Támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus.
(Ef 5, 14)

A meg nem tért ember számára az alvás mindig halálos alvás. E kettõ, az alvás és a halál úgyszólván testvérek. A halott megszûnik eddigi környezete számára létezni, nincs többé. A lelkileg halott ember nem létezik Isten számára és neki sem jelent Isten semmit. És ahogy a halott nem ad ki egy hangot sem többé, a lelki halottól sem hallasz bizonyságtételt a Megváltóról. A lelki halottak mindig némák. Nincs mondanivalójuk. Egész kegyességük csak holt szokásokból, formális cselekedetekbõl áll.

„Támadj fel a halálból." Ha a felülrõl jövõ ébresztõ szó lelki hallószervedig hatolt, az elsõ életjel éppen az lesz, hogy felismered bensõd halott voltát. Abban, aki nyugtalan lesz lelki állapota miatt és megriad, már meg is indult valamiféle élettevékenység. Már megmozdult benne az élet, kezdi Istent keresni és kérdezõsködik utána. - De még mindig nagy különbség van a megelevenedés és a halálból való feltámadás között. „Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe" (1 Jn 3, 14) - mondja az apostol. Ha azonban az ember nem jut végleges döntésre és nem szakad el egyszeriben a bûn és halál világától, a lelkében megfogant élet ismét elhalhat. Más szóval: sokan ébrednek fel és mégsem jutnak mind életre. Sokakat még az emberek ítélete s a tõlük való félelem is visszatart. Mindaddig, amíg valaki a halottak között fekve marad, az avatatlanok nem sejthetik, hogy itt valami újfajta élet van már indulóban. Ha azonban valaki mint új életre támadt ember elõjön, határozottan fellép, az már mindenkinek feltûnik, sõt sokaknak döntõ indíttatást adhat. Tehát - ezt mondja Igénk -légy bátor, kelj fel, azaz támadj fel és így világosít meg téged Krisztus, vagy ahogy egy más fordítás olyan szépen mondja: õ ragyog majd feletted. A Bibliában a világosság és az élet szinte azonos fogalmak. Tehát Krisztus téged a maga életével itat át. S ezt õ mindig szívesen teszi. Vágyakozva vár arra, hogy életed halálos sötétségét a maga világosságával eloszlassa.

Íme, közel van világosságod! Ne félj attól és ne szégyeld, hogy így sötétséged is nyivánvalóvá válik. Hajolj meg és szégyenkezz elsõsorban Isten elõtt, de ha kell, emberek elõtt is. De tudd meg, hogy éppen sötétséged nyilvánvalóvá tétele hozza meg neked a világosságot.