A tíz szűz

Mt. 25.

„Akkor hasonló lesz majd az Egek (Istenének) Királysága tíz szűzhöz, akik fogták (elővették) lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé találkozóra. Öt pedig balga volt közülük és öt okos (meggondolt, értelmes), mert a balgák amikor kézbe fogták (vették) lámpá(sa)ikat nem vittek magukkal olajat. Az okosak pedig lámpásaikkal együtt olajat is vittek (magukkal) a korsókban.”

Az öt bolond szűz nem a világ és nem is a vallásos világ, a Parázna, mert ezek szüzek. Ezért a bolond szüzeket az okosokkal együtt a Gyülekezetben találjuk. Mind a tíz szűz volt. Szívűk be volt zárva a világ számára. Mind a tíz a vőlegény elé ment. A világnak hátat fordítottak, hogy azt keressék, ami odafent van, ahol Jézus van. Kol. 3,1-2. Mindegyik magával vitte a lámpáját. Ez az ő bizonyságtételük.

„Amit nektek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és amit fülbesúgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.” Mt. 10,27.

„Olajmécsest sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a mécstartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.” Mt. 5,15.

Mind a tíz szűznek volt közössége az igehirdetésben. Csak egyetlen egy különbség volt: Az okosok a lámpásukkal együtt az edényeikben is vittek olajat. Hogy olajat is vigyenek magukkal edényeikben, a bolondoknak erre nem volt értelműk.

„Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked tiszta olajat, összetört olajbogyóból, a világításhoz, hogy szünet nélkül égő lámpákat gyújthassanak.” III.Móz. 24,2.

Hogy olajat nyerjünk, azt valamiből ki kell préselni, sajtolni, olaj nélkül nem világítanak a lámpák. Hogy a bizonyságtétel világítson, cselekedetekre van szükség. „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyel Atyátokat.” Mt. 5,16.

Ami nagy hiányt jelent, az azok a lámpák, melyek világíthatnának - az élet és a tanítás. Ha én bizonyságot teszek arról, hogy Jézus nyomdokaiban kell járnunk, „aki nem szidalmazott, mikor szidalmazták” ez a lámpa nem világít, ha én szidalmazok. Hogy ne szidalmazzak, ahhoz bennem valaminek össze kell törni, tudniillik a saját akaratomnak, a tiszteletemnek. Ha ez összetörik, világít a lámpa. Az öt bolond szűznek volt valami kevés olaja a lámpájában, mert azt mondták: „Lámpáink kialszanak.” Tehát náluk is valami összetöretett.

„A természeti-test cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, züllés, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, civakodás, harag, veszekedés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegség, zabálás és ezekhez hasonlók.” Gal. 5,19-21.

Ezek és az ezekhez hasonló cselekedetek nyilvánvalók. Mindenki tudja, hogy ez bűn. Nehéz hitelt szerezni kereszténységünknek, ha ilyesmiket cselekszünk. Ha még olyan szép lámpásaink is vannak, nem világítanak, ha a természeti-test cselekedeteit véghezvisszük. Ezek azok a dolgok, amelyeket feltétlen le kell vetnünk ahhoz, hogy kereszténynek tartsanak bennünket. Annyit mind a tíz összezúzott, hogy szüzek voltak. De az okosok nemcsak arra gondoltak, hogy lámpáik pillanatnyilag égjenek, gondoltak edényeikre is.

Általában a test cselekedetei a hétköznapi életben mutatkoznak meg a különböző próbákban, ha szembe kerülünk az emberekkel. Éppen ekkor kell a lámpának világítania. Ezekben a próbákban az öt bolond szűz is meg akarta tagadni magát, hogy Lámpáik világítsanak, hogy az emberek ne ítélhessék el őket. Ezzel azután meg voltak elégedve. Nem gondoltak arra, hogy az a kevés olaj, amit ezáltal nyertek, el is ég ezekben az alkalmakban. Jóllehet a lámpák világítottak az emberek előtt, de ha a világítással készen voltak, a lámpák mindjárt üresek lettek. Az okos szüzek ezzel szemben arra is gondolnak, hogy edényükbe is gyűjtsenek olajat. Nincsenek azzal megelégedve, hogy az emberek előtt világítanak lámpáik. Amikor a próbák elmúltak, visszagondolnak a megtörténtekre. Ott a csendességben isten előtt meglátják önmagukat, emberies lényüket, amelyet most összetörnek. Itt nincs senki, akinek világítsanak. A lámpákra itt nincs szükség. Az ilyen módon nyert olaj az edénybe folyik. Ez a Krisztussal elrejtett élet Istenben.

