Atyám, ha akarod, távoztasd el tõlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. És angyal jelent meg neki a mennybõl, hogy erõsítse Õt.
(Lukács 22, 42-43)

Az Atya nem teljesíthette Fiának ezt a kérését. Nem volt más útja szabadításunknak, csak ez az egyetlenegy, amitõl a Megváltó visszaborzadt. És mégis meghallgatást nyert Jézus esengõ imádsága! Angyal erõsítette meg Õt. Ez volt a felelet a kérésére. A tanítványoknak virrasztani kellett volna, de aludtak; a legnehezebb harcot egyedül kellett a Megváltónak megharcolnia. Mégsem volt egyedül, az Atya nem hagyta Õt cserben. Nem kímélhette meg a fájdalmaktól, de erõt adott neki a nehéz út megjárásához. A lélek nyomasztó terhe olyan borzalmas és a testi feszültség olyan heves volt, hogy vért verejtékezett. A Megváltó nem járhatta volna meg a szenvedés útját, ha nem nyert volna erõsítést az „elrejtett mannából" (Jel 2, 17). Végül is az Atya szabaddá tette Õt a félelemtõl és a rettegéstõl. Nem a halál maga volt borzalmas neki, hanem ez a halál, a gonosztevõ halála a kereszten. Az a gondolat, hogy a világ bûnterhe alatt átokká kell lennie - mázsás súllyal nehezedett a lelkére. Nem csoda, hogy szomorú volt mindhalálig.

Imádságára a félelem csökkent egy kevéssé, de aztán újra visszatért. Másodszor is imádkozott, újra megkönnyebbült, de a félelem harmadszor is rátelepedett a lelkére. Harmadszor is könyörgött és ekkor teljesen megszabadult tõle. Nyugodtan mondhatta: „Keljetek fel, menjünk. íme elközelgett, aki engem elárul" (Mt 26, 46). Nem menekült el, hanem gyõztesként ment az ellenség elé. Így Jézus meghallgatást nyert, amikor könyörgéssel és esedezésekkel, erõs kiáltás és könnyhullatás között adta oda magát áldozatul Istennek, aki megszabadíthatta volna a halálból, de mégsem tette meg. Viszont megszabadult a halálfélelemtõl. Meg kellett ízlelnie a halál keserûségét értünk, de megkapta a szükséges erõt erre a legnehezebb szolgálatra.

Ez a meghallgatás minket is imádásra késztet. Számtalan megváltott bûnös dicsõíti most Istent, amiért egyszülött Fiát a fájdalom útjára bocsátotta, de át is segítette rajta. Jézus maga tökéletessé vált szenvedései révén és felemeltetett Isten jobbjára. Éppen ezért, mivel halálig megalázta magát, mindenek felett felmagasztaltatott és kapott páratlan hatalmat. Isten azért nem hallgatta meg Õt elõbb, hogy késõbb dicsõségesebben cselekedhessen.