Elesett vagyok, de az Úr megsegít. (Zsolt 116,6)

Pál írja: Ezért meghajtom térdemet az Atya elõtt, akirõl nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsõségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerõsödjék bennetek a belsõ ember az õ Lelke által. (Ef 3,14-16)

Olvasmányok: Préd 12,9-14 és Jel 17,15-18

November 8.
Jézus mondta: "Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnõ, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között." Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel." (Mt 13,31-33)

A növekedés az élet egyik velejárója. Vannak idõszakok, amikor a növekedés életszükséglet. Ha egy csecsemõ nem gyarapodik, beteg!
A kettõs példázat Isten országának a növekedésérõl szól. A kezdet kicsiny. Jézus egymaga jelent meg ebben a világban, s mint vándortanító mindössze tizenkét tanítványt gyûjtött maga köré. Az elsõ pünkösdkor az akkori világ számos pontjáról összegyûltek közül már háromezren keresztelkedtek meg. Ezek pedig vitték az evangéliumot a szélrózsa minden irányába. Ma pedig pontosan meg sem tudjuk számlálni, hányan vallják Úrnak Jézust! Kicsiny volt a kezdet, óriási a növekedés. Errõl, a külsõ növekedésrõl szól a kicsiny magból fává növekedõ mustármag példája.
Ne feledkezzünk el az ikerpéldázat másik tagjáról, a kovászról szóló példázatról. Ezzel arra figyelmeztet Jézus, hogy ne bízzuk el magunkat, bármekkora is a külsõ növekedés. Nagyszerû, ha épülnek templomok, ha valahol létszámában gyarapodik egy gyülekezet, ha egy-egy jeles alkalommal kicsinek bizonyul a templom. A kovász - a benne mûködõ, az erjedést tápláló nemes gombák hatására - belülrõl járja át a kenyér sütéséhez elõkészített lisztet. Jézus azt kérdezi övéitõl: Ti, akik koptatjátok a templom küszöbét, akik harsányan éneklitek a "dicséreteket és a könyörgéseket", növekedtek-e napról-napra a kegyelemben és annak ismeretében? Több-e bennetek ma a türelem, az odaadás, a készség a másik ember befogadására és a szeretet, mint tegnap vagy tegnapelõtt?
Urunk arra biztat, hogy rendszeresen foglalkozzunk igéjével, ismerjük meg harminchárom éves földi útjának minden részletét, forogjunk otthonosan a Szentírás világában, hitünk tehát gyarapodjék ismeretben. Ma többet kell tudnunk róla, mint tegnap. Növekednünk kell tehát a kegyelemben és Jézus Krisztus ismeretében - figyelmeztet bennünket az apostol is (2Pt 3,18). Az öregedés, a pusztulás és a vég ott kezdõdik egy növény esetében is, amikor már nem növekszik. Egyikünk se siettesse ezt az állapotot!

Uram!
Bocsásd meg, ha elegendõnek tartottam azt, hogy hiszek benned. Adj készséget a szeretetben, a hitben és az ismeretben történõ növekedésre! Szeretnék többet tudni rólad! Ne engedd, hogy megelégedjem tegnapi önmagammal! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.