Vizsgálj meg engem, ó Isten és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az õrökkévalóság útján!
(Zsoltár 139, 23-24)

Zsoltára elején álmélkodva áll meg az énekes Isten mindentudásának titka elõtt. Nem tudja felfogni, miként lehet az, hogy Isten egyidejûleg látja és ismeri minden ember szívét és útját. Milyen ostoba az az ember, aki azzal nyugtatja meg önmagát, hogy sötét terveit senki nem ismeri és hogy nincs tanú, aki gonosz cselekedeteit napfényre hozhatná. Elfeledkezik arról, hogy egy valakinek a szeme mindent Iát és még a szívek legelrejtettebb gondolatait is nyilvánvalóvá fogja tenni. Az a bölcs ember, aki el tudja mondani a zsoltárossal, hogy: vizsgálj meg engem, ismerd meg szívemet és gondolataimat! Világosságodnak fénye, amely elõl semmi nincs elrejtve, járja át szívemet.

Az önismeret nagyon nagy dolog. Lehet, hogy valaki sokat tud, sok mindent ismer, de a maga bensõ állapotát illetõen teljes tájékozatlanságban van. Teljes önismeretre, valóságos bûnfelismerésre csakis isteni megvilágosodás révén juthatunk. Egy ember sem tudja helyesen értékelni önmagát, ha nem Isten mutatja meg neki lelke titkait. Könyörögjünk ezért a felülrõl kapható megvilágosodásért. Ez a világosság nem csupán felfed sok mindent, ami különben rejtve maradna elõlünk, így például lényünk gonosz, önzõ hajlamait, hanem azt is helyes megvilágításba helyezi, amit egyébként ismerünk. Ez a felülrõl nyert világosság nem csak azt munkálja, hogy felismerjük bûneinket, hanem hogy átérezzük azoknak gyalázatos voltát és hogy lelkiismeretünk nyugtalankodik. Többé nem tudjuk olyan könnyen túltenni magunkat a bûn tényén, sem elhárítani magunktól az ezzel kapcsolatos felelõsséget. Üldözni fognak minket a bûnök, míg Jézus vérében bûnbocsánatot találunk.

Sajnos sokan nem Isten világosságában nézik önmagunkat, hanem különféle csalóka színes üvegeken keresztül. Igaz ugyan, hogy az ember igen lesújtó felfedezéseket tesz és megrendül, amikor Isten Lelke felfedi elõtte a teljes, szomorú valóságot. Csak két út van: „a gonoszság útja" - a fájdalmak útja, ahogy az eredeti szöveg mondja - és „az örökkévalóság útja". - Ó Uram, hozz mindent világosságra és add, hogy a te szemeddel lássam önmagamat!