolonnak
(2Sámuel 14. fejezet)

Jóáb észrevette, hogy a királynak vágyakozik a szíve Absalom után, ezért elhívatott Tékoa városából egy eszes asszonyt, és azt mondta neki: - Kérlek tégy úgy, mintha nagy keserűséged volna, öltözz gyászruhába, mint aki régóta siratja halottját! És menj be a királyhoz! És Jóáb az asszony szájába adta, hogy mit kell mondania. Be is ment a királyhoz az asszony, sírva borult le előtte, és így szólt hozzá: - Özvegyasszony vagyok, és még volt két fiam, de összevesztek a mezőn, és az egyik megölte a másikat, mert nem volt ott senki, aki megvédte volna őket egymástól. És íme, az egész házam népe ellenem fordult; megakarják ölni megmaradt fiamat, hogy megbosszulják halott fiamat, és kiontsák vérét az én megmaradt egyetlen szikrácskámnak, hogy férjemnek se neve, se maradéka ne legyen a föld színén. Parancsolja hát meg király az Úrnak, Izrael Istenének nevében, hogy a vérbosszuló ne szaporítsa a pusztulást, és az én fiamat ne öljék meg! - A fiadnak egy hajszála sem görbül meg! - mondta a király. Azt felelte erre az asszony: - Kérlek, hadd szóljak csak egy szót még! Ha ezt mondja a király, miért nem engedi vissza azt, akit eltaszított magától? Hiszen bizonyára meghalunk mindannyian és olyanok vagyunk, mint a földre öntött víz, amelyet nem lehet felszedni. Gondolja azért meg magában a király, hogy legyen számkivetve többé az, akit eltaszított magától! A király pedig megkérdezte: - Vajon nem Jóáb keze van-e mindebben? - Ó, uram király! - felelte az asszony -, éppen úgy van, ahogy mondtad, mert a szolgád, Jóáb tette ezeket a szavakat a számba. Akkor Dávid hívatta Jóábot, és azt mondta neki: - Hozd haza fiamat! Menjen Absolom a házába, de színem elé nem kerülhet! Absolon pedig visszatért Jeruzsálembe, és két esztendőt töltött otthon, de atyja színe elé nem kerülhetett. Ámen!