Az igazságra vágyakozni egy dolog, de ahhoz, hogy valóban keresd, ezt kell tenned: „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Efezus 4:22-24). Valaki így fogalmazott: „Hajlandónak kell lennünk olyan beszélgetésekre, melyet az »óemberünk« került volna… Ez nem könnyű… nagy adag alázat kell hozzá, és el kell fogadnunk, hogy kényelmetlen helyzetbe kerülünk… A leggyorsabban ható orvosság azonnali és kényelmetlen, mint mikor egy rántással letépik a ragtapaszt. Én már próbáltam. Egy partin néhány nő valamilyen szervezetben való részvételről beszélgetett. Szerettem volna bekapcsolódni a társalgásba, ezért azt mondtam, hogy én is próbáltam bekerülni abba a szervezetbe, de nem sikerült… Tudtam, hogy hazudok. Soha nem is vágytam efféle szervezetekbe bekerülni… a bizottságoktól kiütést kapok! Így aztán, bár a szándékom jó volt, a megvalósítás esetlenre sikerült, ahogy hirtelen kiböktem: „Sajnálom, az előbb hazudtam nektek. Soha nem jelentkeztem oda önkéntesnek, és egyáltalán nem is vágyom rá.” Mindenki elhallgatott, én pedig arra próbáltam visszaemlékezni, hol is hagytam a kézitáskámat, hogy gyorsan felkapjam és meglépjek innen – amikor csodálatos módon mindenki nevetésben tört ki… Nem számít, mennyire kényelmetlen… az igazság szabaddá tesz. Az igazság keresése olyan, mint a lazacok útja a folyásiránnyal szemben, szó szerint szembe megyünk az árral… a világ azt mondja, hogy az igazságot megváltoztathatják a körülmények, az összehasonlítások, új adatok vagy új tapasztalati szintek. De a végső igazság nem relatív. Nem lehet ésszerűsíteni vagy méretre szabni, hogy illeszkedjen hangulatunkhoz és fontossági sorrendünkhöz. Ezért olyan fontos szívünk állapota… ha gondolkodásunkat nem tudjuk, vagy nem akarjuk összhangba hozni az igazsággal, akkor a szívünk javításra szorul!”