Szeressétek egymást

Máté 7,6: "Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és nektek fordulva, meg ne szaggassanak titeket." Hiszem, hogy ez az Ige az Istentől kapott, szeretetre való képességünkre utal. Ha te és én képességet kapunk Istentől arra, hogy szeressünk másokat, de ehelyett mi megítéljük és kritizáljuk őket, akkor a szent dolgot (a szeretetet) kutyák és disznók elé (gonosz szellemek) elé vetjük. Ajtót nyitunk nekik, hogy megtiporják a megszentelt dolgokat és hogy ellenünk fordulva minket is széttépjenek. Meg kell látnunk, hogy a "szeretetben járás" védelem számunkra a gonosz támadása ellen. Nem hiszem, hogy az ördög nagy kárt tudna okozni annak, aki valóban szeretetben jár. Amikor 4. gyermekemet vártam, már szorgalmas Biblia- olvasó és Szent Szellemmel betöltött, szolgálatra elhívott keresztény voltam. Megtanultam, hogyan éljek a hitemmel, hogy gyógyulások történjenek. A várandósságom első hónapjában mégis nagyon- nagyon rosszul voltam. Lefogytam és elfogyott az energiám. Legtöbbször csak feküdtem a díványon, émelygett a gyomrom és olyan fáradt voltam, hogy alig bírtam megmozdulni. Ez a helyzet zavarba ejtett, mivel előző három várandósságom idején csodálatosan éreztem magam. Akkor bár, már jártam gyülekezetbe, még nem nagyon ismertem Isten Igéjét és a hitemet sem használtam semmire. Mostanra viszont már tisztában voltam Isten ígéreteivel, mégis rosszul voltam- és ez nem akart szűnni sem rengeteg ima, sem a gonosz elutasítása által! Egyik nap az ágyamban feküdtem és hallgattam a férjem és a gyerekeim vidám hangját az udvarról, amikor haragosan Istenhez fordultam: "Mi a csuda van velem? Miért vagyok rosszul? Miért nem jövök már rendbe"? A Szent Szellem sugallatára elolvastam Máté evangéliumának 7. fejezetét. Megkérdeztem az Urat, mi köze ennek a résznek hozzám és az egészségemhez. Úgy éreztem újra meg újra el kell olvasnom. Végül Isten emlékeztetett valamire, ami néhány évvel korábban történt. Otthon tartottam biblia órákat. Járt hozzám egy fiatal hölgy is, nevezzük Jane-nek. Szorgalmasan járt az órákra, amíg áldott állapotba nem került. Akkor már nehezen tudott volna rendszeresen eljönni, mivel folyamatosan fáradtnak érezte magát és rosszul volt. Ahogy feküdt az ágyban, az is eszembe jutott, hogy akkor egy másik "keresztény testvérnővel" együtt beszélgettünk Jane-ről: megítéltük és kritizáltuk őt, amiért nem tekint el a körülményeitől és nem jár azokra továbbra és szorgalmasan a biblia órákra. Soha nem ajánlottuk fel neki a segítségünket. Csak azt a véleményt alkottuk róla, hogy elhagyja magát és mentségül használja várandóságát, hogy lusta és önmagával szemben túlságosan elnéző lehessen. Most ugyanabban a cipőben jártam két évvel korábban mint Jane. Isten rámutatott, hogy első három várandósságom alatt egészséges voltam, de ítélkezésemmel és kritizálásommal hatalmasra tártam az ajtót az ördög előtt. Fogtam a gyöngyeimet, a szent dolgokat (képességemet arra, hogy szeressem Janet) a kutyák és disznók elé dobtam őket, akik most ellenem fordultak és darabokra téptek. Mondhatom hamar bűnbánatot tartottam. Ahogy megtettem, helyreállta az egészségem és a várandósságomban hátralévő részében már jól éreztem magam. Ebből az esetből levontam a tanulságot az ítélkezéssel és kritizálással kapcsolatban. Szeretném ha elmondhatnám, hogy soha többé nem követtem el ilyen jellegű hibát, de sajnos azt kell mondanom, hogy azóta is rengeteg hasonló hibát követtem el. Minden egyes alkalommal Istennek kellett helyretenni engem, amiért nagyon hálás vagyok. Mindenki követ el hibákat. Mindenkinek vannak gyenge pontja. A Biblia azt mondja, hogy nem szabad egymással szemben keményszívűnek lenni, kritikusnak lennünk, hanem meg kell bocsátanunk egymásnak és irgalmat kell gyakorolni egymás felé, ahogyan Isten tette velünk Krisztus áldozata miatt. Efézus 4,32: "Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasak, megengedve egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett nektek." Ámen!