A hitet megtartottam.
(2 Tim 4, 7)

A keresztyén ember harcában és futásában a hit ad erõt. Aki saját erejébõl harcol és fut, az elbukik és kimerül. A hit az Úr Jézushoz ragaszkodik és benne Isten erejét kapja meg. Aki hisz, az legyõzhetetlennek bizonyul és végig kitart. Minden azon fordul meg, hogy kitartunk-e a hitben. Aki feladja a hitet, elveszett. „Mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk."

A gonosz ellenség mindent elkövet, hogy elvegye hitünket, mert akkor nyert ügye van. Jönnek súlyos, nehéz napok, amikor úgy látszik, mintha minden imádságunk hiábavaló lenne. Mintha bezárult volna az ég és a Magasságos nem törõdne velünk. „Hol van most a te Istened?" - „Mit segít rajtad minden imádságod?" Ilyen és hasonló, kételyt támasztó kérdésekkel próbálja az ellenség tüzes nyilaival átütni a hit pajzsát. De elszántan álljunk ellene! Csak el ne dobjuk bizodalmunkat! Isten sokszor eltakarja elõttünk azt, ami szívében van. Elrejtõzik elõlünk. Most kell hitünknek igazán valóságosnak bizonyulni. Amíg kézzelfoghatóan tapasztaljuk Isten szeretetét, érezzük, hogy felemel és hordoz, addig nem nehéz hinni. De ha visszavonul és hallgat, sõt látszólag ellenünk van, akkor jut érvényre az igazi hit, mely nem lát semmit, de mégis az Õ Igéjébe fogódzik, minden érzékelhetõ biztosíték nélkül. Ilyen hite volt a kananeus asszonynak. A Megváltó idegennek, sõt elutasítónak mutatta magát. Kemény szóval küldte el magától. De az asszony szaván fogta az Urat, s elfogadta, hogy az ebek közé tartozik: ezért kért a lehulló morzsákból. Ez legyõzte Jézust. - Aki kitart a hitben, csodálatos dolgokat él át. Nagy jutalma van, meglátja az Urat és az Õ dicsõségét. Tartsunk ki a hitben mindvégig!

Most még sötét homályon át Látom az Úr ábrázatát.
De nemsoká a mennybe' fenn, Õt szemtõl szembe nézhetem.
Most még megértni nem tudom, Mért visz Atyám nehéz úton,
De látom majd, ha fönn leszek, Bizalmam õ nem csalta meg.
Most még csak hitbõl élek én, De biztat a dicsõ remény,
Hogy fellegen, homályon át, Eléri lelkem otthonát.
Ott látom tiszta fénybe' majd, Amit itt még homály takart,
S zeng ajkam ott új éneket, a Báránynak dicséretet.