A szolgálati ajándékokat nem emberek választják maguknak, és nem is emberek adják az egyháznak. Jézus Krisztus adja az egyház vezetését biztosító ajándékokat a gyülekezeteknek. A szolgálati ajándék nem valami, nem is csupán szellemi ajándék, hanem egy konkrét ember, egy személy. Hús-vér embereket ad az Úr Isten népének, hogy rajtuk keresztül megáldja őket, akiket a gyülekezetnek Krisztus ajándékaként kell látniuk. Ámen!

 Az apostol 1. rész1Korinthus 12,28: "Éspedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban ELŐSZÖR APOSTOLOKUL..." Efézus 4,11: "És Ő adott némelyeket APOSTOLOKUL..." A) A szolgálati ajándékok felsorolása az apostollal kezdődik.B) A legjelentősebb közlés a Bibliában erről a szolgálati ajándékról az, hogy maga Krisztus töltötte be. Zsidók 3,1: "Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra." (Mindkét megjelölés Jézusra vonatkozik.)C) A görög 'apostolos' szó, amelyet apostolnak fordítottak, azt jelenti, hogy kiküldött, küldött.D) Jézus Krisztus a legjobb példája a küldöttnek. János 20,21: "Ismét monda azért nekik Jézus: Békesség nektek! AMIKÉNT ENGEM KÜLDÖTT AZ ATYA, én is akképpen küldelek titeket."E) Az igazi apostol mindig olyan személy, akinek küldetése van. Nem olyan, aki csupán megy, hanem olyan, akit küldenek. Az Apostolok cselekedetei 13. képet ad Barnabás és Pál kiküldéséről, hogy apostolai legyenek a pogányoknak.F) Az apostolság jelei. A Biblia beszél az apostolság jeleiről: 2Korinthus 12,12: "Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben (dicsőséges tettekben) is." Mik ezek a jelek? Jelek, csodák és dicsőséges tettek.G) Ahhoz, hogy ebben a hivatalban (elhívásban) megálljon, szükséges a személyes megtapasztalása az Úrral, s ennek nagyon mély, valóságos, mindennapi megtapasztalásnak kell lennie, nem csupán másodkézből vagy tradícióból átvett valaminek. Figyeljétek meg, mit mond Pál, amikor védi az apostolságát: Nem vagyok-e apostol? Nem vagyok-e szabad? NEM LÁTTAM-E JÉZUS KRISZTUST, A MI URUNKAT? (1Korinthus 9,1). Pál nem látta Jézust testben, ahogyan a tizenkettő, de látta Jézust egy szellemi látomásban (ApCsel. 9, 3-6). Neki mély szellemi megtapasztalása volt az Úrról. A megtérése is eltért a szokásostól. Pálnak olyan rendkívüli szellemi átélése volt az Úrral, hogy mondhatta az Úrvacsorával kapcsolatban is: Én az Úrtól vettem, amit nektek át is adtam (1Korinthus 11,23). Ő nem a többi apostoltól tudta, amit tanított erről, hanem Jézustól kapta kijelentés útján. Pált nem ember tanította az evangéliumra, amit prédikált, hanem Isten Szelleme. "Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való. Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által. (Galata 1,11-12). Mi már hallottunk valaki mást, hogy tanította ezeket a dolgokat nekünk, de Pál nem. Figyeljétek meg a Pál kijelentésével foglalkozó igerész folytatását a Galata levélben; szintén bizonyítéka az Úrral való mély átélésének. Galata 1, 13-24; 2,1-2: "Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. És felülmúltam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által, Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel, Sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaszkuszba. Azután három esztendő múlva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig. Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát. Amiket pedig nektek írok, íme Isten előtt mondom, hogy nem hazudok. Azután mentem Siriának és Ciliciának tartományaiba. Ismeretlen vagyok pedig személyesen a Júdeában levő keresztyén gyülekezetek előtt; Hanem csak hallották, hogy: Aki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, amelyet egykor pusztított. És dicsőítik bennem az Istent." (Mennyi ideig volt Pál Arábiában? Senki sem tudja. De mialatt Arábiában volt, akkor kapta az evangéliumról szóló kijelentést, amelyről ír minden levelében.) Három évvel azután, miután Pál visszatért Damaszkusziról, ment Jeruzsálembe és két hetet töltött Péterrel.) Azután tizennégy esztendő múlva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, elvíve Titust is. Fölmentem pedig kijelentés következtében és eléjük adtam az evangéliumot, melyet hirdetek a pogányok között, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak, avagy ne futottam volna. Pál ekkor már tizenhét éve prédikált. Nem is tudta, hogy az apostolok mit prédikáltak. Nem hallotta őket. Csak egy rövid időszakban volt együtt Péterrel. Ezután még tizennégy további évig prédikált, mielőtt Isten Szelleme kijelentette volna neki, hogy menjen Jeruzsálembe és vegye fel a kapcsolatot az ott élő testvérekkel. Pálnak valóban mély szellemi átélése volt az Úr Jézus Krisztussal! Ámen!