És (Keresztelõ János) megkeresztelte õket a Jordán vizében, miután megvallották bûneiket.
(Máté 3, 6)

Keresztelõ János nem állította fel a bûnvallást követelményül és nem csinált belõle törvényt. Az emberek, akik hozzá jöttek, belsõ ösztönzésre tették ezt. A bennük levõ gonosz dolgok világosságra kívánkoztak. Luther Márton arra a kérdésre: „Milyen bûnöket kell megvallanunk a gyónásban?" - így válaszol: „Azokat, amelyekrõl tudunk és amelyeket szívünkben érzünk." Tehát azokat, melyek égetik lelkiismeretünket és elviselhetetlen teherként nehezednek ránk. A bûnök megvallása tehát nem a lelkek megterhelése, hanem azok tehermentesítése.

Amit ma gyónásnak nevezünk, az nem más, mint elõkészítés az úrvacsorára. De meg kell mondanunk, hogy igen kényelmes elbújni az ilyen általános vallomások mögé és tovább takargatni a magunk sajátos bûneit. A bûnök bevallása nem valamiféle eszköz arra nézve, hogy a bûnbocsánat kegyelmét elnyerjük. Az isteni megbocsátás ingyen van, ajándék. Lehet azonban, hogy sok esetben könnyebben jutunk a bûnbocsánat birtokába, ha négyszemközt alaposan kibeszélhetjük magunkat. Isten mindig megáldja az ilyen vallomást. - Aki egyszer elhatározza, hogy életének sötét mozzanatait napvilágra hozza, az ezzel tanújelét adja, hogy komolyan veszi a dolgot. Nem könnyû dolog ugyanis az embernek lemezteleníteni magát, azaz lemondani szégyene takargatásáról. De ha az ember nem szégyelte elkövetni a gonoszt, ugyan miért szégyenli annak bevallását? Aki bizonyos bûnök alatt szenved és nem tud megszabadulni az önvádtól, az tárja fel szívét egy lelkigondozó vagy lelki vezetõ elõtt. Ne félj attól, hogy az illetõ megvet ezért téged! Az, aki önmaga is a bûnök nyomorúságán keresztül jutott el a kegyelemhez, nem fog megvetni egy bûnöst sem, hanem mellé áll. Elõ tehát a sok összegyülemlett szennyel! Már a bevallásukban is szabadító erõ van. Aki bûneit kiveti magából, abba könnyebben tud beáramlani Isten kegyelme.

Vannak azután megkötözöttségek, amiktõl nehezen szabadul meg az ember. Itt is tanácsos nyíltan elmondani azokat valakinek. Ha egy kedvenc bûnödtõl nem tudsz szabadulni, valld be azt egy hívõ testvérnek. Ez az elsõ lépés a szabadulás felé. Igen lényeges segítség itt a könyörgés. „Valljátok meg azért egymásnak bûneiteket és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok" (Jak 5, 16).