Keményen megfeddett engem az Úr, de nem adott át a halálnak. (Zsolt 118,18)

Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepõ dolog érne titeket. Sõt amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az õ dicsõségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. (1Pt 4,12-13)

Olvasmányok: Zsid 13,1-9b és Jel 19,11-21

November 12.
Azután szólt [Jézus] a sokasághoz is: "Amikor látjátok, hogy felhõ támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, hogy esõ jön; és úgy lesz. Amikor pedig azt halljátok, hogy déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hõség jön; és úgy lesz. Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani idõt miért nem tudjátok felismerni?" (Lk 12,54-56)

Jézus korában Palesztinának azon a vidékén a nyugati szél esõt hozott, a déli szél pedig forróságot. Talán ott és akkor is a leggyakoribb beszédtéma éppen az idõjárás volt. "Piros az ég alja, aligha szél nem lesz" - a Petõfi János vitézébõl való mondat azt bizonyítja, hogy "a föld és az ég jelenségeit" Jézus kortársaihoz hasonlóan mi is szeretnénk ismerni. Nincs ebben semmi rendkívüli: a várható idõjárástól függhet a másnapi betervezett munka vagy a kitûzött kirándulás.
Jézus szemrehányással fordul hallgatói felé, szakértõ idõjósoknak tartva õket azt kérdezi: "E mostani idõt miért nem tudjátok felismerni?" Ha ennyire "olvasni" tudnak az idõjárás elõjeleiben, miért nem figyelnek fel más jelekre? Mindazokban, melyeket Jézus tett, csodái és beszédei alapján miért nem ismerték fel õt, Istennek a választott népéhez küldött Messiását? Elvárták a csodákat és a jeleket, s amikor átélték és meglátták, mindazokért a sátánnal való szövetkezéssel vádolták meg (Lk 11,15). Néztek, de nem láttak, mert nem akartak látni. Hallottak, de nem értettek, mert szándékosan másként értelmezték a hallottakat.
Ezen túl Jézus "az idõk jeleirõl" szól. Arról, hogy miként letelik egy-egy ember élete, elmúlik a teremtett világ élete is. Feltartóztathatatlanul közeledik a vég. Arról van itt szó, amit az Apostoli hitvallás szövegével - olykor sajnos gépiesen, oda sem figyelve, át sem gondolva - rendszeresen megvallunk Jézusról: "...ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön ítélni élõket és holtakat [...]."
Persze, az evangéliumokban olvasható jelek nem is egészen egyértelmûek. Az emberiség történelmének sok olyan nehéz idõszaka volt, amikor a jelek alapján biztosra vették: küszöbön áll az utolsó ítélet. Az is feltûnhet, hogy Jézus egyik alkalommal számos elõjelrõl beszél, máskor meg kifejezetten azt mondja, hogy hirtelen-váratlan jön el az a nap, mint a villámlás. Nem ellentmondás ez. Jézus nem akarja, hogy visszatérésének idejét számítgassuk. Mindössze annyit akar, hogy számítsunk visszajövetelére, és örömmel várjuk õt!

Uram!
Ne engedd elfelejtenem, hogy jössz hozzánk. Segíts nekem is közelednem hozzád, ne engedd, hogy eltántorodjam tõled, amíg csak el nem jön végsõ visszajöveteled napja. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.