A bolond szüzek meg voltak elégedve, ha a nyilvánvaló bűnöket letették. De Pál itt nem állt meg. Ő azt mondja: „Semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva, aki ugyanis engem megítél az Úr az.” I.Kor. 4,4.

„Ha Szellemben élünk Szellemben is járjunk.” Gal. 5,25.

Az ember nem lehet Szellemben és ugyanakkor mérges is. Ha mérges vagy akkor nem mondhatod, hogy semmit sem tudsz magadra. Nem, neked rossz lelkiismereted van. A lámpa nem világít. Mások is láthatják, hogy nálad valami nincs rendben. De Pál nem volt azzal megelégedve, hogy Szellemben élnek, hogy senki által nem ítéltethettek meg. Nem, azt mondja: „Szellemben járjunk!” Az élet útján való járás az, mely nekünk mélységet ad. Még ha mások téged nem is ítélhetnek, sőt ha még magad sem tudsz semmit magadra, de azt tudnod kell, hogy az Úr ítélhet téged. A Szellemben való járás által, ha az Úr ítélni kezd téged, akkor olajat nyersz edényedbe.

Itt nyilvánul meg a bolond szüzek lelkülete. Meg voltak elégedve azzal, ha az emberek nem ítélhették őket. Akkor merészek. Az Isten arca előtti csendre nekik nincs érzékük.

Úgy vélik, az lustaság és közönyösség. Buzgók az evangélium terjesztésében és közben szorgalmasan mutogatják lámpájukat. Találkozni velük az összejöveteleken, kórházakban, öregotthonokban, ide és oda látogatnak. Úgy vélik mindenütt tenni kell valamit. Utazás közben muszáj beszélgetni vagy énekelni. Így megy szakadatlanul. Csend és nyugalom? - nem, hiszen tenni kell valamit! Valóban Mártával lehet őket összehasonlítani. Márta emberi volt minden igyekezetével abban, hogy Jézusnak szolgáljon. Máriát nem értette meg, aki Jézus lábainál ülve olajat gyűjtött edényébe.

A lelkiismeretet terhelt bűn levetése olajat ad a lámpába. De a sátor-test cselekedeteinek a Szellem által való megöldöklése, olajat ad az edénybe. Róma 8,13., Kol. 3,8. Amit mindenki láthat, mint hiúságot, tisztelet vágyat, prédikálási vágyat, személyválogatást, a fukarságot muszáj összetörni, levetni, ha a lámpának világítani kell. Ezzel az öt bolond meg van elégedve. Jól vannak lakva és gazdagok, királyok. I.Kor. 4,8. Aki jóllakottá lesz, a bolond szüzek közé kerül, mindegy milyen fokot ért is el. De a Szellem kutató munkája mind mélyebbre hat. Ha olajat akarsz edényedbe nyerni, akkor bensődben nyugalomra kell jutnod, hogy a Szellem hangját meghallhasd. Akkor a Szellem megvilágít téged és hiúságod, tisztelet vágyad, beszéd vágyad sokkal mélyebb fokon megmutatja neked, mint ahogy te magad azt gondolhattad.

Itt ezen van a hangsúly: Szellemben járni, elismerni, összetörni. Az öt okos szűznek erre volt érzéke, hogyan nyerjenek olajat edényükbe. Szeretik ezt az edényéletet és olajat nyernek lámpájukba és edényükbe is.

Tanulhatunk itt az efézusi gyülekezet angyalának irt levélből. Jel. 2,2-6. „Ismerem tetteidet, fáradozásodat, állhatatosságodat, és hogy nem vagy képes hordozni a gonoszokat, hogy megkísértetted (próba alá vetetted) azokat, akik magukat apostoloknak mondják, noha nem azok, és hazugoknak találtad őket. Állhatatos vagy, terhet hordoztál nevemért, és nem fáradtál bele. Mégis az a kifogásom ellened, hogy első szeretetedet elhagytad. Emlékezz vissza, honnan estél ki, térj más felismerésre és tedd az első tetteket. Ha nem teszed, elmegyek, és mécslábadat kimozdítom helyé­ből, akkor, ha nem térsz más felismerésre. Az azonban megvan nálad, hogy gyűlölöd a Nikolaiták tetteit, melye­ket én is gyűlölök.”

