Jézus az élet kenyere: János. 6, 47-50.

Bizonyára tudjuk valamennyien, hogy rövid földi életünk folyamán, testünk két fontos eleme, a kenyér és a víz. Ezek nélkül: nehéz volna elképzelni, a földi életet. Ezért az Úr Jézus, nem ok nélkül jelentette ki, hogy Ő az igazi kenyér, mely a mennyből szállt alá. ,,Az Ő teste étel, az Ő vére ital" Jézus szavait, így olvashatjuk a Bibliában, János evangéliumának 6-ik fejezetében, a 47-ik verstől, az 50-kig: ,,Bizony, bizony mondom néktek: aki énbennem hisz, örökélete van annak. Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában és meghaltak. Ez az a kenyér, mely a mennyből szállott alá, hogy ki-ki, egyék belőle és meg ne haljon" A kenyér, olyan nélkülözhetetlen testi táplálékunk, hogy bármeddig esszük, nem tudjuk megunni. A kalácsevést, hamar megunnánk. de a kenyeret, soha. Bibliánk azonban itt, kétféle kenyérről tudósít minket. Földi és mennyei kenyérről. Mert van testi kenyér és van lelki kenyér. Testi kenyér, csak elmúló testünket táplálja, miképpen Izráel fiait, a manna táplálta 40 éven át, a Sínai pusztában. De valamennyien, a régi nemzedékből, meghaltak. Így a testünket tápláló kenyér, csak halálunk percéig szükséges. Az Úr Jézus azonban, lelket tápláló kenyér, mely a mennyből szállt alá! És aki abból eszik, él örökké! Ez az élő kenyér, örök életre táplálja, hallhatatlan lelkünket. Szomorú tény azonban, hogy mi emberek, annyira ragaszkodunk, a testet tápláló kenyérhez, hogy megfeledkezünk, a sokkal fontosabb, lelkünket tápláló kenyérről! Jézus Krisztusról! Nos, ezt a testi kenyérhez való kötődést, fényesen bizonyítja, az 5 ezer főnyi sokaság megvendégelése, a Júdeai pusztában. Miután jóllakott a sokaság, Jézust kenyér királlyá akarta tenni. Ők nem a lelkükkel törődtek, hanem csak éhező testükkel. De hogyan is van ez a kenyérkérdés? A testi kenyérért fizetnünk kel, és mégis meghalunk. A lelki kenyeret viszont, ingyen kapjuk és élünk örökké! Hát nem érdekes? A múlandóért fizetni kell, az örökkévalót pedig ingyen kapjuk. Milyen csodálatos: A lelki kenyérben, Jézus Krisztusban, mindent megkapunk, hogy örök életünk lehessen! Minden róla szóló igehirdetés, minden bizonyságtétel, egy- egy kicsi szelete, ennek a lelki kenyérnek, melyet az Ige hallgatói, magukhoz vehetnek. Ismétlem: van földi kenyér és van mennyei kenyér. Csak azt fájlalom, hogy a testi kenyér, sokkal kelendőbb, mint a lelki kenyér. Pedig hiszem, hogy minden ember hallhatatlan lelke, mennyei kenyérre éhez! Mert a lelket, nem lehet testi kenyérrel táplálni. Az is csodálatos, hogy ez az áldott mennyei kenyér, kifogyhatatlan! Már közel 2 ezer éve, hívő emberek milliói fogyasztják naponta, de mindmáig sem fogyott el! Ez az áldott mennyei kenyér pedig, ott van a Biblia lapjain, naponta szelhetünk belőle, viszik az igehirdetők, misszionáriusok, bizonyságtevő testvéreink. Mert földünkön, még mindig sok embernek kell nélkülöznie, ezt az ingyen való mennyei kenyeret! Ha bár a Bibliafordítók, egyre többen, azon fáradoznak, hogy ez az áldott mennyei kenyér, mint írott Ige, minél több különböző nyelvű néphez, törzshöz, eljuthasson, és táplálhassa, örökkévaló