Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsolt 103,2)

Pál írja: Mégis irgalmat nyertem. (1Tim 1,13)

Olvasmányok: Mk 10,2-9(10-16) és 1Thessz 4,1-8

Lekció:Mt 22,1-14 1Móz 8,18-22 .

Igehirdetési ige:1Pt 1,13-16

November 2.
Jézus mondta: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is." (Jn 14,1-3)

Járjuk a temetõket. Ahogyan karácsony áldott ünnepén elsõsorban az élõ szeretteink jutnak az eszünkbe, a távolba szakadtak, a már szinte elfelejtettek is, a halottak napján a sírok gondozásával halottainkra emlékezünk. Felvillannak régi emlékeink, elhunyt kedveseink mozdulatai, szokásai, sokszor ismételt mondatok vagy éppen olyan események, melyeknek nem kellett volna megtörténniük. Nem teljesített ígéreteink, kisebb vagy nagyobb mulasztásaink, egy-egy meggondolatlan kijelentésünk. Helyzetek, melyeket már soha nem tudunk tisztázni, vétkek, melyekért már nem tudunk bocsánatot kérni. Bizony, a temetõk figyelmeztetnek. Leginkább arra, hogy nemcsak mások, de a mi életünk ideje is lejár. Éppen ezért fel kell készülnünk a halálra, "romokat" nem hagyhatunk magunk után. Romokat, tehát bocsánatkéréssel el nem rendezett konfliktusokat, teljesítetlen ígéreteket, összekuszált élethelyzetet. Mindezen túl azt is tudnunk kell, mi történik velünk, ha Isten értünk is elküldi a halál követét. Nagyszerû hír az, hogy Jézus erre is felkészíti övéit. Urunk számára a halál csak egy ajtó a tapintható fizikai világ és Isten láthatatlan szellemi világa között. Számára természetes, hogy elmegy és visszajön. Mi sem az utat, sem az ajtót nem ismerjük, õ pedig oda is, vissza is közlekedik rajta. Visszajövetele dicsõséges lesz, betetõzése és megkoronázása földi történetének, és kinyilvánítása végsõ gyõzelmének.
Addig pedig - elmenetele és visszajövetele között - mennyei hajlékot készít övéinek. Az a Jézus, aki itt a földön hajléktalan volt, otthont készít megváltottjainak, sokat, elegendõt. Örömhír ez azoknak, akik otthontalanul tengnek-lengnek ezen a földön, menekülteknek és hajléktalanoknak, de azoknak is, akiknek mindig volt fedél a fejük felett. Akik tudják, hogy két világ polgáraiként úton vannak egész életükben, "itthonról" tartanak hazafelé.
Jézusunk hatalmánál és gondoskodásánál csak a szeretete nagyobb. Az a mennyei otthon az õ otthona is, s ott õ együtt lesz velünk. Velünk akarja tölteni az örökkévalóságot!

Uram!
Köszönöm, hogy igéden kívül éveim száma, a temetõk csendje és halottaim emléke is figyelmeztet az elmúlásra. Erõsítsd hitemet, hogy húsvéti üres sírodon keresztül nézhessek halálomra, s erõsen bizakodjam ígéreteidben. Te erõsebb vagy a halálnál. Ámen.