Isten hatalmas!

Volt egy nagyváros, Ninive, az asszír birodalom fővárosa, melynek bűnei felhatottak az égig. Egy napon a próféta azt a küldetést kapta Istentől, hogy menjen el Ninivébe, és az ott élő pogányoknak hirdesse Isten ítéletét: „Még 40 nap és elpusztul a város!” Jónás gondolkodott az üzeneten. Ismerte Istent, tudta jól, hogy ha Isten előre figyelmeztet, akkor Ő jót akar. Ha a ninivebeliek megtérnek, megbánják az ő bűneiket, Isten még a végén megbocsát nekik! Jónás nem akarta, hogy bocsánatot nyerjenek! Ő ízig-vérig zsidó volt, azt gondolta, hogy csak a zsidóké az Isten kegyelme! Jónás azt akarta, hogy azok a pogányok bűnhődjenek a bűneikért.

Jónás elindul. És annak ellenére, hogy mit mondott Isten, nem Ninivébe megy, hanem ellenkező irányba, Társisba. Volt bátorsága – vagy inkább vakmerő volt – hogy engedetlen legyen Isten beszédének! Ezzel az elhatározásával mindjárt beiratkozott Isten iskolájába. Jónást kezébe veszi az Úr, sok nyomorúságon kell átmennie, míg kiformálódik benne Isten embere.

Ugyanaz a szerető Isten közeledik ma is minden emberhez! Hatással van-e ránk ez a minden értelmet felülmúló szeretet? Sok bűnünk ellenére közeledik hozzánk! Ad újabb és újabb lehetőséget a megtérésre! Az ítéletkor senki nem mondhatja, hogy nem kapott megtérésre alkalmat! Ő ontotta a lehetőségeket, számtalan módon közeledett az emberekhez!

Milyen csodálatosan hatalmas a mi Urunk. Az egész történetben sokszor így van említve: Rendelte az Isten… Rendelte Jónást, hogy elvigye az üzenetet Ninivébe. Jónás nem volt engedelmes, ezért terven kívüli kerülőutakat kellett megtennie. Mivel másik hajóra szállt, ellenkező irányba indult, ezért Isten rendelt vihart. Istennek minden hatalom a kezében van, a természetet is Ő irányítja. Isten a viharban nevelni akarta Jónást, de ez nem érte el a célját, mert csak ennyit mond: Jobb nekem meghalni! Dobjatok a tengerbe, akkor megszűnik a vihar! Még mindig nem akarja a küldetést elvégezni. Jónást valóban vízbe dobták a hajósok, és mihelyt csobbant a víz, abban a pillanatban megszűnt a vihar! Isten nem feledkezett meg makacs és engedetlen szolgájához, rendelt oda egy nagy halat. Nem fogsz meghalni, kedves Jónás, tovább kell élned, mert Ninivébe kell vinned az Úr üzenetét! Bekerült a hal gyomrába. A bálnának érdekes gyomra van. Két részből áll. Egyik emészt éppen, a másikban várakoznak az elnyelt állatok, hogy továbbjussanak a gyomor emésztő részébe. Jónás ebbe a raktárba jutott, az emésztésre később került volna sor, de addigra ő jó belátásra jutott. Már kész Ninivébe menni. Ott hirdeti az ítéletet, majd kiül a város szélére. Akkor Isten a tikkasztó hőségben rendelt egy tököt, ami árnyékot adott. Jónás nagyon hálás volt a tök árnyékáért, oda heverve várta, hogyan pörkölődik majd a nagyváros. Ő a Nap hevétől is szenvedett, de egy cseppet sem bánta, ha a városra valami tűzeső érkezik! Milyen messze volt az ő lelkülete Isten szeretetétől! Majd Isten rendelt egy férget, hogy rágja el a tök gyökerét. Megtette és a tök elszáradt. Isten ezáltal is tanította Jónást. Ő a tököt szánja, de a sok bűnös ember halála nem indítja meg. Istennek viszont drága az a sok lélek! Mindent azért rendelt, hogy őket megmenthesse! Érdekes, hogy Istennek minden szót fogad, csak az ember nem! Szót fogad a vihar, a nagy hal, a növény, a féreg, minden! Csak Jónás nem! Isten örült, amikor Ninive népe zsákruhába öltözött, böjtöt hirdetett, megbánta bűneit és Istenhez könyörgött! Ő nem gyönyörködik a hitetlen halálában, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen! (Ez. 33:11.)

