„Abrám ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Miből tudom meg, hogy én öröklöm azt? Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot.” (1 Mózes 15:8-9)

Elcsüggedtél, mert az áttörés, amiért már régóta imádkozol még nem történt meg? Lehet, hogy te is ezt kérdezed: „Miből fogom tudni, hogy megtörténik?” Ábrahám ugyanezzel a helyzettel nézett szembe, amikor feltette Istennek a kérdést. És Isten „ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot.” Milyen furcsa válasz!

De ha tovább olvasol (1 Mózes 15:10-21), rájössz, hogy Isten nagyon is komolyan vette Ábrám kérdését. Isten továbbment, hogy megmutassa neki, hogy Ő a gondoskodása, védelmezője és áldója. Isten annyira komolyan gondolta ezt, hogy szövetségben kötelezte el Magát.

Mi a szövetség? Olyan, mint egy szerződés, de több annál. A szerződés csak egy bizonyos időre szól, öt évre, hét évre, vagy amíg bizonyos feltételek teljesülnek. Azonban a szövetség állandó, folyamatos. Csak a halál vethet neki véget. Ezért van az, hogy a házasság szövetség és nem szerződés. Állandó: „Míg a halál el nem választ.”

A bibliai időkben, amikor szövetséget kötöttek egymással, egy meghatározott állatot kellett hozniuk, amit kettévágtak. Azután a szövetségre lépők egymással szemben elindultak és átsétáltak az állat két része között, középen találkozva. Ez azt jelentette, hogy mindkét félnek innentől kezdve kötelessége volt megvédeni a másikat és gondoskodni róla. Minden, ami az övé volt, a másiké is lett. Természetesen az a fél járt jobban, aki szegényebb volt, aki kevesebbel rendelkezett.

Ma Isten szövetségben áll velünk. Mi vagyunk a szegényebb fél, aki kevesebbel rendelkezik. Semmink sincs, amit felajánlhatnánk Istennek. De Istennek, Aki a világmindenségben a leggazdagabb és leghatalmasabb van mit felajánlania számunkra!

Kedves barátom, Isten szövetségben kötelezte el magát, hogy gondoskodni fog rólad, szövetsége garantálja, hogy megáld!