Ha pedig valakinek fogyatékos a bölcsessége, kérje Istentõl, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja.
(Jakab 1, 5)

Mi a bölcsesség? Isten lényébe és útjaiba való betekintés. „Isten adja meg nektek -írja az apostol - a bölcsesség és kijelentés Lelkét, az Õ megismerésében" (Ef 1, 17). Ezt a bölcsességet tehát nem ember, hanem Isten ajándékozza a Szentlélek megvilágosítása által. Bölcs továbbá az, aki nemcsak megismeri, hanem féli is az Istent. Tehát nem az ismeret, hanem a lelkiismeret dönti el, hogy valaki bölcs-e. Ismerheti valaki jól a Bibliát, és Isten szemében mégis bolond. A bölcsesség az életnek egyik titka, melynek gyökerei az istenfélelembe nyúlnak és az Istennek tetszõ magatartásban mutatkoznak meg. „Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg jámbor életével az õ cselekedeteit bölcsesség szelídségében" (Jak 3, 13). Az a bölcs, aki beszédében és tetteiben helyesen jár el és mindig a helyes utat választja.

Sok bölcsességre van szükségünk a mindennapi életben, az emberekkel való érintkezésben, a gyermeknevelésben és földi hivatásunkban is. Akinek hiányzik még - és ki mondhatná, hogy teljesen az övé? -, az kérje Istentõl. Õ bizonyosan meghallgatja.

Isten készségesen ad, szemrehányás nélkül. Ez Istennek csodálatos jellemvonása. Osztatlanul szeretõ szív, nincsenek hátsó gondolatai és eltitkolt szándékai. Isten maga a készség. Teljesen odaadja magát teremtményeinek. Az eléje tárt kéréseinket is szívügyének tekinti. - Bennünk a bûn tönkretette ezt az egyszerû készséget, õszinteséget. Az önzõ embernek, mégha jót tesz is, mindig vannak mellékgondolatai; saját hasznát és dicsõségét keresi.

Isten szemrehányás nélkül ad. Szeretete folytán semmi mást nem tart szem elõtt, mint az ember javát. Nem vár mást, csak hálát. Nem is vet szemére senkinek semmit. Nem veti szemünkre, hogy tegnap kértünk utoljára, vagy éppen egy órával ezelõtt. Hozzá nem lehet elég sokszor jönni és inkább az bántja, ha túl ritkán jövünk. Isten tulajdonképpeni öröme, ha adhat. Elfedezi múltunkat, amint megalázkodunk miatta és bocsánatot kérünk tõle. Isten nagylelkûen elfedezi mulasztásainkat, tévedéseinket. Nem régi bûneinken át néz minket, hanem Jézus Krisztus ártatlanságán és igazságán keresztül. Milyen jó is az Isten!