1989 nyarán Mark Wellman, a deréktól lefelé bénult sportember országos hírnevet szerzett, amikor megmászta az El Capitan gránitcsúcsot a Yosemite Nemzeti Parkban. Hét nap alatt ért fel a csúcsra, a mászás utolsó napján a The Fresno Bee szalagcíme ez volt: „Akaratereje kemény, mint a gránit”. A címlapon ott volt Mark Wellman fényképe amint hegymászótársa, Mike Corbett viszi őt a vállán. A fénykép alatt ez volt olvasható: „A gerincsérült és sportolótársa bizonyították, hogy nincs olyan magas fal, amit meg ne lehetne mászni.” Amit a legtöbb ember nem tudott, hogy Mike Corbett háromszor mászta meg az El Capitant, hogy segítsen Mark Wellmannak abban, hogy ő egyszer felküzdhesse magát. Az együttérzés küzdelmeinknek szól, a támogatás pedig erőt ad, hogy felülkerekedhessünk rajtuk. Az együttérzés azt mondja: „Megértem, min mégy keresztül, és itt vagyok, hogy segítsek.” Ez két alapvető szükségünket tölti be: azt, hogy megértésre vágyunk, és azt, hogy azt szeretnénk, ha hitelesnek fogadnák el érzéseinket. Barátainkra akkor van legnagyobb szükségünk, amikor az életünk összeomlik. Szenvedései közepette Jób így kiáltott fel: „Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek” (Jób 6:14). Mindannyiunknak szüksége van együttérzésre és támogatásra, hiszen időnként mindannyian megbotlunk, és segítségre van szükségünk a talpra álláshoz. Ezért fel kell ajánlanunk együttérzésünket és segítségünket másoknak, és hajlandónak kell lennünk elfogadni is másoktól. A Biblia azt mondja, hogy ha valaki vétkezett, „… bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet” (2Korinthus 2:7). Az igazi bajtársias közösség kialakításához és fenntartásához kegyelem kell. A jó hír azonban az, hogy soha nem kell nagyobb kegyelmet gyakorolnod senki irányában, mint amennyit te kaptál Istentől.