Az efézusi angyal minden cselekedetéről csak jót hallunk. Mégis abban a veszélyben volt, hogy az öt bolond szűz közé csúszik le. Meg kellett térjen. Az első szeretetet elhagyta. Csak az első szeretetben tökéletes a közösség, az összeköttetés, a vezetés. Az első szeretetben az első cselekedeteket egyes-egyedül Jézusért tette. Ezt a bizalmas közösséget kívánta meg Jézus Pétertől, mielőtt a pásztori küldetéssel megbízta volna. „Jobban szeretsz-e engem, mint ezek szeretnek?” Ebből a szeretetből siklott ki az efézusi angyal. Meg kellett térjen. Szeretete nem csak néhány fokkal rosszabb lett, úgyhogy meg lehetett volna javítani. Nem, egy lényegi különbség jött létre. A cselekedetek kívülről rendben voltak. De a minőség hitvánnyá vált.

A szárdíszi gyülekezet angyalának írt levélben olvassuk: „tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.”

Hogy nevet kapjon valaki, azért kell, hogy valamit tegyen. A szárdiszi angyal cselekedetei által kapta azt a nevet, hogy él. Annyira tevékeny volt és annyira jók voltak cselekedetei. De ő maga halott volt. Elvesztette kapcsolatát Jézussal. Cselekedeteit az emberek szeme előtt vitte végbe. Igen, milyen sokan vannak, akik a Jézus ügyéért való buzgóságukban elveszítették a kapcsolatot Vele. A magukét keresik és csak lámpaéletet élnek. Fil. 2,21. Azt a nevet akarják elérni, hogy élnek. Ezért imádkoznak és tesznek bizonyságot az összejöveteleken, ezért igyekeznek lelkeket a bűnbánatra vinni, ezért adakozók és önfeláldozók. A szárdíszi angyal úgy vélte, hogy ő egy pompás munkás Isten szőlőskertjében. De halld csak, milyen figyelmeztetést kapott: „Vigyázz és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.” Jel. 3,1-2.

Pál int minket, hogy ne kívánkozzunk a hiábavaló dicsőség után, hogy egymást ne ingereljük. Gal. 5,26. A szárdiszi angyal a többi tagot is belevitte a hiábavaló dicsőség utáni versenyfutásba, amikor arra igyekezett, hogy azt a nevet kapja, hogy él. Ez a futás kivisz a Szellem vezetéséből és bevezet a halálba. És felelősségre fogják vonni a többiekért.

„De vannak veled néhányan Szárdiszban, akik nem mocskolták be ruháikat és fehérben fognak velem járni, mert méltók arra.”

A ruha, ami tiszta fehér gyolcsból van, az a szentek igazságos cselekedetei. Ez a kevés Szárdiszban nem mocskolta be ruháját. Legyőzték a hiábavaló dicsőség utáni vágyat. Minden cselekedetüket Isten előtt tették. A Szellem vezetése volt számukra a legnagyobb. Krisztus szerelme kényszerítette őket. Nem engedték belevinni magukat abba a halálos versenyfutásba, melybe belekezdett az elöljáró és mások a gyülekezetben.

„Aki győz!” Igen, azok számára nagy ígéretek vannak. Győzni, diadalmaskodni, - cselekedni nem azért, hogy lássanak, hanem mert Jézust szereted. Mind azt, amit teszel Jézusért teszed. Igen, akkor igazán okos vagy! Akkor fogsz elragadtatni, ha Jézus jön; mint tolvaj - s elviszi azokat, akik készen vannak. Akkor fehér ruhába fogsz öltözni és Jézussal szabad járnod és vallást fog tenni a te nevedről Atyja és angyalai előtt. De a szárdiszi angyal és a többiek a gyülekezetből visszamaradnak, ha nem térnek meg. Ők bolondokká lettek. Jel. 3,1-5.

„Átkozott aki az Úr dolgát hanyagul végzi és kíméli kardját a vértől.” Jer. 48,10. Így volt ez a laodiceai gyülekezet angyalával. Nem volt sem hideg sem hév. Ezért akarta Jézus kiköpni a szájából. Ha ezt olvassa az ember, azt kérdezheti magától: Nem egy képmutató volt? Egy tudatos képmutató tudja mit tesz, de a laodiceai angyal önmagát csapta be. „Mivel azt mondod: gazdag vagyok, gazdaggá lettem, semmire sincs szükségem, és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, szánalmas, szegény, vak és meztelen,” Jel. 3,17.

Így lehet ez, ha az ember nem hű szíve legmélyéig és nem csak Isten arca előtt jár. Biztos lehetsz abban, hogy ezek mind hittek az engesztelésben; de most nem ez a kérdés. Ha arról van szó, hogy a Zsengéhez tartozunk, akkor a cselekedeteknek tökéleteseknek kell lenniük, mert ezek képezik a menyasszonyi ruhát. Nem elég ha a cselekedetek önmagukban jók, hanem azokat az Úrért való buzgóságban kell tennünk. Tit. 2,14.

