Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bûnét, és nincs lelkében álnokság. (Zsolt 32,2)

Jézus mondta: "Nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérõ bûnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre." (Lk 15,7)

Olvasmányok: Jn 18,28-32 és Jel 17,7-14

November 7.
[...] odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tõle: "A ti Mesteretek nem fizet templomadót?" "De igen" - felelte. Amikor bement a házba, Jézus megelõzte, és így szólt: "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktõl szednek vámot vagy adót: fiaktól-e vagy az idegenektõl?" Miután így felelt: "Az idegenektõl", Jézus ezt mondta neki: "Akkor tehát a fiak szabadok. De hogy ne botránkoztassuk meg õket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az elsõ halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted." (Mt 17,24-27)

Ebben a ritkán emlegetett, rövid történetben többrõl van szó, mint csak a templomadóról. Benne van az egész Jézus elõtti világ - a törvényvallás minden terhe, nyûge - és a Jézus Krisztusban ajándékba kapott, kötöttségektõl mentes új világ.
A "kétdrachmaszedõk" végigjártak minden várost, minden falut. "Fizessetek!" A templomnak állnia kell, mert az a megszállt ország szellemi központja, a választott nép hitben maradásának záloga. A pénzbeszedõk szolgálata mögött ott volt a mózesi törvények szigorúsága. Ez a világ az Isten népe kiskorúságának világa. Átéltük mi is mindnyájan, amikor szüleink erõszakkal próbáltak megtartani a tisztesség útján. Az is lehet, hogy késõbb mi magunk is odaálltunk a "tûzzel-vassal" munkálkodók csapatába. Pedig nem kényszerzubbony az üdvösség fehér ruhája, s akarata ellenére senkit nem lehet boldogítani sem, üdvözíteni sem.
Jézus esete és magatartása egészen más. Õ az egyszülött Fiú, aki Atyjához fûzõdõ rendkívüli kapcsolata ellenére is otthagyja a mennyet, s magára veszi az emberi lét minden kötöttségét és terhét. Még az emberi törvények is gúzsba akarták kötni, bár a pénzbeszedõk - sejtve valamit nagyságából - õt magát meg sem merték kérdezni. Ennek ellenére mégis fizet. Lemond a kiváltságáról, a kötelezõn túl is ad, bõséggel ad. Felülfizet. Mindent odaad, önmagát is - érettünk!
Péter pedig a megajándékozott. Nem volt pénze. Jézustól már sokat kapott: meggyógyította anyósát, a csodálatos halfogás eredménye hosszú idõre biztosíthatta családja eltartását. Most még az adóra valót is Jézustól kapta. S itt kezdõdik a Jézustól ajándékba kapott új világ. Péter is, mi is mind adósai vagyunk Jézusnak. Adósságunk törlesztése során, áldásainak számbavétele feletti örömünk miatt nem kell többé a törvényhez igazodunk. Azt tanultuk tõle, arra indít hálánk, hogy többet tegyünk, többet adjunk, mint ami kötelezõ! S közben "ne tudja bal kezünk, mit tesz a jobb".

Uram!
Soha nem tudom meghálálni mindazt, amit értem tettél. Segíts törlesztenem, mindig többet annál, mint ami elõ van írva. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.