Úr Jézus, meg vagy elégedve születésnapod ünneplésével?

 

 A válasz...

 

 

Az Úr Jézus születésnapjának a megünnepléséről

 

földi élete idejében (33 év) nem olvasunk

 

a Bibliában. Mint emléknap, később sincs feljegyezve.

 

Mi, földi teremtmények általában annál inkább

 

ünnepeltetjük magunkat évről évre, születésnapunkra

 

emlékezve. E nap körül sok a tervezés,

 

szervezés, meghívás, ajándékozás. És végül a kérdések:

 

„Milyen volt? Hogy sikerült? Tetszett-e? ”

 

Több mint 2000 éve ünnepeljük az Úr Jézus születésnapját

 

mindenütt a földkerekségen különböző

 

módon: népek, kultúrák, szokások, hagyományok

 

szerint.

 

Most kérdezzük meg az ünnepeltet!

 

– Úr Jézus, meg vagy elégedve születésnapod

 

ünneplésével? Tetszenek-e ezek az ünnepek?

 

– Röviden Ézsaiás próféta szavaival válaszolhatok:

 

„Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve

 

azonban távol van tőlem. De hiába tisztelnek engem,

 

ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek

 

parancsolatai” (Mt 15,8-9; Ézs 29,13).

 

– Miért? Úr Jézus, hogy érted ezt?

 

– „Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz

 

énbennem, ne maradjon a sötétségben” (Jn 12,46).

 

Mégis, a születésem után sokan a sötétséget választották.

 

Az első századokban a népek továbbra

 

is pogány isteneket imádtak, misztikus vallásokat,

 

kultuszokat gyakoroltak. Ez nem kevés veszélyt

 

jelentett az első keresztyén gyülekezeteknek:

 

keveredést, összeolvadást a pogány kultúrákkal.

 

Minden történelmi korszaknak megvan a jellegzetes,

 

sötét árnya. Csak két példát említek. Még

 

születésem előtt az 5. században Mithrász, óperzsa

 

istenség – a világosság és a jóság istenének

 

segítője, aki később maga lett a napisten – egy

 

új vallást terjesztett el egész Kis-Ázsia, majd a

 

Római Birodalom területén: a Mithrász kultuszt.

 

Születésem után, a 3. században ez a vallás elérte

 

a csúcspontját. Mithrászt messiásként tisztelték,

 

aki mint napisten, győzni fog a gonosz hatalmak

 

felett. December 25-én ünnepelték a születésnapját.t.

 

Később ezt jelölték ki az én Földre jövetelem

 

napjának is, vagyis karácsonynak.

 

… ez lenne az én születésnapom?

 

A földkerekségen más irányba tekintve, szintén

 

sötétséget találtam. A névleges kereszténység so-

 

kat átvett az egyiptomi, a babiloni és az ó germán

 

pogányságból. Például a fák és oszlopok imádatát,

 

amelyet a fenyőfák díszítésével vittek tovább. Az

 

ősi Wotan főistenből nagyszakállú télapókat keltettek

 

életre, akik az emberek között ajándékokat

 

osztogatnak. A Skandináviában élő germánok

 

december 25-én tarják a fény ünnepét (Lucia).

 

A reggel felkelő legyőzhetetlen Napot ünneplik,

 

és tisztelik a fenyőfát, a Yul fát, mint jelképet, az

 

ősnemzést, az istenek emberré lételét.

 

… ez lenne az én születésnapom?

 

– Ó, Úr Jézus, igen messze visszanéztél az

 

időben. Azóta sokat változott a világ. Milyen a

 

keresztyénség ma, hogyan ünnepelnek Téged?

 

– Hát igen, az utóbbi időben modern bálványimádással

 

találkoztam. Bekopogtam néhány ún.

 

keresztyén házba, azután bemutatkoztam, hadd

 

lássam, ismerik-e azt, akit évről évre ünnepelnek.

 

Az

 

1. háznál:

 

– „Én vagyok a világ világossága, aki engem

 

követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet

 

világossága” (Jn 8,12).

 

– Halljátok, itt egy vak ember, nem látja, hogy

 

fényben tündököl a ház, gyertyák lángolnak, fényszórók

 

ragyognak, díszek csillognak – és ő akar

 

világítani… Szegény ember, eredj, keress máshol

 

munkát magadnak. (Szíveinket, gondolatainkat

 

ugyan ki ismeri, az maradhat sötétségben.)

 

– … és becsukták az ajtót előttem, nem ismernek…

 

A 2. háznál:

 

– „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön,

 

nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik

 

meg soha” (Jn 6,35).

 

– Ugyan, kedves pékmester, karácsonykor

 

kalácsot sütünk, meg bejglit, tortákat, kenyeret

 

nem kérünk…

 

– … és becsukták az ajtót előttem, nem ismernek…

 

A 3. háznál:

 

– „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet,

 

és az enyéim ismernek engem” (Jn 10,14).

 

– Ha te jó pásztor vagy, keressél juhokat, bárányokat,

 

gyülekezetet magadnak. Mi egy nagy család

 

vagyunk, és mi magunk akarunk ünnepelni.

 

– … és becsukták az ajtót előttem, nem ismernek…

 

A 4. háznál:

 

– „Én vagyok az út…” (Jn 14,6).

 

– Halljátok? Jött valaki az utazási irodától, de

 

mi télen nem kelünk útra, itthon ünnepelünk.

 

– … és becsukták előttem az ajtót, nem ismernek…

 

Az 5. háznál:

 

– „Én vagyok az igazság…” (Jn 14,6).

 

– Halljátok? Egy ügyvéd ajánlja magát, de nekünk

 

nincs peres ügyünk. (Egy kis csalás, veszekedés,

 

hazugság nélkül pedig nem lehet megélni.)

 

– … és becsukták az ajtót előttem, nem ismernek…

 

A 6. háznál:

 

– „… én vagyok az élet…” (Jn 14,6).

 

– Szegény vándor! Látod mi az élet? Evés,

 

ivás, élvezet, szórakozás, ünnepeken ezekből

 

minél többet! Eredj innen, keress magadhoz való

 

embereket!

 

– … és becsukták az ajtót előttem, nem ismernek…

 

… ez lenne az én születésnapom?

 

Az emberek terveznek, szerveznek, rohannak,

 

vásárolnak, csomagolnak, ajándékoznak, díszítenek,

 

sütnek, főznek, esznek, isznak… Ünnepelnek

 

igazi békesség és szeretet nélkül… De nem ismerik

 

az ünnepeltet!

 

– Megértettük csalódásaidat, Úr Jézus, mondd,

 

milyen születésnapot akarsz magadnak?

 

– „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki

 

meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek

 

ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem”

 

(Jel 3,20).

 

„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az

 

én nevemben: ott vagyok közöttük” (Mt 18,20).

 

„… aki énbennem marad, és én Őbenne, az terem

 

sok gyümölcsöt… Ha megmaradtok énbennem, és

 

beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit

 

akartok, kérjétek, és megadatik nektek. … Ahogyan

 

engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket:

 

maradjatok meg az én szeretetemben” (Jn 15,5-9).

 

Ez az én születésnapom!

 

– Köszönjük a válaszokat, Úr Jézus, megértettük.

 

Tudjuk, hogy az Atya küldött téged, de sokan

 

szeretnék azt is tudni, hogy milyen az Atya?

 

– „Aki engem lát, látja az Atyát” (Jn 14,9)

 

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő

 

dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét,

 

telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14