Olyan jó arra gondolni, hogy Isten mindennek az Ura! Ami történik körülöttünk, az sohasem véletlen! Vagy beindítja a rostát és némelyek kipotyognak, vagy azért van nehézség, hogy bennünket neveljen valamire, úgy, mint Jónást, közben mi magunk is lássuk, mennyi bennünk a lelki gyümölcs, és mindezekkel együtt halad velünk az Úr a célja felé, hogy embereket mentsen meg!

Olyan sokszor mindebből semmit sem értünk! Csak zúgolódunk, mérgelődünk, hogy a nehézségek csak jönnek egymás után, egyiknek még nincs is vége, már ott van a másik, de arra nem gondolunk, hogy mindennek célja van! Ő tud vihart támasztani, és ha elérte célját vele, el is tudja csitítani azt! Sok embert azt teszi, mint Jónás. Azt gondolják, hogy ha elmennek a gyülekezetből, és akkor minden rendeződik. Semmi sem rendeződik! Erre már Dávid is ráébredt! „Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobb kezed fogna engem.” (Zsolt. 139: 7-10.) Ma is sok ember menekül Isten elöl, de Isten elöl nem lehet elrejtőzni! Ő mindent lát és mindent ismer az ember életében. És bizonyos az, hogy sok mindenen nem kellene átmennünk, ha hallgatnánk az Isten beszédére! Talán a végére Jónás is rádöbbent, mennyivel egyszerűbb lett volna egyenesen Ninivébe menni!

Isten célja az, hogy megtanuljuk az engedelmességet. A kemény emberrel keményen kell bánnia Istennek! Isten tudja, mit kell tennie, rendelnie, hogy meglágyuljon, összetörjön az ember szíve. Amikor szívünk kemény páncélja megtöredezik, akkor formálni tudja igazi lényünket. Sokszor kivisz a pusztába, hogy lelkünkre beszéljen! Ez mind az Ő szeretetéről tanúskodik! Lázadó, engedetlen szívvel nem mehetünk be a Mennybe! Sátánnak azért kellett elhagynia! Ez a legszörnyűbb bűn, amit ember elkövethet! Isten mégsem mond le rólunk!

Isten feladatot ad az embernek. Jézus Krisztus megbízott minket, hogy tanúi legyünk! Hogy látjuk el mindazt, amit ránk bízott az Úr? Betöltetlen szolgálataink vádolni fognak majd ama napon! Ott nem hivatkozhatunk semmire, sem a családra, sem az időjárásra, sem fáradtságra, sem körülményekre! Jónás volt az, akinek kapcsolata volt az Istennel. Ő volt, aki hallotta a hangját, az üzenetet. Neki kellett mennie.

Isten minket is elválasztott, hogy tanúi legyünk! Úgy elgondoltam a héten, rám nehezedett ez a kérdés: Mit teszünk mi azért, hogy az emberek megtérjenek? Vannak rokonaink, unokatestvéreink, és – ne szépítsük a dolgokat! – mennek a Pokolba! Nem fáj ez neked? Te ezt konkrétan tudod. Mit teszel? Vannak alkalmak, amikor beszélhetsz! Ha ezt nem teheted, akkor imádkozhatsz értük, és az életed lehet előttük bizonyság! Kiváltság a kiválasztás, de felelősséggel is jár!

Volt Pécsen egy testvér, aki 15 évig imádkozott a feleségéért, de minden imaórán, minden imájában benne volt a felesége. Aztán egyszer megtért, odaállt a gyülekezet elé, és ezt mondta: Én vagyok az a gonosz asszony, aki annyi mindent tettem a férjem ellen, de már én is az Úrnak akarok szolgálni! Nem volt hiábavaló az ima!

Örömmel szolgálsz az Úrnak? Szívesen áldozod idődet erre? Vagy sajnálod azt a néhány órát, amit a szolgálatára szánsz? Hűséges vagy-e a kevesen? Akkor hallod majd az Úr szavát: Jól van, jó és hű szolgám, menj be az én örömömbe, országomba!