Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
...lóra sem ülünk és nem mondjuk
többé kezeink csinálmányának:
Istenünk! Mert nálad talál kegyelmet az árva.
Kigyógyítom õket hûtlenségükbõl,
szeretem õket ingyen kegyelembõl.
(Hós 14, 4-5)
A bûnbánat nem csupán az eddig elkövetett bûnök töredelmes és nyílt bevallásából áll, hanem tényleges elhagyásukból is. A hitetlen ember ismertetõjele a teljes önbizalom és a láthatókra való hagyatkozás. „Nem ülünk többé lóra", azaz teljesen lemondunk arról, hogy magunkválasztotta eszközökkel segítsünk önmagunkon.
Térj vissza hát Izrael az Úrhoz, a
te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt!
Vegyétek magatokhoz e beszédeket és mondjátok
neki: végy el minden álnokságot és
fogadd el azt, ami jó, és ajkaink tulkaival áldozunk
neked.
(Hós 14, 2-3)
„Elbuktál álnokságod miatt" - mondja a próféta Izrael népének. Többféle okot is lehetett találni arra a gyászos katasztrófára, mely a népre rászakadt. Többek között arra az ellenséges túlerõre lehetett rámutatni, mellyel Izrael szembekerült.
|
|
És az a férfi vitéz hõs, de
bélpoklos volt.
(2 Kir 5, 1)
Milyen szörnyû lehetett annak az embernek, mikor rájött, hogy bélpoklos. A bélpoklosság vagy lepra csakúgy, mint a rákbetegség, még ma sem tartozik a teljes biztonsággal gyógyítható betegségek közé. Akit ez a kór megtámad, leszámolhat az élettel.
Kevés halandónak kedvezett úgy a szerencse, mint Naámánnak. Szíria legnagyobb méltóságára emelkedett és királyi ura elõtt is nagyra becsült volt.
És a nap felkelt rajta, amint elment Peniel mellett,
õ pedig sántított csípõjére.
(1 Móz 32, 31)
Nem véletlen dolog, hogy éppen akkor kelt fel a nap. Jelképe volt annak, hogy Jákób elõtt egy másik nap, a kegyelemnek a napja is felkelt és most már ott ragyogott az õ élete felett is. A felhõk eltûntek. Valóban beteljesedett, hogy „eltöröltem álnokságaidat, mint felleget és mint felhõt bûneidet" (Ézs 44, 22). Jákób életében is nappal lett.
Amikor Jézus Krisztus szívünkben feltámad, elkezdõdik a nappal, és mi Isten és a világosság gyermekei lettünk.
És megkérdé Jákób és
monda: Mondd meg kérlek a te nevedet. Az pedig monda: ugyan
miért kérded az én nevemet? És megáldá
õt ott.
(1 Móz 32, 29)
Jákób most végre áldást nyert, amit valamikor csalárd módon próbált magának biztosítani. Ugyan mibõl állt ez az áldás? Nem szavakból. Isten mindig valósággal és tettekben áld meg minket. Ebben az órában Jákób elõtt felragyogott Isten kegyelmes arca. Megkapta bûneinek teljes bocsánatát. Isten önmagát ajándékozta neki.
...és monda: bocsáss el engem, mert feljött
a hajnal. És monda Jákób: nem bocsátlak
el téged, míg meg nem áldasz engemet.
(1 Móz 32, 26)
Jákób elõször még szívesen szabadult volna attól a férfitõl, aki éjszakának idején megtámadta. Utána azonban már nem tudott elszakadni tõle, sõt ellenkezõleg, amikor az azt mondotta: „bocsáss el engem" - Jákób erõsen belekapaszkodott. Ezekkel a szavakkal - bocsáss el engem - az Úr próbára tette õt. Éppen úgy, mint ahogy Jézus is az emmausi úton úgy tett, mintha tovább akart volna menni.
És monda Elizeus (Jóás királynak):
végy kézívet és nyilakat, nyisd ki
az ablakot és lõjj. És lõtt. Ekkor
monda: az Úrnak gyõzedelmes nyila ez a szíriabeliek
ellen.
(2 Királyok 13, 15-17)
Elizeus próféta halálos ágyán volt. Jóás király lement hozzá és arcra borulva sírva fakadt: atyánkat veszítjük el, olyan férfi távozik tõlünk, aki Izrael számára harciszekerekkel és lovagokkal ért fel. - Egy hûséges imádkozó sokszor egy egész hadsereggel ér fel.
Mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az õ
nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé
legyenek.
(János 1, 12)
Hinni annyit jelent, mint Jézust befogadni. Elõször is szabaddá kell tennünk a szívet mindattól, ami õvele nem egyeztethetõ össze. Azután az embernek le kell mondania a maga dicsõségérõl. Jézus nem elégszik meg valami kis sarkocskával az életünkben. Õ a dicsõség Ura; az õ igénye: mindent vagy semmit! A központi helyet akarja elfoglalni és maga mellett nem tûrhet meg ott senki mást.
Az õ teljességébõl vettünk
mindnyájan, mégpedig kegyelmet kegyelemre.
(János 1, 16)
A hit a szem, mely megpillantja Isten Fiának dicsõségét, de egyszersmind kéz is, mely az õ kegyelmének teljességébõl vesz. A hit tehát nem csupán a kegyelem szemlélése, hanem megragadása is. Kézként megragadja és magáévá teszi azt, amit Isten Jézus Krisztusban nekünk szánt. Miért habozol tehát? Azt gondolod, hogy túlságos elbizakodottság lenne azt a kegyelmet, hogy Isten gyermeke vagy, a magadévá tenned?
Ha valaki cselekedni akarja az õ akaratát,
megismerheti a tanítás felõl, vajon Istentõl
van-e vagy én magamtól szólok.
(János 7, 17)
Hogyan jut el az ember a hit nagy élményére? Valami szerencsés véletlen folytán vagy egy felülrõl jövõ és nem várt ajándék révén jut valaki hitre? Milyen gyakran halljuk ezt: „Igazán csak irigyelni lehet a kegyes embereket hitükért." Nemrégiben ezt mondta valaki nekem: „Mindeddig még nem tudtam megragadni a megváltás lényegét." Mire azt válaszoltam: „Mielõtt megragadhatná azt, kell, hogy az ragadja meg önt!" - Az Úr itt egy „megismerésrõl" beszél. Ennek az a lényege, hogy az igazság valami különös erõvel megragad és fogva tart minket.
Íme, ez arra rendeltetett, hogy általa sokan
elessenek és felkeljenek Izraelben és jel legyen,
melynek sokan ellene mondanak, hogy sok szív gondolatai
nyilvánvalókká legyenek.
(Lukács 2, 34-35)
Amikor az öreg Simeon a gyermek Jézust karjára vette, lelki szemei elõtt a gyermek - jelül - hatalmas alakká növekedett, azaz olyan jelentõs személyiséggé, aki mellett senki sem haladhat el anélkül, hogy fel ne figyelne rá. De Simeon azt is hozzáteszi, hogy ez a jel ellentmondásokat vált majd ki.
Nem kieszelt meséket követve ismertettük
meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és
eljövetelét, hanem mint akik szemünkkel láttuk
az õ isteni fenségét.
(2 Péter 1, 16)
Hitbizonyosságunk az üdvösségnek azokra a nagy tényeire alapozódik, melyekrõl az Ige tesz nekünk bizonyságot. A hit a megváltás elvégzett tényén nyugszik, amely itt és most azért érvényes számunkra, mivel Jézus Krisztus él és az Igén keresztül közel jön hozzánk. A hit nem támaszkodik valami másra; valamire, ami bennünk megy végbe, mint például az érzéseinkre.
Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a rosszat
teszem, amit nem akarok!
(Róma 7, 19)
Csak megtérésekor ismerte fel az apostol saját lelkében a fájdalmas hasadást az akarás és a tehetetlenség között. Vagy lehetséges az, hogy már megtérése elõtt ilyen belsõleg hasadt állapotba került? Ez elképzelhetetlen. Az üldözõ Saul nem volt belsõleg megbénult, tehetetlen ember. Sokkal inkább a törvényért buzgólkodó zsidók büszke öntudata hatotta át. Csak amikor a felülrõl adatott tövis a szívébe fúródott, került a belsõ forrongás állapotába.
Egy a szükséges.
(Lukács 10, 42)
Látszólag sok minden szükséges ebben az életben, de alapjában véve valóságban és feltétlenül csak egy dolog: hogy Jézus Krisztust megnyerjük és megtartsuk. Nyilvánvalóan igen fontos, hogy egészséges legyen az ember, tudjon dolgozni és megkeresse mindennapi kenyerét, de idõközönként még arra is szüksége lehet, hogy Isten egy betegséggel csendet parancsoljon rá, amiben ideje van önmaga felett elgondolkozni és az üdvösség dolgában elmélyedni.
Íme, az ajtó elõtt állok és
zörgetek; valaki meghallja az én szómat és
kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok
és õ énvelem.
(Jelenések 3, 20)
Ennél csodálatosabban nem lehetne leírni a megtérés lényegét. Eszerint a megtérés abból áll, hogy az ember kinyitja szívének ajtaját. Õ ott áll az ajtó elõtt. Gyakran nem is látjuk, hogy milyen közel van. Ezért mondja: „Íme" azaz lásd, figyeld meg jól. Õ áll és vár; mintha neki lenne szüksége ránk, holott mi vagyunk teljesen reá utalva.
Válasszatok még ma, akit szolgáljatok.
