1517. október 31 – Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes hangos kalapácsütésekkel – melyeket egész Európában hallani lehetett – kiszegezte a 95 tételét a wittenbergi vártemplom ajtajára. Luther ezen cselekedete előtt is már többször prédikált a búcsúcédulák kereskedelme ellen. De ezen a napon – miután a búcsúcédula instrukcióját elolvasta – írt egy levelet egyházi feletteseinek. Abban reménykedett, hogy a nézeteltéréseket és visszaéléseket megszüntetik. A levélhez csatolta 95 Tételét, melyet disputájának alapjául szánt.

Az, hogy Luther ezen a bizonyos napon a tételeit hangos kalapácsütésekkel valóban kiszegezte-e a wittenbergi vártemplom ajtajára, kérdéses. Ezt a pillanatot sok művész megörökítette. A kiszegezést és ennek ábrázolásait a XX. századig tényként kezelték. Nagy megrázkódtatást keltett az a gondoltat, amit 1961-ben Erwin Iserloh katolikus Luther-kutató tett. Azt állította, hogy a tételek kiszegezése csupán legenda, valóságalapja nincs.

Az első írásos emlék Melanchton Fülöp tollából származik, aki nem lehetett jelen az eseményen, hiszen csak 1518-ban lett Wittenbergben professzor. Luther maga viszont sosem ír erről a „szegezésről". E korban szokás volt a templomajtót, mint hirdetőtáblát használni. Luther előtt is többen szegeztek már ki ilyen-olyan tételeket, téziseket. Luther tételeit nem látta előzetesen sem püspök, sem más magas rangú főpap, így ez egyértelmű provokáció volt feléjük. A 95 tétel soha nem lett disputa (tudományos vita) tárgyává, de a tételek nagy port kavartak. A 95 tétel eredetije sosem került elő sem kézirat sem ősnyomtatvány formájában.

Luther tételeit püspökein kívül néhány barátjának is elküldte. A reakció nem volt azonnali. 1517 végére tételei nyomtatásban is megjelentek Lipcsében, Nürnbergben és Báselben egyaránt. Egyes humanista tudósok és fejedelmek egyetértettek vele, de a római kúria a tételeket teljes mértékben elutasította. Legnagyobb kritikát magától Tetzeltől kapta, aki már halállal is fenyegette és azt követelte, Luthert is égessék meg, mint Husz Jánost.

A püspökök reakciója lassú volt és óvatos. Először a pápát értesítették a „lázadásról", majd Luther feletteseit kérték meg, hogy csillapítsák le őt. A Luther által ismertetett hibákat néhány püspök a reformáció elején még elismerte.

Luther kénytelen az egyre növekvő nyomás miatt a tételeit további írásokkal pontosítani és tisztázni. 1518-ban Luther kifejtette, hogy tételeivel a visszaéléseket akarta megszüntetni, nem pedig a pápaság intézményeit megtámadni és megingatni.

A lavinát azonban már nem lehetett megállítani. A pápai kúria keményen reagált és 1518-ban megbízta az eretnekbíróságot Luther ügyének kivizsgálásával. 1519-ben még nem tesznek semmit Luther ellen, ugyanis a császár, I. Miksa meghal és az ország a császárválasztással van elfoglalva. V. Károly megválasztása után a harc újult erővel folyik tovább.

http://erdely.ma/hitvilag.php?id=77041&cim=ma_van_a_reformacio_napja