1 József ekkor apja arcára borult, siratta, és csókolgatta. 2 Azután megparancsolta József az orvosoknak, akik az ő szolgálatában álltak, hogy balzsamozzák be az apját. Az orvosok be is balzsamozták Izráelt. 3 Negyven nap telt el ezzel, mert ennyi ideig tart a bebalzsamozás. Az egyiptomiak pedig hetven napig siratták őt. 4 Amikor letelt a siratás ideje, így szólt József a fáraó háza népéhez: Ha jóindulattal vagytok irántam, beszéljétek el ezt a fáraónak: 5 Apám megesketett, amikor ezt kérte: Én most meghalok, a saját sírboltomba temess el, amelyet Kánaán földjén vájtam ki magamnak! Most azért el kell mennem, hogy eltemessem apámat, de utána visszatérek. 6 A fáraó ezt mondta: Menj el, temesd el apádat, ahogyan megesketett téged! 7 El is ment József, hogy eltemesse az apját, és vele ment a fáraó minden udvari embere, udvarának vénei és Egyiptom összes vénei 8 meg József egész háza népe, testvérei és apjának a háza népe. Csak a gyermekeket meg a juhokat és marhákat hagyták Gósen földjén. 9 Még harci kocsik és lovasok is mentek vele, úgyhogy a menet igen hatalmas volt. 10 Amikor eljutottak Góren-Háátádig, amely a Jordánon túl van, nagy és mélységes gyásszal siratták el ott; hét napig tartó gyászünnepet rendezett apjának József. 11 Amikor az ország lakosai, a kánaániak látták ezt a gyászünnepet Góren-Háátádnál, ezt mondták: Mély gyásza van Egyiptomnak! Ezért nevezték el azt a helyet a Jordánon túl Ábél-Micrajimnak. * 12 Fiai pedig úgy tettek Jákóbbal, ahogyan megparancsolta nekik: 13 elvitték őt fiai Kánaán földjére, és eltemették Mamréval szemben, a makpélai mezőn levő barlangba, amelyet Ábrahám a mezővel együtt vásárolt meg a hettita Efróntól sírhelynek való birtokul. 14 Miután József eltemette apját, visszatért Egyiptomba testvéreivel és mindazokkal együtt, akik elkísérték őt apja temetésére. 15 Amikor József bátyjai látták, hogy meghalt az apjuk, így tanakodtak: Hátha József bosszút forral ellenünk, és megfizet most nekünk mindazért a rosszért, amit vele szemben elkövettünk. 16 Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: 17 Mondjátok meg Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. 18 Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte, és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! 19 De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? 20 Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. 21 Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük. 22 József Egyiptomban lakott, mind ő, mind apjának a háza népe. Száztíz esztendeig élt József, 23 és megláthatta József Efraim fiait harmadíziglen. Manassé fiának, Mákírnak is születtek gyermekei, és József saját gyermekeivé fogadta őket. 24 Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 25 Meg is eskette József Izráel fiait: Bizonyosan rátok tekint Isten, akkor vigyétek majd el innen a csontjaimat! 26 Azután meghalt József száztíz éves korában. Bebalzsamozták, és egy koporsóba helyezték Egyiptomban.

„Ti  rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt...” (20). Mi sokszor arra tekintünk, hogy az emberek mit gondolnak rólunk, milyen jövőt szánnak nekünk. Valójában nem az emberi szándékok alakítják életünket, hanem Isten tartja azt gondviselő kezében. Gyakran csak utólag ismerjük fel életünk egy-egy eseményében, hogy Isten őrzött, az ő terve valósult meg velünk. Keressem az ő terveit, szeressem őt, ésminden a javamra fog szolgálni (Róm 8,28).