Nem csak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik. (5Móz 8,3b)

Jézus mondta: "Ne veszendõ eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek." (Jn 6,27)

Olvasmányok: Lk 17,20-24(25-30) és Róm 14,7-9

Lekció:Mt 24,15-28 1Thessz 4,13-18 .

Igehirdetési ige:Ám 5,14-20

November 9.
[...] egy zsinagógai elöljáró ment hozzá, leborult elõtte, és így szólt: "A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog." Jézus felkelt, és követte õt tanítványaival együtt. [...] Amikor Jézus bement az elöljáró házába, és meglátta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot, így szólt: "Menjetek innen, mert a leányka nem halt meg, csak alszik." Azok pedig kinevették õt. Amikor aztán kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felébredt. És híre ment ennek az egész vidéken. (Mt 9,18-19.23-26)

A zsinagógai elöljáró, akit Lukács szerint Jairusnak hívtak, leánya halálos ágyához hívta Jézust. A tudósítások közötti különbség: a kisleány meghalt már, mikor az apa Jézussal találkozott, vagy útközben kapta a hírt haláláról (Lk 8,49-50), végül is lényegtelen. Hiszen Jézus mindkét változat szerint halottat támasztott az elöljáró házában. Ez a történet tehát Jézusnak a halál feletti hatalmát hirdeti. Õ ennek a történetnek a fõszereplõje.
Ne feledkezzünk meg azonban az apáról. Jairus - annak ellenére, hogy sokan a hasonló fontos tisztséget betöltõk közül óvakodtak kapcsolatba kerülni Jézussal - elhívta, behívta õt gyermeke érdekében a családi otthonba. Mennyi otthonból hiányzik Urunk, mert éppen õt nem "hívja be" egyik családtag sem. Azt pedig tudjuk a "tisztelt atyádat és anyádat" parancsolat magyarázatából, hogy a családfõ az Isten helyettese. Hát miféle helyettesek a mai családfõk, akik a család minden gondját-baját mindig meg tudják oldani "felettesük", az élõ Isten nélkül?! Valóban elegendõ a gyermekek nevelésére szükséges erejük a mindenütt leselkedõ veszélyek világában? S a mindig elfoglalt családapák hogyan teljesítik feladatukat Jézus jelenléte nélkül?
Fiataljaink közül nagyon sokan vészesen sodródnak többféle önpusztító szélsõség felé. Magával ragadja õket a "sebességmámor", a "szeszmámor" vagy a "szexmámor", s minél beljebb kerülnek, annál nehezebb kimenteni õket. Nagy szükség van az apák szolgálatára: kezdjenek beszélni gyermekeikrõl Jézusnak! Aztán annak örüljenek, ha Urunk közel kerül "szemük fényéhez". Örüljenek, hogy Jézus megajándékozza õket. Jelen esetben magával az élettel, általában pedig hittel. Az Istenbe vetett hit annak tudata, hogy kezében van az életünk, tõle kaptunk mindent, s az jár jól, aki figyel rá, és igazodik hozzá. A Krisztusba vetett hit arról szól, hogy õ a Megváltó, tõle várhatjuk életünk kiteljesedését. Õ szabadít meg a mindent ígérõ mámortól, az õ követésében érkezünk célhoz.

Uram!
Köszönöm, hogy erõsebb vagy a halálnál. Köszönöm, hogy kész vagy betérni családi hajlékunkba, hogy segítsél rajtunk. Köszönöm mentõ szereteted. Oltalmadba ajánlom enyéimet. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.