Íme, az ajtó elõtt állok és zörgetek; valaki meghallja az én szómat és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és õ énvelem.
(Jelenések 3, 20)

Ennél csodálatosabban nem lehetne leírni a megtérés lényegét. Eszerint a megtérés abból áll, hogy az ember kinyitja szívének ajtaját. Õ ott áll az ajtó elõtt. Gyakran nem is látjuk, hogy milyen közel van. Ezért mondja: „Íme" azaz lásd, figyeld meg jól. Õ áll és vár; mintha neki lenne szüksége ránk, holott mi vagyunk teljesen reá utalva. Válaszfal van a lélek és Jézus között, mert a bûn elválaszt tõle mindaddig, amíg alázatosan meg nem valljuk azt. - Isten Fia türelmesen vár, míg az ember kinyitja az ajtót. Ismételten kopog. A szíveken és lelkiismereteken történõ kopogtatása az Ige által megy végbe. Az ember sokáig nem veszi tudomásul ezt. Egyéb hangok elnyomják és túlharsogják Jézus hangját és szívesen be is tapasztja az ember a fülét és nem is akarja hallani azt. Ekkor Jézus egyéb fenyítéseken és megaláztatásokon keresztül is folytatja a kopogtatást.

„Ha valaki meghallja az én szómat." Az igehirdetõk szavát csak halljuk, de Jézus szavát nem. És amikor súlyos sorscsapások által beszél hozzánk, gyakran nem ismerjük fel a minket ért események értelmét és célját. Keressük szorgalmasan a csendességet! Zajban sohasem hallja meg az ember a jézusi szót. Aki azonban megérti és találva érzi magát, elgondolkozik rajta és térdre borul. A Megváltó kopogtatására a válasz mindig a lelkiismeret megszólalása. - Most következik a fõdolog a megtérésnél, az ugyanis, hogy megnyitjuk az ajtót Jézus elõtt, illetve eltávolítjuk útjából az akadályokat. Magadnak kell megnyitnod az ajtót, mert a Megváltó soha nem nyitja meg azt erõszakkal. EI kell jutnod eddig: Jézust akarom minden áron. Kerüljön bármibe, csak szabad legyen az út elõtte! Amint szabaddá válik az út, rögtön betér. Nem õ az, aki nehezen nyerhetõ meg, hanem mindig mi. Amikor aztán betér, felüdülést hoz.

„Vele vacsorálok." Itt nem az úrvacsoráról van szó, hanem arról, ahogyan Jézus táplálja a lelket élettel és megelégíti. Addig ugyanis a lélek csak senyved. Jézus maga az élet kenyere és itala. Elõször õ az, aki felüdít minket, de azután õ is akar valamit tõlünk. Ha egy lélek megnyitja magát elõtte, akkor az õ Lelke is „megelégszik", lásd Ézs 53, 11 versét. Valóban érdemes Jézussal találkozni.