Tanulj meg törődni önmagaddal! (1)„… ráöntötte… Jézus fejére.” (Máté 26:7)

Jézus megengedte másoknak, hogy szolgáljanak neki. Te engeded? „Odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás? Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és odaadni a szegényeknek. Amikor ezt Jézus észrevette, megkérdezte tőlük: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.” (Máté 26:7–10 RÚF). Fontos tanulság van ebben a történetben. Engedned kell, hogy a gondoskodást, amit te árasztasz másokra, mások rád árasszák. Különben kiégsz. Jézus alkalmazta ezt az alapelvet. Ahogy a zsoltáríró is: „Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam” (Zsoltárok 23:5). Ahhoz, hogy szolgálatod pohara tele legyen, folyamatosan újra kell tölteni. Mivel az emberek általában úgy kezelnek, ahogyan te önmagadat, ezért meg kell tanulnod jól bánnod önmagaddal. Szép dolog másokról gondoskodni, de sokszor elbújunk e mögé a feladat mögé, hogy ne kelljen gondot viselni önmagunkról – talán, mert nem tudjuk, hogyan. A kérdés az, hogyan tudnánk betölteni Krisztus parancsát: „szeresd felebarátodat, mint magadat” (Márk 12:31), ha nem tanultuk meg, hogyan szeressünk önmagunkat?
Sokan neheztelünk azért, mert az emberek nap mint nap rengetegféle követelést zúdítanak ránk, anélkül, hogy bármit is adnának viszonzásképpen. Ha a világ, melyben élsz, folyamatosan csak leszív belőled, meg kell tanulnod befektetni, különben kifogysz a készletekből. Ez a hiány hamar felbukkan életed minden területén: erkölcsi téren, érzelmileg és a lelki életedben is. Ki fog törődni veled, ha te magad sem törődsz magaddal? Ezért imádkozz ma így: „Uram, add, hogy amit másokra árasztok, valamiképpen visszaáradjon rám.”