(Józsué 24, 15)
Nagy fordulóponthoz értek az izraeliták, akikhez Józsué ezeket a szavakat intézte. Odáig jutottak, hogy negyvenesztendei vándorlás és harc után végre letelepszenek. Hitetlenségükkel és bûneikkel gyakran megszegték az Úrral való szövetséget. Most eljött az ideje, hogy ezt a szövetséget megújítsák. Mint ahogy az Úr ezt a népet szabadon és szeretetbõl választotta ki, így nekik is annyi jótétemény után önként, hálás szeretetbõl és örömmel kell az õ szolgálatába szegõdniök. A szövetség most szabad döntést jelent, de Józsué közli velük, hogy õ a maga részérõl már választott. Most rajtuk a sor.
Az Úr kegyelme öröktõl fogva való
és örökkévaló az õt félõkön.
(Zsoltár 103, 17)
Nem olyan embereknek szól a kegyelem, akik minden további nélkül napirendre térnek vétkeik felett. Csak azok részesülhetnek benne, akik a bûnt komolyan veszik. A bûneit könnyelmûen vevõ bûnös gyakran azzal vigasztalja magát, hogy a „jó Isten" úgyis könyörületes. Az ilyen ember szeret a vámszedõ imádságára hivatkozni: „Isten, légy irgalmas nekem, bûnösnek!" De Isten a maga kegyelmét csak azoknak kínálja fel, akik a bûn álmából felébredtek és a szent Isten jelenlétében tudják magukat.
Az egyenetlenek simákká legyenek...
(Lukács 3, 5)
Az önfejû ember göröngyös utakon jár. Az Úr utai mindig egyenesek és simák, nem botlunk meg rajtuk. Egyszerû, világos utakon vezeti övéit. Jézus azt mondja: „Ha valaki nappal jár, nem botlik meg." Itt a nappal való járás az Isten akarata szerint való utat jelenti. A tanítványok ugyanis le akarták beszélni Jézust arról, hogy Júdeába menjen, ahol nemrég meg akarták kövezni. Jézus azonban nem engedi, hogy útját emberi szempontok szabják meg.
A görbe utak egyenesek legyenek...
(Lukács 3, 5)
Görbe utjaink távol tartják tõlünk azt, aki maga az Igazság. Természettõl fogva valamennyien hajlunk a hamisságra, mert minden bûn valamiféle hamissággal is párosul. Az ember mégsem akarja a maga gonoszságait az egész világ elõtt nyilvánvalóvá tenni, így elrejtõzik és igyekszik jószínben feltûnni. Leplez, ködösít, kifogásokat alkalmaz és a feketére azt mondja, hogy fehér. De ezek a hazudozások, torzító mesterkedések egyre távolabb viszik az embert az üdvösségtõl. Ha az ember valami jogtalanságot követ el, ezzel falat emel a maga lelke és Isten közé.
Minden hegy és halom hordassék le...
(Lukács 3, 5)
Azt a szívet, melynek nem Jézus Krisztus az erõssége, ide-oda hányják az ellentétes érzésék. Hol az égig csap öröme, hol halálra szomorodik; egyszer dacos és merész, máskor teljesen letört. Az ilyen ember vagy eldob magától mindent, vagy pedig mellét döngeti gõgjében. De egyszer le kell szállnia képzelt magaslatairól, különben az Úr Jézus nem tud bevonulni az életébe. Mindaddig, amíg szívünkben különleges igényeket táplálunk önmagunkkal kapcsolatban, a Megváltó elõtt le van engedve a sorompó.
És (Keresztelõ János) megkeresztelte
õket a Jordán vizében, miután megvallották
bûneiket.
(Máté 3, 6)
Keresztelõ János nem állította fel a bûnvallást követelményül és nem csinált belõle törvényt. Az emberek, akik hozzá jöttek, belsõ ösztönzésre tették ezt. A bennük levõ gonosz dolgok világosságra kívánkoztak. Luther Márton arra a kérdésre: „Milyen bûnöket kell megvallanunk a gyónásban?" - így válaszol: „Azokat, amelyekrõl tudunk és amelyeket szívünkben érzünk." Tehát azokat, melyek égetik lelkiismeretünket és elviselhetetlen teherként nehezednek ránk. A bûnök megvallása tehát nem a lelkek megterhelése, hanem azok tehermentesítése.
Vizsgálj meg engem, ó Isten és ismerd
meg szívemet! Próbálj meg engem és
ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e
nálam a gonoszságnak valamilyen útja? És
vezérelj engem az õrökkévalóság
útján!
(Zsoltár 139, 23-24)
Zsoltára elején álmélkodva áll meg az énekes Isten mindentudásának titka elõtt. Nem tudja felfogni, miként lehet az, hogy Isten egyidejûleg látja és ismeri minden ember szívét és útját. Milyen ostoba az az ember, aki azzal nyugtatja meg önmagát, hogy sötét terveit senki nem ismeri és hogy nincs tanú, aki gonosz cselekedeteit napfényre hozhatná. Elfeledkezik arról, hogy egy valakinek a szeme mindent Iát és még a szívek legelrejtettebb gondolatait is nyilvánvalóvá fogja tenni. Az a bölcs ember, aki el tudja mondani a zsoltárossal, hogy: vizsgálj meg engem, ismerd meg szívemet és gondolataimat!
Isten az, aki munkálja bennetek az akarást
is és a véghezvitelt is.
(Fil. 2, 13)
A csüggeteg ember így panaszkodik: Túl nagyok a nehézségek, nem gyõzöm õket. Nem tudom a bennem levõ óembert végleg elhallgattatni. Bûneim újra meg újra elõtörnek. Amikor már azt gondolom, hogy most végre gyõztem, a gonosz csábításai ismét legyûrnek. - Ilyenkor közel állunk ahhoz a kísértéshez, hogy feladjuk a harcot. De milyen vigasztaló ez: Isten az, aki munkálja bennünk az akarást is és a véghezvitelt, a megvalósítást is.
És amelyik a tövisek közé esett,
azokat jelenti, akik hallották, de elmentek és az
élet gondjai, gazdagsága és gyönyörûségei
megfojtják õket és termésük nem
érik be.
(Lukács 8, 14)
Semmi termés, semmi gyümölcs. ígéretesen kezdõtött és olyan nyomorúságosan végzõdik. Mennyi csalódást kell a Mindenhatónak megérnie. Pedig a maga részérõl nem mulaszt el semmit és mégis oly gyakran nem éri el célját. „Várta, hogy majd jó szõlõt terem, és az vadszõlõt termett!" (Ézs 5, 1-4).
Örüljetek reszketéssel.
(Zsoltár 2, 11)
Sok esetben elhamarkodott az az öröm, amivel az evangéliumot fogadják. Aki nem ismerte fel a bûn nyomorúságát, annak az öröme csak múló mámor. Nem marad meg a kísértések idején, mert csak érzésekre alapozódott. Egy bizonyos pontig bárki eljuthat a megtérés útján, de mivel szeretné megõrizni az emberek megbecsülését és szeretetét, visszariad a lemondásoktól, az engedelmesség útjától. Nem akarja magát egészen kiszolgáltatni az Úrnak. Csak jó napokban akar az Úr tanítványa lenni.
És a sziklás földben levõk azok,
akik mikor hallják. örömmel fogadják az
Igét, de ezeknek nincs gyökerük.
(Lukács 8, 13)
Beléjük hullik, de nem hatol beléjük. A felszínen marad. A sziklásföld a szív még feltöretlen talajának a képe. Érzelmileg nincs náluk baj. Az Igét örömmel fogadják. Boldogok, fellelkesülnek, de a mélyben még erõs ellenállás mûködik. Akaratukat még nem szolgáltatták ki az Úrnak. Még mindig saját kívánságaik és vágyaik a döntõk, s így hamarosan ismét elbuknak, mihelyt természetes akaratuk megszólal. Szóban mindig készek arra, hogy örömmel mondják: az Úré vagyok, de szívük mélyén, sokszor nem is tudatosan, számtalan „nem" gyûlik fel.
Once youe2€™ve residential peosrn feel adroitness you will fancy to work resting on coordinating your fingers. This works in a awfully comparable method. Place your hands not in smooth in face of you with your pinkies poignant and your thumbs wedged not in. Lift your first feel awake partly, now similar to the earlier exercise. Follow that with your middle feel, and as you close your middle feel, end final your first feel. Follow your middle feel with your ring feel, afterward your pinkie, afterward the added hande2€™s pinkie, sphere, focus and first feel.
De mikor az igazságról, az önmegtartóztatásról
és a jövendõ ítéletrõl
kezdett (Pál) beszélni, Félix megrémülve
ezt mondta: Most menj el, de mikor alkalmam lesz, magamhoz hívatlak.
(Cselekedetek 24, 25)
Félix helytartó azt remélte, hogy érdekes magyarázatokat hall majd arról a különös hitrõl, melyet Pál képviselt. De a dolgok másként alakultak. Az Ige õt is eltalálta. Pál az igazságról beszélt; Félix pedig a császárnak igazságtalan képviselõje volt.
És Nátánael így szólt
neki: Názáretbõl támadhat-e valami
jó? Fûlöp így válaszolt neki:
Jöjj és lásd meg!
(János 1, 46)
Vannak becsületes kételkedõk, akik komolyan keresik az igazságot, ám vannak akik csak nagyzolnak kételyeikkel és csupán azért állnak elõ hitellenes kifogásaikkal, hogy ezzel is bizonyítsák éleselméjûségüket. Az elõbbiek bizonyosan az igazság birtokába jutnak majd, mert aki keres, az talál. Nátánael azt hallja Fülöptõl: megtaláltuk a Messiást, aki a Názáretbõl való Jézus. Nátánael azonban ismeri a Messiásra vonatkozó jövendöléseket s tudja, hogy annak Betlehembõl kell jönnie, nem Názáretbõl.
