Világosság és sötétség: I. Mózes. 1, 4 - 5.

Istennek az emberiség iránti mérhetetlen szeretete, már a Biblia első lapján felragyog előttünk, ha úgy fogadjuk el a Bibliát, mint Urunk, hozzánk intézett levelét. Mivel Isten láthatatlan és távolinak tűnik előttünk, ezért a Biblia üzenete által érintkezik velünk, emberekkel. Már a teremtés első napján, létre hozta a világosságot a sötét bolygónkon. Erről tudósít minket, Mózes első könyvének első fejezetében, a 4-ik és 5-ik versben: ,,És látta Isten, hogy jó a világosság: és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől. És nevezte Isten a világosságot nappalnak és a sötétséget nevezte éjszakának, és lett este és lett reggel, első nap." Íme, az elválasztás: egy éles választóvonal, hogy a világosság és a sötétség, ne keveredhessen egymással. Ha pedig ez így van, természeti vonatkozásban, mennyivel inkább van így, lelki vonatkozásban. Mert létezik lelki világosság és lelki sötétség is! Akik Isten kegyelme által, már lelki világosságra jutottak, azok ismerik, hogy a bűn: már az első ember megjelenése előtt, létezett. A bűn megtestesítője pedig nem más, mint Isten egyik főangyala Lucifer, aki még a világ teremtése előtt fellázadt Teremtője ellen, és nagyravágyásában, Teremtőjével akart egyenlővé lenni. Lázadásával pedig, maga mellé csábította az angyalok egyharmadát is. Így változott el Sátánná, és követői, démonokká. A Sátán volt az, aki kígyó képében, környékezte meg az első embert, Édenben, és a világosságban élő első embert, Isten ellen fordította, és a bűn sötétségébe csábította. Így jött létre, a világosság és sötétség. A teremtésben pedig, a nappal és éjszaka. Milyen csodálatos, Isten szeretete, a nappalok és éjszakák váltakozása által, naponta, emlékeztet minket arra, hogy a világosság, nem keveredhet a sötétséggel! A kettő, kizárja egymást. De mégis, mind a kettő áldást is hordoz. Világosság nélkül nem létezhetne a természeti élet, sem az emberek sem az állatok sem a növények világában. De a sötétségben is van áldás? A sötétség, az éjszaka pedig, az ember éji pihenése szempontjából fontos. Sok vadállat pedig, nappal pihen és éjjel szerzi meg eleségét. Azonban a gonoszságra vetemedett emberek, a sötétség leple alatt, vetemednek gonosz cselekedetekre, lopásra, betörésre, gyilkosságra. És mind arra, amit világosságban vagy nem mernének vagy szégyellnének megtenni. Hát ennyit a természeti világosságról és sötétségről, dióhéjban. Ámde, mérhetetlenül fontosabb, a lelki világosság és a lelki sötétség közötti különbség! Ez nagyon is húsba vágó. Miért? Mert a testi halál utáni két nagy örökkévaló birodalomról van szó! Örök üdvösségről és örök kárhozatról! Földi életünk folyamán pedig, erre a két birodalomra emlékeztet minket, a váltakozó nappal és éjszaka! Akik nem ismerik, és nem olvassák a Bibliát, nem tudhatják, milyen fontos üzenete van számunkra, a nappalnak, és az éjszakának. Nem tudják, hogy a bűnre hajlás következtében, a bűnt nem ismerő első embert, teljesen beborította a bűn sötétsége, és lelkileg megvakult. Többé már nem láthatta Alkotóját, hanem csak hangját hallhatta és beszélhetett vele. Testileg élt tovább is, és tevékenykedett, halála percéig, de Isten számára halott maradt lelkileg! Bizonyára, Isten szomorúságára. Hiszen Ő az embert, életre teremtette és nem halálra! A lelki világosság és sötétség is, végig vonul, a Biblia lapjain. A mennyei lelki világosságot, szeretet, öröm, boldogság és békesség jellemzi. míg a lelki sötétséget, önzés, gyűlölet, könny, vér és gyász jellemzi. Isten, a világosságot és a sötétséget, nagyon élesen választotta el egymástól. Mégis, a mai keresztyénség életében, az egyházakban, gyülekezetekben, egyre nagyobb méreteket ölt, a lelki világosság és sötétség keveredése. A lelki langyosság, a sem hideg, sem meleg, szomorú állapota. Melyet az Úr Jézus a Laodíceai gyülekezetről állapított meg. Pedig ilyen langyos, sem hideg, sem meleg keresztyén élettel, lehetetlen bevonulni, Isten dicsőséges bűntelen országába! Mégis az egyházakban, gyülekezetekben, ez a szomorú keveredés, összemosás tapasztalható. Ne csodálkozzunk hát, ha Krisztus vonzása, alig - alig vehető észre, gyülekezeteinkben. Ennek a szomorú lelki állapotnak azonban, nem kis mértékben, a hívő emberek is okai! Életükön, magaviseletükön, nem látszik meg, a mennyei boldog öröm és ragyogás, melynek látása, a kívül valókat is, oda vonzaná az élő Jézus Krisztushoz! Ebben a dologban, magamat is hibáztatom, mivel hívő életemen nem látszik meg az a mennyei fény, mely a sötétségben élő embereket is, Jézus Krisztushoz vonzaná! Pedig lelki szemeimmel jól látom, a lelki világosság és lelki sötétség között lévő nagy különbséget! Ezért az Úrtól nyert lelki világosságom alapján, egyre jobban szeretnék elkülönülni, a lelki sötétségtől! Melyen keresztül a Sátán, engem is el akar csábítani és elborítani, a lelki sötétséggel. A kétfelé sántikáló vallásos emberek, észre sem veszik, hogy a lelki világosság és sötétség összekeveredése által, lelki homályosságban élnek. És azt gondolják: lelkük üdvössége, már biztosítva van a mennyben. Pedig hétköznapi életük, még köszönő viszonyban sincs, vasárnapi életükkel. berögződött gyakorlattá vált bennük, Vasárnap Istennek, hétköznap a világnak szóló élet. Arra még csak nem is gondolnak, hogy a mindent látó Isten szemei előtt zajlik le, egész földi életük. De arra sem gondolnak, hogy lesz majd végelszámolás is, Isten előtt! Az ítélet nagy napján! Amikor majd minden embernek, számot kell adnia Isten előtt, a néki ajándékozott életről és évekről! A világosság és sötétség, az emberiséget is, kettéválasztotta. A lelki világossággal kapcsolatban, Pál apostol azt írja a Tesszalonikai gyülekezetnek: ,,Mert ti mindnyájan a világosság fiai vagytok, és a nappal fiai, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé" Isten megváltott gyermekei, a világosság gyermekei! Bárcsak világítana is, Krisztusra mutató életünk, a sötétség fiai előtt, hogy ők is vágyakoznának az Úr Jézus Krisztussal való boldog, örök életre! Isten, atyai szíve nagy örömére, és halhatatlan lelkük, örökkévaló boldogságára.

Írta: Pecznyík Pál 2014-ben.