Válasszatok még ma, akit szolgáljatok.
(Józsué 24, 15)

Nagy fordulóponthoz értek az izraeliták, akikhez Józsué ezeket a szavakat intézte. Odáig jutottak, hogy negyvenesztendei vándorlás és harc után végre letelepszenek. Hitetlenségükkel és bûneikkel gyakran megszegték az Úrral való szövetséget. Most eljött az ideje, hogy ezt a szövetséget megújítsák. Mint ahogy az Úr ezt a népet szabadon és szeretetbõl választotta ki, így nekik is annyi jótétemény után önként, hálás szeretetbõl és örömmel kell az õ szolgálatába szegõdniök. A szövetség most szabad döntést jelent, de Józsué közli velük, hogy õ a maga részérõl már választott. Most rajtuk a sor. Józsué nem erõlteti rájuk Isten szolgálatát. Ellenkezõleg, nem hallgatja el elõttük a nehézségeket. Isten nagyon komolyan veszi a dolgot különösen azokkal, akik õhozzá akarnak tartozni. Ezt jól meg kell gondolniok tehát. Józsué a maga személyében már döntött: háznépével együtt az Urat akarja szolgálni. Boldog az, akinek ilyen gyorsan megy a döntés! Ezt még soha senki nem bánta meg, sõt aki az Úrnak átadja magát, késõbb csak sajnálja azt az idõt, amit visszatartott tõle.

Mindnyájunk életében adódnak különös fordulópontok és alkalmak, amikor válaszút elõtt állunk és el kell döntenünk, kinek akarunk szolgálni. Azt a bizonyos „má"-t, amikor döntenünk kell, amikor Isten kegyelme közel jön hozzánk, nem ember rögzíti, hanem Isten; ezért nem a mi tetszésünkre van bízva, hogy akkor ragadjuk meg a kegyelmet, amikor akarjuk. Vannak gonosz napok, melyeken a sötétségnek különösen nagy a hatalma, de vannak kegyelmi napok is, amikor az igazság ránehezedik szívünkre, amikor különös isteni erõk lépnek mûködésbe. Ekkor érvényes ez: „Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!" Veszélyes dolog a halogatás. Lehet, hogy az eljátszott kegyelmi idõ visszatér ismét, de lehet, hogy soha. Mindenesetre legközelebb már nem könnyebb, hanem nehezebb lesz a döntés. Gondolj tehát erre az üdvösséges „má"-ra. A kegyelemnek is megvannak a maga határai és az ideje. Józsué azt mondja ugyanott (a 19. versben): „Nem szolgálhattok az Úrnak!" Nem vagyok képes rá, így kiált a lélek, amikor szeretne õszintén az Úrnak szolgálni és észreveszi, hogy nincs hozzá ereje. Ha azonban õszinte alázat mondatja ezt velünk, akkor ez elsõ lépés lehet arra, hogy mégiscsak képesek legyünk rá. Mert Jézus munkálja a véghezvitelt.