Ha az Urat keresitek, megtaláljátok, de ha
õt elhagyjátok, õ is elhagy titeket.
(2 Krónika 15, 2)
Isten engedi, hogy megtaláljuk õt. Micsoda vigasztalás ez! Az eredménytelen keresés megbénít, nyomasztólag hat, elbátortalanít. Viszont mennyi mindent elér az ember, ha buzgón, törekvõ módon keres. Hány ember szeretne valamire jutni földi vonatkozásban és soha nem ér célt. De aki keresi Istent, az megtalálja õt. Persze e keresésnek teljes komolysággal kell történnie. Vannak ugyanis istenkeresõk, akik soha nem jutnak elõre, mindig csak keringenek, mert nem komoly náluk a dolog, inkább csak játék.
Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog
hozzátok.
(Jakab 4, 8)
Isten Igéje és Lelke arra int bennünket, hogy közeledjünk hozzá. „Fordulj már végre Isten felé!" - ezt az igazság Lelke mondja neked. Ha azonban ezt hallod: „Nincs szükséged megtérésre, jó szíved van, nem vagy rosszabb, mint mások" - ezt a hazugság lelke sugalmazza neked. A Lélek arra int, hogy ne halogasd a megtérést, a gonoszság lelke pedig azt suttogja: van még idõ, élvezd az életet, még késõbb is lesz alkalmad Istenhez fordulni.
Hogyan higgyenek pedig abban, aki felõl nem hallottak?
Ámde hogyan halljanak igehirdetõ nélkül?
(Róma 10, 14)
A tudást nem lehet túlértékelni, de lebecsülnünk sem szabad. Hogyan hihet valaki, ha nem hall Krisztusról, sem pedig Istennek az ember megmentésére irányuló erõfeszítéseirõl? A hit nem csupán tudás, hanem bizonyosság is. De ismeret nélkül nem jutunk bizonyosságra. Fontos, hogy világos módon mutassanak rá elõttünk a lelki élet tényeire, különben nem tudjuk hitben magunkévá tenni azokat.
Támadj fel a halálból és felragyog
neked a Krisztus.
(Ef 5, 14)
A meg nem tért ember számára az alvás mindig halálos alvás. E kettõ, az alvás és a halál úgyszólván testvérek. A halott megszûnik eddigi környezete számára létezni, nincs többé. A lelkileg halott ember nem létezik Isten számára és neki sem jelent Isten semmit. És ahogy a halott nem ad ki egy hangot sem többé, a lelki halottól sem hallasz bizonyságtételt a Megváltóról. A lelki halottak mindig némák.
Serkenj fel, aki aluszol!
(Ef 5, 14)
A lélek mindaddig alvó állapotban van, míg felülrõl el nem éri õt az ébresztõ szó. Semmit sem hall, Iát vagy érez abból, ami körülötte végbemegy. Fogalma sincs a veszélyekrõl, melyek fenyegetik. Ha tûz üt ki a házban, az alvó semmit sem vesz észre mindaddig, míg a füst be nem tölti a szobát, vagy már lángok veszik õt körül. Tolvaj hatol a házba: az alvó mit sem tud róla. Rablógyilkos lép az ágyához, hogy halálos csapást mérjen rá, de õ nyugodtan alszik tovább.
A szántóföld pedig a világ.
(Máté 13, 38)
Isten szeretettel öleli magához az egész világot. Szíve mindig kitárva. Szeretné megnyerni ezt a világot, mely ellene mond, ellene szegül, sõt fellázadt ellene. Annyira szerette ezt a világot, hogy legkedvesebbjét adta érte, Jézus Krisztusban megbékéltette azt önmagával. Amióta Megváltónk a kereszten kiszenvedett, készen áll a bûnbocsánat, a megtisztulás lehetõsége. Bûneink nem súlyos kövek többé, melyek szükségszerûen a mélybe húzzák az embert.
Nincs istenfélelem szemük elõtt.
(Róma 3, 18)
Az apostol ezzel fejezi be a meg nem tért ember szomorú képének megrajzolását. Minden erkölcsi eltévelyedés gyökerét az istenfélelem hiányában látja. Az istenfélelem olyan, mint valami gát. Ha megroppan és enged, a zavaros vizek akadály nélkül átcsapnak rajta, elpusztítva mindent. - Ahol nincs istenfélelem, ott a lelkiismeretnek is vége. Ha az erkölcsi törvények többé nem isten törvényei, megszûnik kötelezõ erejük is.
Bizony hamar eljövök. Ámen, Jövel,
Uram Jézus!
(Jelenések 22, 20)
Hívõ õseink valamikor komolyan és buzgón készültek arra, hogy boldog haláluk legyen. Korunk életvidám nemzedéke, amely csak az ideigvalókban leli örömét, kiveri fejébõl a halálnak még a gondolatát is. De Isten gyermekei Mózessel, Isten emberével együtt így imádkoznak: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk" és ne értelmetlenül éljünk. Számoljunk azzal, hogy életünk rövid, nehogy a legfõbb dolgot elmulasszuk.
És hívják nevét örökkévalóság
atyjának, békesség fejedelmének. Uralma
növekedésének és békéjének
nem lesz vége.
(Ézsaiás 9,6-7)
Örökkévalóság Atyja - ez a harmadik kettõs név. Az Atya jelentette ki magát a gyermekben. Jézusban megfoghatóvá lett Isten, belõle az Atya szeretete sugárzik felénk. Õ az, aki bepillantást enged az Isten szívébe és gondolataiba. Azt mondta nekünk Istenrõl, hogy Õ a „mi" Atyánk! Neki adott át az Atya mindent. Elmondhatta: „Én és az Atya egy vagyunk.
És hívják nevét csodálatosnak,
tanácsosnak, erõs Istennek.
(Ézsaiás 9, 6)
Amilyen a neve, olyan a dicsõsége is. Milyen nagyszerû, mély tartalmú nevei vannak az isteni gyermeknek! Csodálatos tanácsadó. A világ alapjának felvettetésekor is Õ adott tanácsot. Minden általa teremtetett. „Enyém a tanács és a valóság" (Péld 8, 14). Jól átgondolta terveit. Amikor az Atya kiterjesztette a mennyet, a mélységeknek határt szabott és megvetette a föld alapjait, „mellette voltam mint kézmûves" (Péld 8, 30).
Eltétetett nekem az igazság (a megigazult
élet) koronája, amelyet megad nekem azon a napon
az Úr, az igaz bíró.
(2 Tim 4, 8)
Az apostol azzal a biztos reménnyel áll a halál elõtt, hogy megkapja az igazság koronáját. Isten gyermekei bizonyosak abban, hogy koronát kapnak. Az Ige beszél az élet koronájáról és a dicsõség koronájáról is. Többször találkozunk ilyen fogalmi összekapcsolásokkal az Újszövetségben. Az örök élet, a dicsõség és a megigazulás az a korona, amit Isten gyermekei kapnak egykor.
A hitet megtartottam.
(2 Tim 4, 7)
A keresztyén ember harcában és futásában a hit ad erõt. Aki saját erejébõl harcol és fut, az elbukik és kimerül. A hit az Úr Jézushoz ragaszkodik és benne Isten erejét kapja meg. Aki hisz, az legyõzhetetlennek bizonyul és végig kitart. Minden azon fordul meg, hogy kitartunk-e a hitben. Aki feladja a hitet, elveszett. „Mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk."
A gonosz ellenség mindent elkövet, hogy elvegye hitünket, mert akkor nyert ügye van.
Futásomat elvégeztem.
(2 Tim 4, 7)
A hívö keresztyén harcol és - fut. Fut a szeretet pályáján, a hit útján és az igazság korlátjain belül; ez a feladata. Fut az elõtte levõ cél felé, a mennyei kincsért és szinte szárnyra kel, mert az élõ reménység megeleveníti a szívét. Fut az Úrral való találkozás vágyával, mint azok a szüzek, akik kimentek a võlegény elé. Tehát soha nem torpan meg! Mindig elõre! - ez a jelszó. A világ embere céltalanul fut.
A nemes harcot megharcoltam.
(2Tim 4, 7)
Pál nemcsak lelki gyermekét, Timótheust inti: „Harcold meg a hit nemes harcát" (1 Tim 6, 12), hanem pályafutása végén õ maga is örömmel és gyõztesen vallhatja: „A nemes harcot megharcoltam." Ezzel nem magát dicsõíti, hanem Urát, akinek egyedül köszönhetõ ez a gyõzelem. Ahol Jézus ott van egy ember életében, ott gyõzelem van. - A keresztyén embernek nemcsak élete végére, hanem a hit kiteljesedésére is el kell jutnia.
A ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt
az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk megjelenik,
akkor majd ti is megjelentek õvele együtt dicsõségben.
(Kol 3, 3-4)
Ebben az életben itt még rejtve van az, ami a legjobb. Az igazi keresztyéneket sokszor teljesen félreértik, bolondnak vagy képmutatónak tartják. „A világ nem ismer minket" - mondja az apostol. Nem olvasható le a hívõ ember arcáról, hogy Isten gyermeke. Egyszer majd másként lesz ez. Akkor Isten és Jézus neve ragyog majd a homlokukon. A belsõ élet elõtör és nyilvánvaló lesz a rejtett dicsõség a megdicsõült testben.