lelkét, az örök életre! Bár testi kenyerünk, igen fontos táplálékunk, mégis, emberek millióinak kell nélkülözniük, szegénységük miatt. Ebbe a szegény kenyértelenségbe, magam is belekóstoltam, gyermekkoromban. Volt olyan kenyértelen nap, hogy édesanyánkkal együtt sírtunk, mert nem volt egy falat kenyerünk sem. Még idős koromban is, fájó szívvel gondolok szegény, éhező embertársaikra, földünk bármely részén élnek is. Bár nincs hiteles kimutatás arról, hogy naponta, hány felnőtt és gyermek hal éhen. De ők: valamennyien, miattunk, segíteni tudó emberek miatt, halnak éhen! Az Úr Jézus, mikor itt élt a földön, mindig szánakozott a sokaságon, Ő nem csak tanított, gyógyított, hanem 2 alkalommal, ezreket vendégelt meg, Júdea pusztájában, néhány kenyérrel és hallal. És minden esetben, több volt a maradék, mint a készlet. Ez pedig azt jelentette, hogy Jézus: még nagyobb tömeget is el tudott volna látni, kenyérrel és hallal. És ha ez, így volt testi síkon, mennyivel inkább volt így, lelki síkon! Hiszen az Úr Jézus számára, hallhatatlan lelkünk, minden egyébnél többet ér, és minden másnál fontosabb, mivel az, örökkévaló! Újra mondom: Jézus: az élet kenyere. Ahol pedig Ő háttérbe szorul, ott az illető örök élete, kerül veszélybe. Mivel a lelki kenyér, Urunk Igéje, örök életre táplálja lelkünket! Így, az Úrvacsorában is, élő kenyérként és élő vízként vehetjük magunkhoz, Urunk drága testét és vérét! Szomorú tény az is, hogy a legtöbb keresztyén ember, csak néha és csak megszokásból él, az Úrvacsorával! Pedig Jézus azt mondta maga felől: ,,Az én testem, bizony étel, azén vérem, bizony ital" Ezért, hallhatatlan lelkünknek, mindkettőre, mérhetetlen szüksége van. Az is szomorú tény, hogy a legtöbb keresztyén családban, ugyan megtalálható a Biblia, ám az: évek óta ott hever, olvasatlanul. Pedig még ma is, vannak olyan népek vagy néptörzsek, ahol nagy örömmel olvasnák a Bibliát, ha nyelvükre lefordítva, olvashatnák azt. Lám, az egyik helyen nincs szükség rá, másik helyen meg, epekednek érte! Mert a hallhatatlan lélek, az örök élet kenyerére éhezik, szomjazik! A Biblia tudósít minket arról is, hogy lesz majd olyan korszak, amikor a Biblia, elvétetik az emberektől, és keresik majd epekedve, futkosnak ide, oda, de nem lelnek rá! Lelkük kényszeríti őket, a szent Ige keresésére! Ebben a rövid bizonyságtételben is, az Úr Jézus, felkínálja magát nekünk, mint az ,,Élet kenyerét és vizét" minden éhező és szomjazó lélek számára. Rajtunk, embereken múlik tehát, hogy élünk e, ezzel a drága lehetőséggel, vagy sem. Jézus, nem erőlteti magát senkire sem. Mindenki: önmagáért felel, Isten előtt! Boldogok mind azok, akik élnek ezzel a felkínált lehetőséggel. Naponta táplálják, lelküket, ezzel az ingyen való mennyei kenyérrel, Urunk élő igéjével. Mely örök életre készíti fel, őket. Miért boldogok? Mert olyan dicsőséges, örök életben lesz részük, mely a legszebb képzeletüket is felülmúlja! Részesülnek majd, abban az örömben és dicsőségben, melyet az Úr Jézus - ígérete szerint - meg fog osztani mind azokkal, akik hisznek Benne, akiknek Ő, élő kenyérré és élő vízzé lett.

Írta: Pecznyík Pál 2013-ban.