„Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek…” (1Thesszalonika 4:3)

A „megszentelt” szó azt jelenti, „elkülönítve” egy különleges célra. Nézzük csak meg az ószövetségi Szent Sátort: „Azután így beszélt az Úr Mózeshez: Készíttess egy mosakodásra való rézmedencét… hogy abban mossák meg kezüket és lábukat Áron és fiai. Mosakodjanak meg a vízben, mielőtt bemennek a kijelentés sátrába…ha az oltárhoz járulnak, és szent szolgálatot végeznek, vagy tűzáldozatot mutatnak be az Úrnak” (2Mózes 30:17-20). Miért kellett megmosniuk kezüket és lábukat? Azért, mert a kezeink a tetteinkről beszélnek, a lábaink pedig arról, merre jártunk – és mindkettő naponta megtisztításra szorul. A zsoltáros ezt írja: „Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól” (Zsoltárok 15:1-2).
Pál rámutat: „Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók” (2Timóteus 2:20). Ez nem a megváltásra vonatkozik; ha keresztyén vagy, akkor már bent vagy a házban. Nem, ez arról szól, hogy megtisztítod cselekedeteidet, hogy Isten megbecsült tisztségben használhasson. Ha már régóta jársz Istennel, akkor ő magasabb szintű elkötelezettséget követel! A. W. Tozer írja: „Gondolj csak azokra az emberekre, akik ráébrednek, hogy a vallásosságuk már csak rutin. Sok mindent felfedeznek magukkal kapcsolatban. Rájönnek, hogy idősebbek lettek ugyan, de nem szentebbek. Az idő az ellenségük, nem a barátjuk… semmivel sem voltak jobbak tavaly, mint az azt megelőző évben.” Oswald Chambers írja: „Szeretem-e egyre jobban és jobban Istent, a Szent Istent, vagy inkább azt az elképzelt barátságos valakit, aki azt mondja: »Ó, ugyan, a bűn nem számít«?” Igen, igaz, hogy Isten kegyelme nagyobb a mi bűnünknél, de: „ha az Úr Lelke munkálkodik bennünk, egyre inkább hozzá hasonlóvá válunk” (2Korinthus 3:18 TLB).

http://maiige.hu