Íme, látom a megnyílt eget és
az Ember Fiát Isten jobbja felõl állni.
(Cselekedetek 7, 56)
Dicsõ halál! István Szentlélekkel telve és a reá váró kibeszélhetetlen boldogság és dicsõség elõízével lép át a halál küszöbén, mert látta a megnyílt eget és Jézust. Nem ülve látta Õt a maga fenséges nyugalmában, hanem állva. Ilyen tiszteletadással fogadja elsõ vértanúját az Úr. Egyben azt is mutatja ez, hogy Õ kész segítségül és védelmül odaállni gyülekezete mellé. István nem is látta ellenségei dühtõl égõ arcát, mert felfelé tekintett. Így ajándékba kapta, hogy láthatta Isten dicsõségét és a Megváltót, aki készen állt fogadására.
Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! Majd térdre esve hangosan így kiáltott: Uram, ne tulajdonítsd nekik ezt a bûnt!
István, a félelmet nem ismerõ bizonyságtevõ, halálával pecsételte meg szavai igazságát, melyekkel a fõtanács elé állt. Õ volt az elsõ, aki elnyerte a mártírkoszorút. Halála nem gyalázatos vég, hanem diadalmas hazamenetel volt. Mint Mestere igazi tanítványa halt meg. És ahogyan Jézus Atyja kezébe tette lelkét, úgy tette le azt István Jézus kezébe.
Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, ó Uram, hûséges Isten.
Jézus a kereszten hetedik és utolsó szavával Atyja kezébe ajánlja lelkét. De nemcsak halálakor tette ezt. Egész földi életében Atyja megõrzése és befolyása alatt állt a lelke. Szentlélekkel egyesülve lelkünk (szellemünk) kell, hogy uralja a testi életet (akarat-, érzés-, kedélyvilág). „Miért csüggedsz el én lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bizzál Istenben!" - így bátorít az isteni lélek (szellem) és helyes irányba terel.
Mostan bocsátod el Uram a te szolgádat békességben,
mert látták az én szemeim a te üdvösségedet.
(Lukács 2, 29-30)
Simeonnak ezek a szavai Istent dicsõítik. Szíve vágya teljesült. Nincs több kívánsága. Ami addig hiányzott neki, az most az övé lett. Testi-lelki szemei meglátták Isten ajándékát: a Megváltót. Csak egy kisgyermeket tart karjaiban, de lelki szeme a népek Szabadítóját látja benne. Õ az a világosság, akinek révén a pogányok megismerik az igaz Istent. Most már békességben halhat meg az öreg Simeon.
Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba
Isten nyugodalma vagy szombatja nem tétlen, rest nyugvás. Nem minden tevékenység nélkül való, de szabad a kapkodástól, rohanástól, a gondteli sürgés-forgástól és hajszától. A földi ember sok hiábavaló nyugtalanságot szerez magának. Kapzsiság és becsvágy forr állandóan benne és nem hagyja nyugodni. Az ilyen ember nem mehet be Isten nyugodalmába; oda csupán a belsõleg megcsendesült lelkek illenek.
Még a vén korban is gyümölcsöznek,
termõk és zöldellõk lesznek.
(Zsoltár 92, 15)
Micsoda remek ígéretek vonatkoznak mindazokra, akik Isten házába vannak plántálva és benne is maradnak. Zöldellõk és termõk maradnak még öregkorban is. - A korral együtt fogy az erõ és lassanként megrokkan az ember. De a hit, a szeretet és a reménység ereje nem fogy el Isten gyermekébõl az évek folyamán. Ha egészséges a fejlõdése, még inkább növekszik. Akik az Úrra várnak, mindig új erõt kapnak.
Annak pedig, aki véghetetlen bõséggel
mindent megcselekedhetik, feljebb, mint ahogy mi kérjük
vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erõ
szerint, annak legyen dicsõség az egyházban,
a Krisztus Jézusban nemzetségrõl nemzetségre,
örökkön órökkél!
(Ef 3, 20-21)
Pál itt tapasztalatból beszél. Amikor Filippiben a börtönben ült, Szilással együtt imádkozott. Talán még a börtönõrre is gondoltak, Jézus szavaira emlékezve: „Imádkozzatok azokért, akik bántanak és üldöznek titeket." De hogy Isten még az éjjel csodálatosan ki fogja hozni õket a börtönbõl és hogy éppen azzal a kemény, irgalmatlan emberrel együtt fognak térdet hajtani Jézus Krisztus elõtt, eszükbe sem jutott.
Atyám, ha akarod, távoztasd el tõlem
ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen
meg, hanem a tied. És angyal jelent meg neki a mennybõl,
hogy erõsítse Õt.
(Lukács 22, 42-43)
Az Atya nem teljesíthette Fiának ezt a kérését. Nem volt más útja szabadításunknak, csak ez az egyetlenegy, amitõl a Megváltó visszaborzadt. És mégis meghallgatást nyert Jézus esengõ imádsága! Angyal erõsítette meg Õt. Ez volt a felelet a kérésére. A tanítványoknak virrasztani kellett volna, de aludtak; a legnehezebb harcot egyedül kellett a Megváltónak megharcolnia.
Ha pedig valakinek fogyatékos a bölcsessége,
kérje Istentõl, aki mindenkinek készségesen
és szemrehányás nélkül adja.
(Jakab 1, 5)
Mi a bölcsesség? Isten lényébe és útjaiba való betekintés. „Isten adja meg nektek -írja az apostol - a bölcsesség és kijelentés Lelkét, az Õ megismerésében" (Ef 1, 17). Ezt a bölcsességet tehát nem ember, hanem Isten ajándékozza a Szentlélek megvilágosítása által. Bölcs továbbá az, aki nemcsak megismeri, hanem féli is az Istent.
Isten véghetetlen bõséggel mindent
megcselekedhetik ... a mi bennünk munkálkodó
erõnk szerint.
(Ef 3, 20)
Az imádkozó ember csak akkor fordul bizalommal Istenhez, ha Isten csodálatos erejének megtapasztalásában él. Pál apostol megtapasztalta ezt az erõt. Általa lett az üldözõbõl Jézus nevének hitvallója. Amit senki nem tartott lehetségesnek, amit maga Pál is kizártnak tartott, azt Isten megtette. Ez az erõ szakadatlanul munkálkodott benne, ezért kiált fel így: „Mindenre van erõm a Krisztusban, aki engem megerõsít!" Máskor pedig: „Felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett." Ezért bízott abban, hogy Isten mindent megtehet (2 Kor 9, 8); az apostol sziklaszilárdan hitte ezt.
Kérjetek és adatik nektek, keressetek és
találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek.
(Lukács 11, 9)
Ebben a három mondatban fokozódás van. Ha valami értékeset, nélkülözhetetlent elveszítünk, azt nagy figyelemmel és sietséggel keressük. Csak akkor oldódik fel bennünk a feszültség, ha a nélkülözött tárgyat megtaláltuk. A zörgetéskor zárt ajtó elõtt állunk. Nemcsak szeretnénk bemenni, hanem be kell mennünk rajta. Kopogunk és a válaszra figyelünk, hallgatózunk, hogy hallunk-e valami mozgást.
Mondott nekik példázatot arról, hogy
mindenkor imádkozniok kell és nem szabad megrestülniök.
(Lukács 18, 1)
Az ember belefáradhat az imádkozásba, ha úgy látszik, mintha a meghallgatás elmaradna. Aki belefárad az imádkozásba, az a harcba, tûrésbe, hordozásba és a szeretet gyakorlásába is belefárad. Az imádság erõt ad, lendületbe hoz, különben menthetetlenül összeroskadunk. Jézus az imádkozásra bátorít. A hamis bíró sokáig nem akarta meghallgatni az õt kérésével ostromló szegény özvegyet.
Szenved-e valaki köztetek? Imádkozzék.
Öröme van-e valakinek? Dicséretet énekeljen!
(Jakab 5, 13)
Az apostol azt akarja, hogy a keresztyén embernek minden lelkiállapota imádságban nyilvánuljon meg. Ha az ember imádkozásba menekül, nem kerül rossz hangulatba. Milyen könnyen panaszkodik, jajgat az ember a nehéz napokban! Sok arcra rá is vésõdött, hogy mennyi keserûség és rosszkedv járta át már a szívét. Formáld imádsággá gondjaidat és panaszaidat, akkor eltûnik a szorongás, szíved felszabadul, s egyszerre hála és dicséret hangzik fel.
Szüntelen imádkozzatok!
(1 Thess 5, 17)
Istennel egy állandó kapcsolatra van lehetõségünk az imádkozás révén; amikor nemcsak szavakkal imádkozunk, de bensõnk állandóan õfelé irányul. „Régebben - írja Tersteegen - az imádkozáshoz mindig helyet, idõt és magányt kértem. Most bárhol vagyok, szüntelen imádkozom, hiszen mindenhol vele vagyok."
A keresztyén ember mindent, ami éri, imádsággá formál. Minden nehéz feladat, helyzet, tanácstalanság, baj, szenvedés, terhek az Úr elé kényszerítik õt.
Amit csak kérni fogtok az Atyától az
én nevemben, megadja nektek.
(János 16, 23)
Általános keresztyén gyakorlat az imádkozás, mégis ritka az igazi imádság. Az a döntõ, hogy milyen a viszonyunk Istenhez. A gyermek és a barát másképpen kér, mint a napszámos és a szolga; a bûnbánó vámszedõ megint másképpen, mint az önigazult farizeus. Az igazi imádság Jézus nevében történik. Aki az Õ nevében kér, az már befogadta Õt és egyedül benne bízik. Ennek ellentéte a magunk nevében mondott imádság, amikor valaki önigazsága tudatában, kérkedve járul Isten elé.lmádságával hidat akar verni az égbe, de közben annál biztosabban halad a pusztulás felé.
