A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi mindörökké. (5Móz 29,28)

Jézus így imádkozott: "Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad õket, és õk megtartották a te igédet." (Jn 17,6)

Olvasmányok: Mt 5,1-10(11-12) és Róm 3,21-28

Lekció:Gal 5,1-6 Ézs 62,6-7.10-12 .

Igehirdetési ige:Mt 21,33-46

Október 31.
Amikor [Jézus] meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. Õ pedig megszólalt, és így tanította õket: "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa." (Mt 5,1-3)

Kicsoda a boldog ember? A materialista válasz szerint az, aki jóllakásig tud enni és inni. Petõfi verse említi a meleg otthont is: Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,
Ha van honnan rakni a kandallóra fát [...].
(A téli esték)A mûvelt ember szellemi igényeinek kielégítését is ide sorolja.
Az idealista felfogást kissé ironizálva Karácsony Sándor így jellemzi: A boldogság "megfoghatatlan és kifejezhetetlen [...] ködbõl, holdsugárból, illatárból és mesébõl összevont izé [...]." Az ember csak töri magát utána, soha el nem éri, s talán egyszer visszatekintve állapítja meg: élete során "voltak olyan pillanatok, amikor a kék madár majdnem a kezemben volt".
Természetesen Jézus nem materialista, nem is idealista. Jézus realista. S most - talán meghökkentõ módon - azt mondja a Hegyi beszéd elsõ részében: boldogok a lelki szegények.
A lelki szegénység - Krisztusra szorultság. Azok, akiknek mind a hús-vér tenyerük, mind a lelki-szellemi tenyerük üres. Ülnek az Isten terített asztalánál, s számtalanszor megtapasztalták, hogy ott még a morzsák is sokfelé oszthatók. Mindig jóllakottan állnak fel, s boldogan éneklik: "Amim csak van, mindenem, tetõled van, Istenem." Valamennyien Lázárok, a nevük azt jelenti: "Isten, segíts!"
A lelki szegénység - lelki gyermekség. Nem önmagukkal dicsekszenek, nem is eredményeikkel. Azzal dicsekszenek, amit ajándékba kaptak. Ismerik korlátaikat, beismerik mulasztásaikat. Azok a lelki gyermekek, "akik nincsenek betelve önmagukkal, akik nem tudnak erényeik nagyságáról s töméntelen érdemükrõl. [...] Õk a koldusok, akik tudják magukról, hogy azok." (Scholz László)
A lelki szegénység - szent "együgyûség". Ez semmiképpen nem jelent gyenge értelmi képességet, jámbor gyámoltalanságot. A szent együgyûnek egyetlen ügye van - az ajándékba kapott üdvösség elnyerése és õrzése. Az üdvösséget azért igyekeznek megragadni, mert - Pál apostolhoz hasonlóan - megragadta õket a Krisztus. Õk is el akarják felejteni mindazt, ami mögöttük van, s nekifeszülve futnak egyenesen a cél felé (Fil 3,12-14). S így, akik egész életükben megajándékozottak voltak, az út végén ajándékba kapják az üdvösséget is. Hit által, ingyen, kegyelembõl a Krisztus Jézusért.

Uram!
Lutherral együtt vallom: "Koldusok vagyunk, s ez az igazság!" Üres tenyeremmel várom ajándékaidat, üres szívembe pedig téged-magadat. Légy szívem lakója, légy szívem Királya! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.