Az emberek képesek látni a lámpát, de az edényt nem. Ez elrejtve áll a szekrényben. Ezért az emberek nem tudnak különbséget tenni a szüzek között, még ha észre veszik is, hogy egyes lámpákban kevés olaj van és nem égnek olyan tisztán.

„Mikor a vőlegény késett, mindannyian elszunnyadtak és elaludtak.” Ebben mindnyájan egyformák voltak és nem lett szemükre vetve, hogy elaludtak. Ezért ez az alvás nem azt jelenti, hogy lágymelegek lettek, vagy elestek. De azt jelentheti, hogy olyan idő jött, amikor nem munkálkodhattak. „Eljön az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhat.” Ján. 9,4. Nem tudták használni lámpájukat - például az összejöveteleket nyilvánosan kihirdetni stb. Nyugton kellett maradniuk. Ez úgy lesz: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is, aki fertelmes legyen fertelmes ezután is, és aki igaz, legyen igaz ezután is, és aki szent legyen megszentelve ezután is. Nézd! Hamar eljövök!” Jel. 22,11-12.

„Éjfélkor egy kiáltás hangzott: Itt a vőlegény, Jöjjetek elébe!” Mindnyájan felébredtek. Most alkalmuk volt használni lámpájukat. Ezt a szüzeknek kiáltották a sötétségben. Mindegyiknek volt füle, hogy meghallja. Most ezt a világosságban kellett mondaniuk és a háztetőről hirdetniük. Rendbehozták lámpásukat.

„Miközben üldöztetnek, megsegíttetnek kicsiny segítséggel.” Dán. 11,34.

Isten tud ott, az éjszaka közepén egy kis segítséget adni, egy alkalmat az igehirdetésre, egy ébredésre, ha nagy is a szorongattatás. A szüzek rendbehozták lámpáikat. Mégis, hogy az éjszaka közepén világíthassanak, több olajra van szükségük, mint a lámpájukban levőre. Most valami szörnyűséget élnek át a bolond szüzek; lámpáik kialszanak. Szavaiknak nem volt elég átütő ereje, hogy a most uralkodó sötétséget, a most uralkodó szellemi hatalmasságokat áttörje. Nem volt elég mélységük. A bolond szüzeknél hiányzott Krisztus tanításának mélyebb megértése. Most felismerték mit mulasztottak el és az okosoktól olajat szerettek volna szerezni. Nem voltak képesek a harcban egyedül megállni és segítséget vártak. De az okosoknak nincs több, mint amire nekik maguknak is szükségük van. Nem tudják kisegíteni a bolondokat.

A bolondoknak először a kereskedőkhöz kellett menniük, - fáradozni, megfelelő életet élni - időre volt szükségük, hogy összezúzhassák az olajmagvakat, - hogy ezáltal szavaik megnyerjék a szükséges súlyt és a szükséges erőt.

Az emberek világossága az élet. Éppen ezért senki sem kölcsönözhet a másiktól világosságot. Ma is vannak olyanok, akik bár bűnökben élnek, mégis megkísérlik, hogy elrejtőzködjenek a keresztények között. Bizalmat kapnak, mert az összejövetelekre járnak, ahol olyan derék emberek vannak. De eljön az ideje, mikor nyilvánvalókká lesznek.

Vannak egyesek, akik kaptak valamit Istentől és hozzák azt az összejövetelre. Lámpájuk áldásként világít. De úgy tűnik nekik, hogy az túl kevés amit mondhatnak, és megtoldják bizonyságtételüket a saját gondolatmenetükkel. Akkor érezzük, hogy lámpájuk füstölni kezd. Amikor a kiáltás elhangzott, túl késő volt olajat gyűjteni. Jött a Vőlegény és akik készen voltak bementek Vele. „Később a többi szűz is megjött és azt mondták: Uram! Uram! nyisd meg nekünk. Ő pedig felelt és mondta: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.”

A bolond szüzek az emberek előtt éltek. Hogy a Vőlegény vallást tegyen róluk, erre nem gondoltak. Ő nem tudott beszélni hozzájuk, mint ahogy Máriával tehette. Nem ismerte őket.

A bolond szüzek visszamaradtak a nagy nyomorúságba. Éjfél után az éjszaka kemény és hideg. Bár ébrednénk fel mindannyian és kapnánk nagyobb érzéket arra, hogy edényünkbe olajat gyűjtsünk. Akkor képesek leszünk mindazokat elkerülni, melyeknek meg kell lenniük, és megállni az Ember Fia előtt! Luk. 21,36.