Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól

 és at Úr Jézus Krisztustól."   (Filippi  1,2).

    Íme Pál köszöntése, jót kívánása legkedvesebb gyülekezetének írt levelében.   Mindkét szavának tág értelme van.  A  "kegyelem" jelenti  az áldást, Isten szeretetének és ajándékainak kiáramlását.  A  "békesség" Pál anyanyelvén így hangzik:  "salom", ez a szó pedig mindent jelent, ami jó és szép lehet az életben, amit csak egymást szerető ember kívánhat a másiknak: külső és belső béksséget, nyugalmat, jólétet, örömöt,, boldogságot.   Olyan szép az, hogy az anyaországi reformátusok  "Áldás békesség !, az erdélyiek  "Békesség Istentől !" szavakkal köszöntik egymást, mindketten ebből az Igéből idézve.   Ezt üzeni nekünk Isten.  Ezt kívánja adni, ami nem kapható másfele, csak nála, ahogy az Úr Jézus Krisztus tanítja és közvetíti nekünk.   Tőle kell kérni magunknak, és Tőle kell kérni egymás számára.    Őszinte szóval kell kérni; őszinte hittel, hogy  Ő azt megadhatja és meg is akarja adni.   Őszinte szeretettel, hogy azt én valóban kívánom annak, akit ezzel a szóval köszöntök.   Akkor tudhatom, hogy Isten sem tekinti ezt egyszerű gépies köszönésnek, meghallgatja, és valóban megáldja vele azt is, aki kéri, azt is akinek számára kéri.

   Üdvözítő  született ma néktek,  aki az

   Úr Krisztus a Dávid városában.

   Luk. 2,11.

    Mit hozott az Úr Jézus a világba a földre jövetelével?

   FÉNYT A SÖTÉTSÉGBE:  "hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak" (Luk. 1,79).

   ÖRÖMÖT  A  SZOMORKODÓKNAK: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz" (Luk.2,10).

    BÉKESSÉGET  az emberek ellenségeskedése közé:  "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat !" (Luk.

Békességet hagyok nektek;  az én békességemet

adom nektek;  de nem úgy adom, ahogyan a világ adja.

Ne nyugtalankodjék a ti szvetek, ne is csüggejen.

  Ján. 14,27.

  Az Úr Jézus ebben az Igében kétféle békességről beszél. 

  "Békességet hagyok nektek"  --  ezzel a lelkiismeret békességét említi.  --  Istennel való viszonyunkat megzavarta bűnös emberi életünknek Isten és az Ő törvényi elleni lázadása.   Nem békesség, hanem megterhelt lelkiismeret és a Bíró igazságos ítéletétől való félelem.  Ilyen minden ember helyzete, aki még nem békült meg Istennel.