Ne legyetek bõbeszédûek, mint a pogányok.
Ezek azt gondolják, hogy az õ bõbeszédûségükért
hallgattatnak meg.
(Máté 6, 7)
Az imádkozásban való bõbeszédûség vagy szószaporítás mélyen megrögzött pogány szokás. Nemcsak az ima lélektelen mondogatására utal ez, hanem arra, hogy mindig ugyanazokat a szavakat ismétlik. Azt gondolják, hogy három Miatyánkkal többet érnek el Istennél, mint eggyel. Ez pogány babonaság. Baál papjai is azt kiáltozták órákon át: „Baál, hallgass meg minket!" Illés imádsága viszont rövid, tömör, de nagy hatású volt.
Me sumo a la propuesta afan si mi atrope no es enorme, parece que la mayoreda de gente quiere tocar fondo primero, llegar a que seamos un desierto, cuando ya no haya soluciones, para recie9n apreciar lo que tenedamos, pero no es el caso de todos, la propuesta es sin precedentes, un desafedo al capitalismo voraz, un reto a la conciencia mundial, veamos ahora cuanto hemos aprendido de las malas experiencias , de los paedses antes verdes, ahora en hambruna absoluta, veamos si realmente los seres humanos somos tan inteligentes
Az igazi imádók lélekben és
igazságban imádják az Atyát, mert
az Atya is olyanokat keres, akik Õt így imádják.
(János 4, 23)
A lélekben való imádásnak bensõséges jellege van. Elõfeltétele az ember megújulása és az Istennek való odaszentelõdése. Nincs külön helyhez kötve az imádkozás. Ahol szent kezeket emelnek fel (1 Tim 2, 8), ott minden hely megszentelt és alkalmas az imádásra; de bármilyen fenségesen felékesített templom is csak üres, puszta hely Isten szemében, ha ott nem tisztán és igazán hirdetik Isten Igéjét.
Próbálja meg tehát az ember magát
és úgy egyék abból a kenyérbõl
és úgy igyék abból a pohárból!
(1 Kor 11, 28)
Az önvizsgálathoz csendességre és idõre van szükség. Ehhez a hétköznapok forgatagában nem jutunk hozzá. Idõt kell szentelnünk arra, hogy magunkba nézzünk. Mindennap legalább fél órát kellene szakítanunk ehhez. - Azután önmagunkkal szemben is elfogulatlannak és õszintének, igazságosnak kell lennünk. Természetünk szerint mindannyian elnézõk vagyunk önmagunkkal szemben és kétféle mértékkel mérünk.
A hálaadás pohara, amelyet megáldunk,
nem a Krisztus vérével való közösségünk-e?
A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével
való közösség-e?
(1 Kor 10, 16)
Az úri szent vacsora erõsítésül szolgál. Valósággal részt nyerünk általa Jézus megdicsõült életébõl. Az apostol Izrael pusztai vándorlásával hasonlítja ezt össze. Már akkor „lelki eledel" és „lelki ital" volt ez. A manna és a kõsziklából fakadt víz nem természetes úton keletkezett, hanem csodálatos módon, Isten Lelke által.
Ettõl fogva sokan visszavonultak a tanítványai
közül és nem jártak többé
vele.
(János 6, 66)
Sokan hittek Jézusban, de hitüket nem az Õ beszédére alapozták, amely pedig lélek és élet. Ezért csak felszínes, látszathitük volt. Jézus felismerte ezeket az áltanítványokat és átlátott rajtuk. Nem is akarta maga mellett tartani ezeket, hanem választás elé állította õket. Mi indította követõit, hogy hátat fordítsanak a Megváltónak? Megütköztek a beszédén.
Belopódzkodtak hamis atyafiak, akik azért
lopakodtak közénk, hogy kikémleljék
a Krisztus Jézusban vett szabadságunkat.
(Gal 2, 4)
Már az elsõ idõkben is akadtak hamis atyafiak, akik testvérnek adták ki magukat, de nem voltak azok. Pál jobban szenvedett tõlük, mint Krisztus kimondott ellenségeitõl. Voltak például zsidók, nem is kevesen, akik beléptek Jézus gyülekezetébe, de zsidóságukat nem vetkõzték le. A törvény alatt maradtak és gyanakodva figyelték azokat, akiknek életében érvényre jutott Jézus teljes szabadsága.
Óvakodjatok a farizeusok kovászától,
vagyis az õ képmutatásuktól.
(Lukács 12, 1)
Az Úr egyik legkomolyabb intése volt ez, amit tanítványai szívére helyezett. Semmit sem vetett meg jobban, mint a képmutatást! Alapvetõ bûn ez az Õ szemében, aki maga az igazság. Jézusban nyoma sem volt a hamis látszatnak, Õ minden tekintetben teljesen tiszta és õszinte volt. „Hazugság nem találtatott a szájában." Szeme rögtön meglátta a rejtett hazugságot, amely különösen a kegyesség köntösében jelentkezett.
Jól futottatok. Kicsoda gátolt meg (tartott
fel) titeket?
(Gal 5, 7)
Sokan futnak ugyan, de csak egy lehet a gyõztes a versenyfutásban. Miért? Mert sokan rosszul futnak, ellankadnak, elbuknak. Vannak feltartóztató erõk. Sokakat visszavon a világ; kacsingatnak feléje, megállnak és visszanéznek. „Emlékezzetek Lót feleségére!" Õ is kiindult az ítéletre megérett Sodomából és egy ideig együtt futott a többiekkel. De azután visszagondolt a házára és holmijára, amiktõl nem szabadult fel a szíve.
Miután a próbát kiállotta, elveszi
az életnek koronáját.
(Jakab 1, 12)
A megpróbálás idõbe telik. Rendszerint nem máról holnapra megy végbe. Kivétel volt a lator: nála csak néhány óráig tartott. Türelmesen kitartott kínjai között és az ellenség gúnyolódása ellenére is hitt. Még Jézus felkiáltása: „Én Istenem, miért hagytál el engem?" - sem tévesztette meg. Jézus ígéretéhez tartotta magát: „Ma velem leszel a paradicsomban." Így nála néhány órán belül ment végbe mindaz, ami másoknál éveket vesz igénybe.
Boldog ember az, aki a kísértésben
megáll.
(Jakab 1, 12)
Az apostol boldognak mondja azt, akit a lelki tusakodás nem tesz erõtelenné és nem buktat el. Ne sajnálkozz azon a testvéren, akire nehézségek zúdulnak. Ellenkezõleg, tartsd boldognak, ha kitart. Ha valaki megáll a kísértésben, elõrehalad a dicsõség felé. Aki helyes kapcsolatban van az Úrral, az a legsúlyosabb helyzetben sem kételkedik benne, nem inog meg szeretetében. A veszély abban rejlik, ha az ember, bár a kegyelem a mélységek fölött hordozza, a maga hitét erõsnek tartja, a gonosz hatalmát pedig lebecsüli.
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem, de nehéz
dolog ez szemeimben. Mígnem bementem az Isten szent helyébe
és megértettem azoknak sorsát.
(Zsoltár 73, 16-17)
Vigasztaló, hogy a Biblia hívõ embereit nemcsak hitük erejében, hanem nehéz óráikban is láthatjuk. Aszáfnak a súlyos külsõ élmények kísértéssé váltak. Szenvedés szenvedésre, fenyítés fenyítésre következett. Minden reggel újra kezdõdött számára a nyomorúság. Embereket látott maga körül, akik nem törõdtek Istennel, mégis jól ment soruk.
Csak emberi kísértés esett rajtatok;
de hû az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni,
mint elszenvedhetitek, sõt a kísértéssel
együtt a menekvést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.
(1 Kor 10, 13)
Emberi kísértés az, ami nem haladja túl az ember erejét. Senki nem mondhatja: „El kellett buknom, a kísértés túl nagy volt; nem tehettem mást, engedtem neki; meghaladta ellenálló képességemet." Isten megadja a kimenetelt a kísértésbõl úgy, hogy kibírjuk. Nehéz próbákat küld, ezekre néha elvetemült embereket is felhasznál, sõt magát a gonoszt is, de a mértéket és a határt Õ szabja meg.
Az Úr, a ti Istenetek kísért meg titeket,
hogy megtudja, szeretitek-e Õt teljes szívetekbõl
és teljes lelketekbõl.
(5 Mózes 13, 3)
Ezért állít bele minket Isten a gonosz világba, amely nem akar róla tudni és a mulandóban, a hiábavalóban keresi örömét, javait és tisztességét. Ha Isten gyermekei mindig csak egymással érintkeznek, csak egymást hordozzák és segítik, könnyen túlértékelik magukat és a valódi szeretetet összetévesztik a szeretet érzésével.
... Mindazok tehát, akik tökéletesek
vagyunk, így gondolkozzunk.
(Fil 3, 15)
A folyón átkelõ hajósnak az erõs sodrás miatt a kikötõhelynél sokkal feljebb kell irányítania hajóját. Nekünk is így kell kitûznünk a célt. A világ és a Sátán ellenállása, meg a saját gyengeségünk egyébként is mindig visszasodornak.
Értelmezzük helyesen a keresztyén tökéletességet. Ez nem bûntelenség, mint némelyek gondolják. A Bibliában a tökéletesség azt jelenti, hogy valami teljes, egész, szemben a féllel, a rész szerint valóval.
