Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket. (Dán 9,18c)

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. (Mt 5,3)

Olvasmányok: 1Móz 24,54b-67 és Jel 16,17-21

November 5.
"Én nekik adtam igédet, és a világ gyûlölte õket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem, hogy vedd ki õket a világból, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való." (Jn 17,14-16)

Jézus követõi benne élnek a világban. Nem elkülönülve, mert nincsenek éles határok. Sõt! Ezen a földön ez a határ átjárható. A Jézustól kapott ige hirdetésének eredményeként lépnek át ezen a határon a megszólított és elhívott emberek, akik attól a pillanattól kezdve már egyszerre élnek a világban s a világon belül Jézus egyházában. Sajnos fordítva is él az átjárhatóság: hûtlenné lesznek olyanok, akik a nyájhoz tartoztak, s attól kezdve "a világhoz ragaszkodnak" (2Tim 4,10). Éppen ezért újra meg újra felvetõdik a kérdés, hogyan lehetséges ez egyáltalán? Meddig tart a világ, s hol kezdõdik az egyház?
"Az egyház a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják, és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki" - olvassuk az Ágostai hitvallás hetedik cikkelyében. Értsük jól ezt a mondatot! A szentek nem bûntelenek! Az egyházban - akárcsak szerte a világban - bûnösök élnek, de bûneiket ismerõ, azokat megbánó és megvalló, s azokra bocsánatot nyert, sõt bûneik ellen harcoló bûnösök. S éppen ebben van a nagy különbség. Aki csak a világban él, az tagadja, nem ismeri el vétkeit, nem hajlandó bûnbánatot tartani, Istentõl és emberektõl bocsánatot kérni. Õk ezt nem is értik, s többek között ezért is gyûlölik az egyház népét. A bocsánatot nyert szentek közössége, a megbékélés lehetõsége olykor vonzza, de még jobban taszítja õket.
Így tehát az egyház a világnak a megváltás nyomán újjáéledõ része. Benne marad a világban, állandó figyelmeztetés és emlékeztetés a feladata. S közben mindenben Jézus Krisztushoz kell igazodnia, szavára figyelnie, mert õ az egyház feje, ura, gondozója és pásztora.
Fizikaórán tanárunk vasreszeléket és homokot kevert össze, majd a keveréket rászórta egy üveglapra. Egyikünk sem vállalta, hogy szétválogassa a kettõt. Aztán a tanár egy mágnest helyezett az üveg alá. Abban a pillanatban a vasreszelék vonalakba rendezõdött, az apró darabok igazodtak a mágneses erõvonalakhoz és egymáshoz. Íme, Jézusunk igéjének és Lelkének ereje a világban szétszórtan élõ egyházában! Majd felülrõl közelítve a vasreszelék minden egyes darabja otthagyva a homokot, leszakíthatatlanul tapadt a mágneshez...

Uram!
Szeretném e világban erõd vonzásában élni életemet! Segíts mindig megvallanom és megmutatnom, hogy hozzád tartozom. Amikor eljössz, ragadj magadhoz mindazokkal, akik a tieid, vigyél át mennyei országodba. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.