A görbe utak egyenesek legyenek...
(Lukács 3, 5)

Görbe utjaink távol tartják tõlünk azt, aki maga az Igazság. Természettõl fogva valamennyien hajlunk a hamisságra, mert minden bûn valamiféle hamissággal is párosul. Az ember mégsem akarja a maga gonoszságait az egész világ elõtt nyilvánvalóvá tenni, így elrejtõzik és igyekszik jószínben feltûnni. Leplez, ködösít, kifogásokat alkalmaz és a feketére azt mondja, hogy fehér. De ezek a hazudozások, torzító mesterkedések egyre távolabb viszik az embert az üdvösségtõl. Ha az ember valami jogtalanságot követ el, ezzel falat emel a maga lelke és Isten közé. Amikor azonban a maga vétkét nyíltan bevallja, Isten ezt a falat ledönti. De ha valaki mindig a saját igazát és a kifogásokat keresi, védekezik és mosakszik, akkor ebbõl a falból valóságos bástyát alkot. Gyermekeknél és fiataloknál különösen hamar kéznél van valami hazugság, ha valami hibát követnek el, de bensõleg még mindig nem olyan megátalkodott hazudozók, mint az idõsebbek, ha nem járnak hitben. A színészkedés és alakoskodás annál mélyebben fészkeli be magát a szívbe, minél többet gyakorolják azt. Az ember szerepet játszik, másnak adja ki magát, mint ami és külsõleg olyan látszatot teremt maga körül, ami pontosan ellentéte annak, ami a bensejében van. Sok ember még kegyességet is színlel vagy legalábbis igyekszik hívõ emberek közt a lehetõ legjobb benyomást tenni. Már magában véve az is hazugság, amikor valaki az elõnyös vonásait mutogatja, de gyöngeségeirõl és hibáiról hallgat.

Egy fiatalember, akiben még meg volt az a nemes vonás, hogy iszonyodott az aljasságoktól, szeretett volna valami jót felmutatni. Isten ekkor úgy vezette, hogy összekerült néhány komoly keresztyén emberrel. Most egyszerre világossá vált elõtte: te eddig csak a látszattal törõdtél, egész lényed mesterkélt és hazug volt! - Ez a felismerés persze súlyos belsõ harcokba vitte. Végül is mindent, ami addigi életében nem volt rendben, õszintén elmondott és azok elõtt, akik hozzá közel álltak, fenntartás nélkül beismerte bûneit. Ez a szeretetreméltó és a nemes dolgok iránt fogékony fiatalember a maga valóságos mivoltában akarta megmutatni önmagát, hogy többé ne értékeljék többre, mint amennyit valójában ért. S miután élete görbe dolgait egyenesbe hozta, Jézus betért hozzá. Soha nem tapasztalt örvendezés járta át és tekintetébõl a Megváltó kegyelme ragyogott.