Nem mintha ezt már elnyertem volna, vagy hogy már
tökéletes volnék, hanem igyekezem, hogy el
is érjem ...
(Fil 3, 12)
Pontosan lefordítva: „Nem mintha már befejezett volnék." Az apostol a tökéletesek közé számítja magát (Fil 3, 15), de még nem nyert a munka befejezést benne, még nem ért célba. Még fut és harcban van. Próbák várnak még rá, mindenekelõtt a legnagyobb próba: élete vége, ami számára a mártírhalált jelentette. Még van tanulnivaló az õ számára is (2 Kor 1, 9).
Krisztus evangéliumához méltóan
viselkedjetek!
(Fil 1, 27)
A hívõ ember életmódja a világ szeme elé állítja és szemlélteti az evangéliumot. Az evangélium: örömüzenet. Hogyan egyezik ezzel össze, ha a hívõk sötétek, barátságtalanok, rosszkedvûek? Ha az élet apró dolgai is rosszkedvre hangolják õket és annyi bosszúság és méltatlankodás van az életükben? Az evangélium szerint való ez? Hiszen ennek az örömét még a viszontagságok sem homályosíthatják el!
Legyetek azért okosak, mint a kígyók
és szelídek, mint a galambok!
(Máté 10, 16)
Amint az ember megtér, összeütközésbe kerül a körülötte levõ világgal. Már másként él és cselekszik, és ezt nagyon rossz néven veszik tõle. A világ nem akar hozzánk igazodni és nekünk sem szabad többé hozzá igazodnunk. Megtért üzletemberek és munkások nem járhatnak többé azokon a tisztességtelen utakon, amelyek az üzleti életben vagy az üzemben napirenden vannak.
A felülrõl való bölcsesség
elõször is tiszta, azután békeszeretõ,
méltányos, engedelmes, irgalommal és jó
gyümölcsökkel teljes, nem kételkedõ
és nem képmutató.
(Jakab 3. 17)
Isten bölcsessége kiformálódik gyermekeinek lényében és életmódjában. Jakab különbséget tesz a felülrõl való és a földi, sõt ördögi bölcsesség között. Ez utóbbit a teljes önzés jellemzi. A felülrõl való bölcsesség tiszta, óvakodik minden bûntõl, sõt utál minden tisztátalanságot. Arra indít, hogy egyedül Isten tetszését keressük.
Jézus fohászkodott (felsóhajtott).
(Márk 7, 34)
Jézus másként fohászkodott, mint a szentségtelen emberek. Amikor eléje vitték a süketnémát és a szerencsétlen ott állt elõtte, feltárult szeme elõtt ennek az emberi léleknek teljes nyomorúsága. Beteggyógyításai nem varázsszerûen és nem könnyen mentek végbe. Magára vette betegségeinket (Máté 8, 4). - Természetszerûleg sokkal közelebb áll hozzánk a saját nyomorúságunk miatt való fohász. Néha rajtakapjuk magunkat bizonyos jó érzésen, ha mások szerencsétlenségérõl olvasunk és arra gondolunk: „Milyen jó, hogy ez nem velem történt!"
A mások nyomorúsága miatt való fohászkodás mindig önzetlen szeretetbõl származik.
Boldog és szent az, akinek része van az elsõ
feltámadásban; ezeken nincs hatalma a második
halálnak, hanem az Istennek és Krisztusnak papjai
lesznek és uralkodnak vele ezer esztendeig.
(Jel 20, 6)
A papi foglalatosság áldozat és a másokért való irgalmas szolgálatba állás. Isten gyermekei akkor papok, amikor készek mások terhét hordozni. A fõpap szíve fölött hordozta táblára vésve a tizenkét törzs nevét. A papi szívek másokkal törõdnek, mindenekelõtt Isten népe tagjaival, de ezen felül minden emberrel.
Ti magatok is mint élõ kövek, épüljetek
lelki házzá, legyetek szent papsággá,
áldozzatok lelki áldozatokkal.
(1 Péter 2, 5)
Isten népe egészében véve királyi papság. Az újszövetségben nincs már külön papi rend. Isten minden gyermekének papi jellege van és papi szolgálatra van elhívva. Egyben valami királyi és nemes vonás van bennük, mert a legnagyobb király szolgálatában állnak. Akkor is, ha munkaköpenyben gép mellett, vagy dagadt kezekkel a mosókonyhában és bárhol dolgoznak - mégis királyi lelkületük van. Papi áldozatuk már nem véres élõ áldozat, hanem lelki jellegû, a Szentlélektõl munkált.
Jézus így szólt Péterhez: Nem
gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberekére!
(Máté 16, 23)
Hányszor kellene Jézusnak hozzánk is így szólnia! Még Jézus tanítványai is, akik közel állnak hozzá, néha nagyon emberi módon gondolkodnak. Amikor Jézus az elõtte álló szenvedésekrõl beszélt, Péter felkiáltott: „Mentsen Isten Uram! Nem eshetik ez meg veled!" Emberileg jót akart, de helytelenül gondolkodott. Késõbb tökéletesen belátta, milyen balga és rövidlátó volt, hiszen Jézus szenvedése örök élet forrása lett az õ számára is.
Bennünk pedig Krisztus értelme van.
(1 Kor 2, 16)
A hívõ emberben a Szentlélek által Krisztus gondolkodása, értelme van. Ez azt jelenti, hogy úgy gondolkodunk, mint Õ. Tagjaiban az Úr maga gondolkodik, bennük érez és bennük öltenek testet a vágyai. „De ki értette meg az Úr értelmét?" Természete által senki. A Szentlélek vezet be minket az Úr gondolataiba, mert azok egészen mások, ellenkeznek a szív természetes gondolkodásával (Ézs 55, 8).
Krisztus gondolkodását különösen a boldogmondásokból ismerjük meg.
Mikor gyalázták, a gyalázást
nem viszonozta, mikor szenvedett, nem fenyegetõzött,
hanem rábízta ügyét arra, aki igazságosan
ítél.
(1 Péter 2, 23)
Jézus töretlenül, gyõztesként járta útját. „Hûség mindhalálig" - ez volt a jelszava. A sok gyalázás és szidalmazás alatt meggörnyedt, de hajlíthatatlan maradt. A Megváltó hallgatva tûrt mindent. Nem szidalmazott, nem fenyegetõzött, még csak nem is panaszkodott. Hallgatása mögött nem volt dac és harag.
A szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél,
mindent eltûr.
(1 Kor 13, 7)
Minden emberben van valami, amit el kell hordozni, s nemcsak megtérése elõtt, hanem utána is. Ha másokra panaszkodsz, hogy elviselhetetlenek, gondold meg, hogy téged is el kell hordozni a többieknek. Csak újjászületés által, ha az igazi szeretet tölti be az ember szívét, lesz minden más. Akkor sokkal nehezebb a saját hibáinkat elhordozni, mint a másokét. A szeretet minden szeretetlenséget, keménységet, hiányosságot elhordoz. Nem találja túl nehéznek a terhet, mert mindig Isten szeretetének a forrásából merít. Ezzel nem mondjuk azt, hogy a szeretet mindent elhallgat, mert sokszor int és helyreigazít, de nem bosszankodik és nem veti el a másikat, mint valami elhordozhatatlan terhet.
A szeretet nem cselekszik éktelenül, nem keresi
a maga hasznát, nem gerjed haragra (nem keseredik meg).
(1 Kor 13, 5)
A szeretet tapintatosan viselkedik. Talán nem mindig jártas valaki a külsõ udvariassági szabályokban, mégis illendõképpen viselkedik, mintegy belsõ indíttatásból. A szeretetnélküli udvariasság hûvös vagy éppen fagyos, úgyhogy néha szívesebben vennénk a durva és neveletlen viselkedést.
Nem keresi a maga hasznát, önzetlen, nem a nyereségre néz.
A szeretet hosszútûrõ, jóságos;
a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik
fel.
(1 Kor 13, 4)
Amikor az apostol a legszebb témáról, a szeretetrõl lángoló, lendületes szavakkal ír, tulajdonképpen Jézus képét állítja a szemünk elé. hozzá kell hasonlóvá lennünk. De egyelõre fájón érezzük a nagy és mély különbséget.
A szeretet türelmes; nem fárad bele oly gyorsan a másik elhordozásába, mégha ismételten elõ is törnek annak régi hibái.
Aki felmagasztalja magát, megaláztatik.
(Lukács 18, 14)
A nagyravágyás mélyen a természetünkben gyökerezik. Az alapvetõ bukást tulajdonképpen ez okozta. „Olyanok lesztek, mint az Isten." A kígyó ezzel a csábító kilátással ébresztette fel a gõgöt a paradicsomban. Ezért bukott el az elsõ ember és veszítette el igazi nagyságát. Alapjában véve az ember lealacsonyítja magát a gõgössége, elbizakodottsága által. Csak az alázatosság ad igazi nagyságot.
Megüresítette magát, szolgai formát
vett fel és emberekhez lett hasonlóvá.
(Fil 2. 7)
„Istennel egyenlõ" (Fil 2, 6). Ez azt jelenti, hogy lényében azonos vele s a helyzete is ugyanaz; már öröktõl fogva Isten formájában volt; isteni dicsõség volt a része. De még nem volt a teremtett világ birtokában. Jézus az Istennel való egyenlõség hatalmi helyzetét nem ragadta magához mint zsákmányt, hanem az ellenkezõjét tette: szolgai formát vett fel, emberré lett, mint mi - éppolyan függõvé és megkötötté.
