Isten Műhelyében

Velünk az Isten Napi Ige

9 éve | Sályi Tiborné Erzsike | 0 hozzászólás

Így szólt az Úr igéje Jónáshoz, Amitaj fiához: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr elől… Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre… Mert te, Uram, azt teszed, amit akarsz!" (Jónás 1,1.4.15)

Vezessen bármerre életünk útja, legyenek bármilyen terveik, mennyivel biztosabb, biztatóbb úgy elindulni, hogy nem az Istennel szemben ágálok. Családjainkra is sajnos általánosan igaz ez az Istennel szembeni ágálás, már az elindulásnál. Amikor jónási daccal, rendíthetetlen akarattal kimondják: nem kell egyházi esküvő, sőt, esküvő sem, gyermek számára nem kell keresztelő – minek, csak papír, csak halott szokás úgyis – mintha csak Jónás próféta kifogásait hallanánk. Inkább a cethal bűzös gyomra… Mennyivel biztosabb az az indulás, ahol igenis kimondják: nekünk fontos Isten szava, mi vele akarunk járni, mi vele akarunk tervezni, nem akarjuk kihagyni őt terveinkből, sem gyermekünk életéből. Jónás, bár próféta volt, az Úr elhívott szolgája, szolgálatra szentelt élettel, mégis inkább kereste a mellékvágányokat, hogyan tudna „melléjárni" a szolgálatnak, balga módon abban bízva, hogy ezzel akadályozhatja az isteni szó megvalósulását. Ma is rengeteg életről el lehet ezt mondani: melléjárnak Isten akaratának. Csak az ő szavát ne hallják, csak az ő parancsait ne kelljen megcselekedni, csak szabadságukat meg ne kelljen nyirbálni holmi isteni akarat miatt… Melléjárnak a gyermekek Isten akaratának, melléjárnak a templomnak születésüktől kezdve – mert ez a szokás, mert erre nevelik őket, így indítják el őket. Melléjárnak Isten akaratának a házasságok is, mellékvágányokon, sokszor nyílegyenesen Isten akaratával szemben – mert így kényelmesebbnek tűnik. Általánossá vált a világban Jónás lelkülete: bárhova el, bármilyen úton menjünk is, bármilyen mélyre süllyedjünk is: hajó mélyére, vagy cethal bűzös gyomrába - csak Istent meg ne halljuk. Hogy érzed, mersz személyes ellenpélda lenni? Szembe menni – no, nem az Isten útjával, de a világot uraló lelkülettel? Jöhetnek és jönni is fognak a mai napodba is mélységek, más utakra csábító, kényelmesebbet ígérő kísértések, de a jónási engedetlenséggel szemben hallgass az engedelmesség lelkületére! A Mindenható áldásai várnak – nem a mellékutakon, hanem az engedelmesség ösvényein! /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Érezni az érintést.... Annyira hiányzik az érintés, hogy egymásnak ütközünk, csakhogy érezzük egymást...

Bejegyezte: Kató István dátum: 1:30

Címkék: buzdító ige minden napra