Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól

 és at Úr Jézus Krisztustól."   (Filippi  1,2).

    Íme Pál köszöntése, jót kívánása legkedvesebb gyülekezetének írt levelében.   Mindkét szavának tág értelme van.  A  "kegyelem" jelenti  az áldást, Isten szeretetének és ajándékainak kiáramlását.  A  "békesség" Pál anyanyelvén így hangzik:  "salom", ez a szó pedig mindent jelent, ami jó és szép lehet az életben, amit csak egymást szerető ember kívánhat a másiknak: külső és belső béksséget, nyugalmat, jólétet, örömöt,, boldogságot.   Olyan szép az, hogy az anyaországi reformátusok  "Áldás békesség !, az erdélyiek  "Békesség Istentől !" szavakkal köszöntik egymást, mindketten ebből az Igéből idézve.   Ezt üzeni nekünk Isten.  Ezt kívánja adni, ami nem kapható másfele, csak nála, ahogy az Úr Jézus Krisztus tanítja és közvetíti nekünk.   Tőle kell kérni magunknak, és Tőle kell kérni egymás számára.    Őszinte szóval kell kérni; őszinte hittel, hogy  Ő azt megadhatja és meg is akarja adni.   Őszinte szeretettel, hogy azt én valóban kívánom annak, akit ezzel a szóval köszöntök.   Akkor tudhatom, hogy Isten sem tekinti ezt egyszerű gépies köszönésnek, meghallgatja, és valóban megáldja vele azt is, aki kéri, azt is akinek számára kéri.

  Istenünk, Tőled kérjük a kegyelmet és a békességet.  Nagyon hiányzik mindkettő az életünkből.  Kegyetlen világban élünk, mindenki csak önmagával törődik, nincs segítség a gyengék, tehetetlenek, elhagyottak számára.  És nincs békességünk.   A világ háborútól, terrortól, maffiától, kizsákmányolástól fél, az egyes ember kenyere elvesztésétől, családja felbomlásától.   Békesség csak ott van, ahol rád bízzuk magunkat, áldás csak ott, ahol Te ajándékozol meg vele minket.   Könyörgünk,  Atyánk, ne hagyd ezt a mi világunkat, ne hagyd a mi népünket beleveszni a hitetlenség átkába !   Újítsd meg rajtunk kegyelmedet, hozd vissza apáink hitének erejét, áldását, békességét !  Ámen.   (Varga  László:  Isten asztaláról)