Krisztus Jézus, aki mikor Isten formájában
volt, nem tartotta Istennel való egyenlõségét
ragadománynak.
(Fil 2, 6)
Természetünk szerint zsákmánylesõ lelkület él bennünk. A bûneset révén jutott el hozzánk. Elõtte már egy angyalfejedelem rablóvá lett; a teremtett világra vágyott, ami eredeti, Istentõl alkotott pompájában állott szemei elõtt. Zsákmányként akarta azt magához ragadni, úrrá lenni felette. Ez okozta bukását. Önmagát akarta felemelni, ezért zuhant alá.
Diotrefes, aki elsõséget kíván
köztük, nem hallgat ránk. Gonosz szavakat fecseg
ellenünk ...
(3 János 9-10)
A kis-ázsiai gyülekezetben két vén (presbiter) volt. Az egyik Gájus, az önzetlen szeretet embere, akit János apostol dicsér, Diotrefes a másik, aki becsvágyában az elsõ akart lenni és akit határtalan önszeretet uralt. Sajnos, ma is sok követõje van a keresztyének körében Diotrefesnek. Nem tûrnek meg senkit maguk mellett, nem engednek senkit maguk elé.
Minél inkább megalázom magamat és
minél alábbvaló leszek a magam szemei elõtt,
annál dicséretre méltóbb leszek a
szolgálók elõtt, akikrõl te szólasz.
(2 Sámuel 6, 22)
Egyre kisebb - egyre nagyobb. Két ellentétes vonal ez, amelyen az emberek mozognak. A világ embere megbecsülést, gazdagságot és jólétet kíván; ideigvaló cél ez és az ember önmagát tartja szem elõtt. Saját elõnye, saját nagysága, érvényesülése körül forog minden. Isten emberének igazi növekedése a kisebbé tételben van.
Versengés is támadt köztük, hogy
ki tekinthetõ közülük a legnagyobbnak.
(Lukács 22, 24)
Ezúttal a tanítványok más kérdést vitatnak meg. Elõzõleg arról volt szó, hogy ki a legnagyobb köztük (Luk 9, 46), most pedig, hogy ki tekinthetõ a legnagyobbnak, ti. az Úr Jézus kit tekint annak. Az Õ szemében ki ér a legtöbbet? Kié az elsõ hely? Eddig úgy látszott, Péteré, hiszen neki mondta az Úr: „Te Péter vagy és én ezen a kõsziklán építem fel az én egyházamat." Ezen az estén pedig Jánosé volt a kiváltságos hely (Ján 13, 23).
Az ember semmit sem szerezhet meg, csak ha a mennybõl
adatott neki.
(János 3, 27)
Az irigység ártalmas, mérges gomba. Szétrombolja a közösséget. Olyan mint a lisztharmat, mindent tönkretesz, ami jót csak kapott a lélek. Akiben irigység uralkodik, az tönkremegy. Isten semmit sem adhat az irigy embernek, sõt azt is elveszi tõle, amije van. Az irigy ember másoknak is és önmagának is gyilkosa. Megfosztja magát az igazságtól, nem tud már igazságosan, részrehajlás nélkül ítélni.
Ha ajándékodat az oltárra viszed és
ott megemlékezel arról, hogy testvérednek
valami panasza van ellened, ... békülj meg elõbb
testvéreddel.
(Máté 5, 23-24)
„Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!" Isten ezzel a szavával minden istentiszteleti ténykedésünket érvénytelennek jelenti ki, ha a felebarátunk iránti szeretet, irgalmasság és békülékenység hiányzik belõlünk. Sõt, akkor minden kegyességünk egyenesen utálatos az Õ szemében (Ézs 1, 12-17).
Menjetek ki közülük és szakadjatok
el tõlük, azt mondja az Úr.
(2 Kor 6, 17)
Sokszor nehéz teljesen szakítanunk hitetlen és istenellenes környezetünkkel. Belehasít lelkünkbe, ha még legközelebbi hozzátartozóink útját sem tudjuk mindig vállalni. Azok is haragusznak, felháborodnak és bántó szavakkal fájdalmat okoznak nekünk. Valahogy elszenvedné a világ Isten gyermekeit, hacsak legalább bizonyos mértékig igazodnának hozzá és járnának vele; azt azonban nem tudják elviselni, hogy azok kimennek közülük és elkülönülnek. - „Attól még igazán komolyan vehetik hitüket, ha nem is élezik ki az ellentéteket, a különbségeket viselkedésükkel, amivel elrontják mások jókedvét és örömét." Aki így beszél, az elfelejti, hogy a világiasan gondolkodó ember is eléggé egyértelmû a magatartásával, azaz nem csupán a szívével szereti a világot, hanem cselekedeteivel is benne él.
Vizsgáljátok meg, hogy mi az, ami kedves az
Úrnak!
(Ef 5, 10)
Az Úr akaratát nem mindig könnyû felismerni. „Ne legyetek esztelenek, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata" (Ef 5, 17). Bizony, Istentõl megvilágosodott értelem kell ehhez! Amíg értelmetlenségünkben élünk, hiányzik a képességünk ennek megvizsgálására. „Formálódjatok át a ti elmétek megújulásával, hogy megítélhessétek mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata" (Róma 12, 2) - különben könnyen Isten szavának tartjuk a saját szívünk hangját.
Sírva jönnek és imádkozva hozom
õket; így vezetem õket a vizek folyásai
mellett egyenes úton.
(Jeremiás 31, 9)
Az Úr a nyomorultakat jól vezeti és megtanítja õket az Õ útjára. Kik a nyomorultak? A megalázott, megtört lelkek. Az elbizakodott embereket nem lehet vezetni. Csak a belsõleg megalázott, összetört embereket vezetheti az Úr; azokat, akik így kiáltanak fel: „Megvertél engem és megverettettem, mint a tanulatlan tulok" (18. vers). Felismerik önfejûségüket, hogy olyanok, mint a féktelen fiatal állat.
Mindenre van erõm a Krisztusban, aki engem megerõsít.
(Fil 4, 13)
Tanítómesterünk lényegesen különbözik minden más tanítótól és vezetõtõl. Nemcsak jó utasításokat ad, hanem saját személyében példaadó módon jár elõttünk. Pál apostol is jó, szemléltetõ oktatást adott a filippibelieknek, s ezért írhatta nekik: „Amit hallottatok is, láttatok is tõlem, azt cselekedjétek!" Az Úr Jézus azonban olyat tesz, amire semmiféle emberi tanító nem képes: erõt ad, hogy megtegyük, amit kíván s éljünk, ahogyan Õ elõttünk élt.
Vegyétek fel magatokra az én igámat!
(Máté 11, 29)
Mi Jézus igája? Az az eszköz, amit arra használ, hogy tanítványait az akaratosságtól és könnyelmûségtõl megõrizze és a szolgálatra alkalmassá tegye. Az iga megkönnyíti a munkát, összekapcsolja az egy igában dolgozókat. A mi iga-társunk maga az Úr. Az iga Krisztussal való szoros kapcsolatunknak a képe. Arra kényszerít, hogy lépést tartsunk vele. Meghiúsítja saját akaratunkat és saját terveinket.
Tanuljátok meg tõlem.
(Máté 11, 29)
Sok olyan tanítómester ajánlkozik, aki ért hozzá, hogy tanítását csábítóvá és kellemessé tegye. Milliókat csapnak be és vezetnek félre. Krisztus az egyetlen igazi tanító. Istentõl jött. Isten útját igazán tanította és élte. Mivel fentrõl jött, mindenek felett áll. Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott. Az isteni rendet hozta be ebbe a világba, hogy egészen áthassa azt vele. Minden nép az Õ tanítványa kell legyen.
Aki megtalálja az õ életét,
elveszti azt, és aki elveszti az õ életét
énérettem, megtalálja azt.
(Máté 10, 39)
Isten országának egyik alaptörvénye ez. Alkalmazására leginkább az üldözések idején kerül sor. Aki meg akarja tartani életét és ezért hitét megtagadja, az elveszíti, de aki az evangéliumért odaadja, az a legteljesebb értelemben mint örök életet megtalálja azt. De van ennek az Igének egy általános alkalmazása is. Mit tartunk életnek?
Döntsétek el ti magatok, vajon helyes-e az Isten
elõtt, ha inkább rátok hallgatunk, mint Istenre!
(Cselekedetek 4, 19)
„Szükség törvényt bont" - mondja a világi közmondás. De Isten törvénye területén ez nem érvényes. A fõtanács meg akarta tiltani az apostoloknak, hogy bizonyságot tegyenek Jézus nevérõl, õk pedig Isten akaratát tartották feltétlenül érvényesnek magukra nézve. Így legyen nálunk is. Sok embert éppen a legközelebbi hozzátartozói akadályoznak a hitrejutásban, pedig Isten parancsolja mindenkinek mindenütt, hogy megtérjen.
Megáldalak téged ... és áldás
leszel.
(1 Mózes 12, 2)
Isten megáldotta Ábrahámot. Földi javakban meggazdagította, Izrael törzsatyjává tette és neki ígérte Kánaán földjét. De a legdrágább áldás Isten barátsága volt. Ábrahám bizalmas viszonyban lehetett Istennel, beszélt vele, mint barátjával. Így áld meg Isten. Természetes állapotunkban Isten átka van rajtunk, hiszen átkozott mind, aki nem tartja meg a törvény beszédeit és nem cselekszik aszerint.
Az én Atyám a szõlõmûves.
Minden vesszõt, amely bennem gyümölcsöt
nem terem, lemetsz, mindazt pedig, amely gyümölcsöt
terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt
teremjen.
