Térj vissza hát Izrael az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt! Vegyétek magatokhoz e beszédeket és mondjátok neki: végy el minden álnokságot és fogadd el azt, ami jó, és ajkaink tulkaival áldozunk neked.
(Hós 14, 2-3)

„Elbuktál álnokságod miatt" - mondja a próféta Izrael népének. Többféle okot is lehetett találni arra a gyászos katasztrófára, mely a népre rászakadt. Többek között arra az ellenséges túlerõre lehetett rámutatni, mellyel Izrael szembekerült. De a bukás legmélyebb oka mégiscsak a nép álnoksága volt. Az Istenhez vezetõ út még nem zárult le. „Térj vissza hát Izrael az Úrhoz, a te Istenedhez!" Az Isten még mindig Izrael Istene volt, készen arra, hogy könyörüljön rajtuk a szövetség vére miatt (2 Móz 24, 8).

Egy népet sohasem a szabadságszeretõ felfogása vagy a munka terén tett erõfeszítései emelnek fel, hanem egyedül és kizárólag a visszafordulás ahhoz, akitõl elhajlott. Ez az út oly egyszerû és mégis olyan kevéssé járt. Nem arról van szó, hogy levezekeljük vagy jóvátegyük a bûnt; nyílt megvallásra van szükség. „Végy el minden álnokságot!" De milyen sokáig tart az, míg egy ember belátja: bajomnak magam vagyok az oka és csak azt kapom, amit tetteimmel megérdemeltem. Különös, hogy Isten elõször csak vallomást, azaz csupán szavakat kíván tõlünk. Azoknak azonban szívbõl kell jönniök. Istent nem lehet üres szavakkal kifizetni. A szív mélyébõl kell elõtörni: vétkeztem, bocsáss meg! - szószerint: „Végy el minden álnokságot!" Ez az elvenni szó valami teherre utal, mely súlyos és lenyom. Ha ilyen tehernek látjuk a bûnt, akkor kérhetjük elvételét.

„Fogadd el azt, ami jó" tulajdonképpen azt a kérést fejezi ki, hogy „légy jó hozzánk". Nem azt kérjük tehát, hogy jó dolgunk legyen, hanem azt, hogy Isten jó legyen hozzánk. A valódi bûnbánat ismertetõjele az, hogy a lélek Isten kegyelme után vágyakozik. Többé nem azt kívánjuk, hogy Isten jósága földi áldásokban és adományokban jelentkezzék, hanem õt magát akarjuk, amint Luther mondta egyszer: „A kegyelmes Istent akarom megtalálni." Annak a számára azonban, aki Istent eltaszította magától, a bûnnek elviselhetetlenné kell válnia. Csak akkor tud ismét Istenhez közeledni. - „Ajkaink tulkaival áldozunk neked." A kegyelembõl ajándékképpen kapott megbocsátást buzgó hálaadással kell viszonoznunk. - A mi áldozatunk ajkaink dicsérete.