december 26.

AZ IGAZI AJTÓ

"És láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsõségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal." János 1,14

Amikor elkezdõdik a szenvedéstörténet, már a tanítványok sem látnak. Akik dicsõítették õt, most már azok is a "feszítsd meg"-et kiáltják. Hát most már senki sem lát? Péter sem, János sem? A tanítványok csalódottan mondják: "Pedig mi azt hittük..." Mégis azt olvassuk, hogy "Az Ige testté lett... és láttuk az õ dicsõségét". Az igazi ajtó nem a karácsony, hanem a kereszt. Az igazi kará-csony, az igazi ajtónyitás akkor történik, amikor senki nem látja. Szétfutott tanítványok - csak a gyalázat látszik. Ketten látnak. Az egyik a templomszolga lehetett, aki amikor bement, látta a kettérepedt kárpitot. Ami az Éden óta elválasztotta Istent az embertõl, most megnyílt. Az igazi ajtónyitást a lator látta elõször. Az õ szájáról hangzik: "Uram! emlékezzél meg rólam!" Hogyhogy ez az ember látta? A legutolsó, a legbûnösebb ember, aki elmondta, hogy méltán szenvedem a keresztet. Egy lator méltó arra, hogy Jézussal lépje át a menny küszöbét. "Ma velem leszel a paradicsomban!" - mondotta Jézus. Ha majd meglátod magad igazán, hogy szívednek gondolata mennyire önzõ, hiú, csupa szenny, akkor te is meglátod az õ dicsõségét. Máshonnan nem láthatod. Bár Isten magadhatná, hogy visszakerüljünk a méltó helyünkre - a lator helyére, aki látta Jézust. Akkor elmondhatnád, hogy a jászolbölcsõben és a kereszten láttam Jézust. Ez a világ õt keresi rajtunk. A görögök mondata: "Látni akarjuk a Jézust!" A világ rajtad, rajtam ma egyet keres, hogy az Ige benned, bennem testté lehessen. Gyakorlati életté, igazi szeretetté, odaadássá, áldássá.




Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!

Részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra címû könyvébõl

_______________________________________________
lizaneniahitat-l mailing list
lizaneniahitat-l@listserv.ps.hu
https://listserv.ps.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/lizaneniahitat-l