(János 15, 1-2)
Isten ellenõrzése alatt állunk. Éles a szeme, minden gyümölcstelen vesszõt észrevesz és lemetsz. Nem magától hullik le, Isten vágja le. Gondoljunk a Megváltónak arra a szavára: „Akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van." A vesszõ megszárad, a többi száraz ággal együtt összegyûjtik és tûzbe dobják.
Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk.
Aki énbennem marad, én pedig õbenne, az terem
sok gyümölcsöt.
(Ján 15, 5)
Az Úr Jézus nem vallásalapító. Mûködése nem csupán a múltra korlátozódik, nemcsak az írott és szájhagyományon keresztül munkálkodik. Jézus nem csupán gondolatainkat termékenyíti meg, mint a nagy emberek szokták. Õ az „életünk élete, lelkünk lelke, ereje". Személyes kapcsolatba léphetünk vele. „Krisztusban" - mondja sokszor az Ige.
Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
(Róma 8, 14)
Isten gyermekeinek nemcsak dicsõséges elõjogaik vannak, hanem nagy elkötelezettségeik is. Mint gyermekeknek engedelmeskedniök kell és engedni, hogy Isten Lelke vezesse õket.
Csak azok Isten gyermekei, akik követik a Lélek ösztönzéseit, akik tehát nem elégszenek meg kegyes szólamokkal, hanem véghez is viszik a mennyei Atya akaratát. Olvassuk csak el az elõtte levõ igerészt! Feltétlenül szükségesnek mondja itt az apostol, hogy a test cselekedeteit a Lélekkel megöldököljük.
Aki a testének vet, a testbõl arat veszedelmet;
aki pedig a Léleknek vet, a Lélekbõl arat
örök életet,
(Gal 6, 3)
Két ellentétes életfelfogás és életmód lehetséges. Az egyik saját érdekeink ápolása, a másik Isten ügyének elõbbre vitele. Az elsõ az élet sima élvezete, a második pedig az önmegtagadás. A testnek vetni nem más, mint önzõ céljainknak mindent alárendelni. Az Ige összefüggése szerint itt éppen a pénz felhasználásáról van szó. Aki ebben az értelemben vet a testnek, az vagy magának halmozza fel a pénzét, vagy mindent arra fordít, hogy önmaga jól éljen. - A Léleknek vetni azt jelenti: arra ügyelek, hogy Isten Lelke nyerjen tért, hatoljon be mind saját életembe, mind mások szívébe.
Confirmarea imi vine din Cuvantul Domnului, din sentimentul de pace pe care El il pune in sfleutul meu.De curand a trebuit sa fac un pas mare in cunoasterea Domnului si sa-L marturisesc in fata altor oameni. Un timp o mare neliniste si urgenta ma cuprinsese. Simteam o nevoie acuta sa fac ceva pentru Domnul. Stiam ca urmeaza un pas mare in relatia mea cu Tatal.Dupa ce L-am marturisit oamenilor cu ardoare am simtit cu adevarat o schimbare in mine. Am simtit cum bunatatea si dragostea Domnului ma inunda, mai sa dea pe dinafara.Sentimentul pe care Domnul il pune in inima ta atunci cand faci slujba pe care trebuie sa o faci e atat de complesitor ca nu ai cum sa nu-ti dai seama de el.Prin Cuvantul Lui ti se da iar si iar acea confirmarea, acea siguranta ca faci ceea ce Domnul vrea ca tu sa faci.Esti impacat cu El atunci cand Il lasi sa preia controlul asprua intregii tale vieti.
Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek
ezeket.
(János 13, 17)
A tudást nagy lépés választja el a tettõl. Tudásban lehet jó elõmenetelünk, elménkkel gyorsan megragadjuk a dolgokat, különösen ha jó a felfogóképességünk. De a cselekedet gyakran csak mögötte sántikál, mint a koldus, vagy teljesen el is marad. A keresztyénség azonban nem tanítások és igazságok halmaza, amit az ember az iskolában magába szed. Az igazi keresztyénség lélek, élet és erõ.
Ne tévelyegjetek! Istent nem lehet megcsúfolni;
mert amit az ember vet, azt aratja is.
(Gal 6, 7)
„Az Igének pedig cselekvõi legyetek és ne csak hallgatói" - mondja Jakab apostol. Különben magunkat csaljuk meg és megcsúfoljuk Istent. Itt nem a gúnyos istenkáromlókra kell gondolnunk, hanem azokra az emberekre, akik kegyesek akarnak lenni, de nem veszik komolyan Istent. Kegyes beszédekkel, külsõséges megnyilvánulásokkal akarják jóltartani Õt, ürességüket látszattal takargatják. Õhozzá tartozónak vallják magukat, de szavakkal és tettekkel megtagadják Istent.
Teremjetek megtéréshez illõ gyümölcsöket!
(Máté 3, 8)
A megtérést, gondolkozásunk megváltozását tetteknek kell bizonyítani. A bûnbánat az elsõ, de a szomorkodás maga mit sem ér. Döntõ lépéseknek kell következni utána. „Mit cselekedjünk?" - kérdezték Keresztelõ Jánostól a bûnbánók. Semmi rendkívülit nem kívánt tõlük. Nem igényelte, hogy ugyanazt az életmódot kövessék, amit õ folytatott. Nem kívánta, hogy kijöjjenek régi környezetükbõl a magányosságba. Természetes dolgokat várt tõlük.
Minden féltett dolognál jobban õrizd
meg szívedet!
(Péld 4, 23)
Kertjeinket és házunkat ugyancsak védjük. Az ember szíve is kert, ahol a mennyei kertész nemes növényeket akar felnevelni. De sok a veszélyes kártevõ is. Szívünk házhoz is hasonlít, amelyben Krisztus akar lakni. De vannak rablók és tolvajok, akik betörnek és a javainkat elviszik. Az ember betegségtõl és szerencsétlenségtõl õrzi a testét, de a lelkét a legtöbb ember elhanyagolja. Üres lesz és tönkremegy, pedig ennél nagyobb értéke nincs az embernek: az egész világ sem ér fel vele, ha elveszíti. De ha a lélek szabadulást talál, a legsúlyosabb veszteségeket is kiheveri.
Ne szabjátok magatokat e világhoz.
(Róma 12, 2)
Ez nemcsak külsõ fellépésünkre és magatartásunkra vonatkozik, hanem egész életmódunkra, egyszóval mindenre. Földi hivatásunkban, az üzleti életben, a társadalmi érintkezésben, otthon, a gyermeknevelésben, öltözködésben, mindenben más Isten gyermeke, mint a világ. Idõvel kialakult és elterjedt egy világias keresztyénség. Az igazi keresztyén élet az óember halálát jelenti, a világias keresztyén azonban szerzõdést köt vele.
Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában!
(2 Kor 6, 14)
Kétféle iga van, ami nagyon is különbözik egymástól. Az egyik Krisztus igája, amit tanítványai hordanak, a másik pedig az, ami alatt a világ gyermekei járnak. Mindenki viseli a maga igáját. Még a szabadság rajongóinak is, akiknek zászlajára ez van írva: „Szaggassuk le köteleiket és vessük el bilincseiket!" - van igájuk. Sõt, nekik van csak igazán! Mindenki alá van vetve valamilyen parancsoló hatalomnak, akár akarja, akár nem.
Felsaruzva lábatokat a békesség evangéliumának
hirdetésére való készséggel.
(Ef 6, 15)
A fegyverzet harmadik darabja: készség az evangélium hirdetésére. Hát erre nemcsak az igehirdetõknek van elhívásuk? Sajnos, sok gyülekezetben megszokták, hogy hallgatnak és ráhagyják a lelkészre az evangélium képviseletét. Jézus és az apostolok véleménye szerint azonban minden keresztyén, aki békességre jutott, elhívatott, hogy a békesség követe legyen; az a feladata, hogy szóljon, bizonyságot téve Jézusról, aki egyedül ad nekünk békességet. Természetesen nem mindenki van elhíva a nyilvános igehirdetésre, de minden hivõ keresztyén tegyen vallást Megváltójáról; ez az Õ akarata.
Álljatok meg tehát ... felöltözve
a megigazultság páncéljába!
(Ef 6, 14)
A fegyverzet második darabja a megigazultság páncélja. Ezt is csak Isten adhatja ajándékba. Imádkozva hozzuk elõ ezeket a fegyvereket Istenünk fegyvertárából. Az Õ ajándékait mindig újra kell kapnunk. Nem hasonlítanak földi kincsekhez, amelyek egyszer s mindenkorra megvannak és szépen õrizgetjük õket az ékszerdobozban. Ha egyszer megkaptuk az igazság övét és a megigazultság páncélját, akkor minden nap újra fel kell vennünk õket.
Minden szabad nekem, de rajtam semminek se legyen hatalma.
(1 Kor 6, 12)
„Aki bûnt cselekszik, szolgája a bûnnek." Természetünk szerint mindannyian ebben a szégyenletes rabszolgaságban vagyunk. Csak Krisztus teremt szabad embereket, akik fölött nincs más úr, csak az Isten. Minden más szabadság csak látszatszabadság, hamis csillogású szolgaság.
De nemcsak a szenvedélyek kötöznek meg! Van sok ártatlan, talán a maga nemében értékes és fontos dolog, amelyek azonban mégis elvonnak Istentõl és megfosztanak szabadságunktól. Sokan úgy vélik, addig dohányoznak, amíg akarnak, pedig tévednek; megkötözi õket a dohányzás.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás