: A szív dala

Nemrégiben történt, hogy egyik reggel kiléptem a házunk ajtaján, és vidám madárcsicsergésre lettem figyelmes. Az apróbb madárkák magas hangon csiripeltek, míg a nagyobb testűek kellemes dallamokat fütyörésztek. Olyan volt, mintha egy jó hangulatú madár buliba csöppentem volna. Majdnem odaszóltam nekik, hogy "hé, ti ott fenn, nem olvastátok mostanában a híreket? Figyeltétek tavaly a tőzsdét? Nem volna szabad ilyen gondtalanul fütyörészni, mikor ennyire rosszul állnak a dolgok. Mi ütött belétek? Úgy viselkedtek mintha minden rendben lenne!" Ezek a kis teremtmények azonban tudnak egy titkot, mégpedig azt, hogy a Mennyei Atya kezében vannak. Tudják, hogy Isten megígérte, vigyázni fog rájuk, ezért képesek reggeltől estig vígan dalolászni és élvezni az életet, mit sem törődve a körülményekkel. Így kellene nekünk is indítani a napjainkat: dicsérettel a szívünkben, mosolyogva és azzal az eltökéltséggel, hogy élvezni fogjuk életünk minden egyes napján. Pál azt írja: "Legyetek boldogok hitben, örvendezzetek és folyamatosan (mindenkor) legyetek ujjongó szívűek." (Thessalonika 5,16) Mennyi ideig kell tehát ujjongó szívűnek lennünk? Mennyi ideig nem szavad lehervadnia a mosolynak az arcunkról? Csak addig míg mindenki kedvesen és igazságosan bánik velünk? Addig, amíg jól érezzük magunkat, vagy a gazdasági mutatók szívderítőek? Nem, nem. A Szentírásban az áll, hogy mindenkor, folyamatosan örvendeznünk kell. Ez azt jelenti, hogy hóban- fagyban, napsütésben, nehéz időkben és akkor is, amikor jól mennek a dolgok. Mikor sötét felhők gyülekeznek a fejünk fölött és úgy érezzük, az élet nyomasztóan borús, jusson eszünkbe, hogy a komor felhők mögött mindig ragyog a nap! Pillanatnyilag talán nem látjuk a napot az életünk egén, de ez nem jelenti azt, hogy nincs is ott. Csupán eltakarják a sötét felhők. De van egy jó hírem: a felhőknek az a szokásuk, hogy egy idő után továbbállnak, nem maradnak ott örökre. Előbb- utóbb tehát az életünk újra verőfényes napsütésben úszik majd. Fontos azonban, hogy addig is megőrizzük az örömet! Ne engedjük, hogy néhány felhő beárnyékolja az életünket, hanem legyünk mindig örvendező szívűek. Az eső is esik az igazakra és bűnösökre egyaránt, amit azt jelenti, hogy valamennyiünknek szembe kell nézni csalódásokkal, igazságtalan helyzetekkel, próbákkal és kísértésekkel. De sose feledjük: a próbákon túl jutalom vár ránk. A nehézség után áttörés szokott jönni. Ha a viszontagságos időket mosolyogva a szívünkben dicsérettel harcoljuk át, akkor a bajok után áldásban részesülünk. A szerencsétlenségek közepette nehéz ezt szem előtt tartani és az ember gyakran elcsügged. "Magam alatt vagyok, mert nem megy az üzlet." "Teljesen letört lettem mert rosszak lettek a leleteim." "Rettentően aggódom, ezért és ezért." Nehéz időkben az emberi természet hajlamos a negatívitásra. A Biblia ugyanakkor pont az ellenkezőjére szólít fel bennünket: "Teljes örömnek tartsátok, mikor különféle kísértésekbe estek" (Jakab 1,2) Ez persze egyesek számára abszurdumnak tűnhet. "Úgy érted tapsikoljak örömömben, amikor ennyire borzasztó helyzetben vagyok?" - kérdezhetik. Bizony, örvendezni kell, mert ha elveszítjük az örömünket, elveszítjük az erőnket is. Megpróbáltatások alkalmával nagyobb szükségünk lehet az erőnkre, mint bármikor, az erő pedig szoros összefüggésben áll az örömmel. Amikor anyagi krízisen megyünk keresztül, betegség tör ránk, tönkremegy egy kapcsolatunk vagy éppen a lázadó gyermekünkkel próbálunk dűlőre jutni, szükségünk van az erőnkre. Ha negatívan, keserűen és reményvesztettem nézünk szembe a kihívásokkal, nem marad elég életerőnk, hogy végigharcoljuk a hit harcát. Könnyebb úgy megőriznünk az örömünket, ha észben tartjuk: a próbákon túl jutalom vár ránk. A kudarcok, csapások után új lehetőségek jönnek. Az előttünk tornyosuló akadályok nem azért vannak, hogy padlóra küldjenek bennünket, hanem, hogy megerősödjünk és magasabbra kerüljünk általuk. Újra és újra emlékeztetnünk kell magunkat, hogy még akkor is, ha nehéz ezt megtennem, mert igazságtalan és értelmetlen, ami velem történik, megőrzöm a jó hozzáállást és megmaradok az örömben, mivel tudom, hogy minden a javamra van. Ez a megpróbáltatás végül áldássá válik számomra, az Úr átsegít a siralom völgyén, felemel és jobb állapotba kerülök, mint életem során bármikor. Ámen!