Aki felmagasztalja magát, megaláztatik.
(Lukács 18, 14)

A nagyravágyás mélyen a természetünkben gyökerezik. Az alapvetõ bukást tulajdonképpen ez okozta. „Olyanok lesztek, mint az Isten." A kígyó ezzel a csábító kilátással ébresztette fel a gõgöt a paradicsomban. Ezért bukott el az elsõ ember és veszítette el igazi nagyságát. Alapjában véve az ember lealacsonyítja magát a gõgössége, elbizakodottsága által. Csak az alázatosság ad igazi nagyságot. A kevélyeket Isten kitaszítja és a pokol mélyéig alázza. A gõg pontosan ellentéte Istennek. Az önteltség mindig önistenítés, ezért Isten a kevélyeknek ellene áll. Önmaga dicsõítésével Isten dicsõségét rabolja meg az ember.

Nemcsak külsõ fellépésben vagy magatartásban kell felismernünk a gõgöt. Bár a büszke szavakból, öltözetbõl és járásból, tekintetbõl és mozdulatokból is kiolvasható, mégis a szív mélyén fészkel, mégha külsõ szerénység vagy alázatosan hangzó beszéd mögé rejtõzik is. Lehetséges, hogy úgy teszünk, mintha szívesen félreállnánk, mégis felháborodunk, amikor háttérbe szorítanak bennünket.

A gõgöt két dologról lehet felismerni: a gõgös embernek nem lehet semmit sem mondani, nem lehet figyelmeztetni; hibátlannak tartja önmagát, sem helyreigazítást, sem ellentmondást nem tud elviselni. A gõgös emberek érzékenyek, ingerlékenyek, könnyen megsértõdnek. Szeretetlenek és hidegek mások iránt, lenézik a másikat, és ha az többet ér vagy jobb eredményt mutat fel, akkor gyûlölik és irigylik õt. A gõgöt a legnehezebb kiirtani. Míg az ember meg nem tér, akadálytanul nõ, hízik és terpeszkedik. A megtéréskor hatalmas ütést kap és egy idõre talán el is tûnik, mert a bûnbánat fájdalmában az ember átérzi semmivoltát és értéktelenségét. De azután újra feltámad, ha nem is a régi durva formában, hanem mint lelki gõg. Az ember elbizakodott lesz a bibliaismeretére, ítélõképességére, igehirdetõi adottságára és lenéz másokat. Így nem egy hívõ bukott el megszégyenítõ módon. Isten pedig megengedte, mert hamis magasságokba tévedt. A bukást legtöbbször a kevélység elõzi meg. Ha mi nem hajlunk meg, akkor Isten mindig mélyebbre vet le. - Uram, õrizz meg a nagyravágyástól és tégy alázatossá engem! Ne engedd, hogy a gõg hamis magaslatai felé törtessek!